Gémesi Ferenc (Molnár Edvárd)
A gazdasági válság terhe alatt Magyarország mennyire tudja majd teljesíteni támogató szerepét a vajdasági magyar kisebbség irányában?
– Azokban a kérdésekben, amelyekben az elmúlt évek folyamán megállapodás született, igyekszünk elkerülni a visszalépést. A korábbi ígéretek szerint a nemzeti intézmények és az oktatás támogatása, valamint egyéb fontos projektumok megvalósítása mindenféleképpen elsőbbséget fognak élvezni. Ezen a téren nem szabad megengednünk a visszaesést, s amíg rajtunk múlik, addig ezen a téren nem is lesznek változások. A külső tényezőket viszont meglehetősen nehéz kiszámítani. A magyar állam számára továbbra kitüntetett figyelmet élvez az anyanyelvű kultúra, a sajtó, illetve az oktatás támogatása Vajdaságban. A Szülőföld Alap ebben az évben már kiírta a pályázatok első körét. Abból nagyon is jól látszik, ebben az évben is ugyanazt ajánljuk fel, változatlan formában és mennyiségben, mint tavaly. Szándék tekintetében semmi esetre sem beszélhetünk változásról. Az már másik kérdés, hogy milyen lépések megtételére fogunk kényszerülni, amennyiben a magyar állam, a többi európai államhoz hasonlóan, válságosabb helyzetbe kerül. Ez azonban egyelőre nem aktuális téma.
Milyen benyomásokat gyűjtött az itteni szervezetek, intézmények munkájáról? Tapasztalt ezen a téren visszaesést, illetve előrelépést?
– Véleményem szerint az intézményrendszer, a korábbi tapasztalatokhoz képest, igencsak stabilizálódott. A szervezetek, illetve vezetőik, lelkiismeretesen teljesítik az előre lefektetett célokat. A tehetséggondozó gimnáziumok, ebben az esetben példaként említeném meg a szabadkait, kitűnő eredményeket mutatnak fel, teljes egészében megfelelnek az irányukba támasztott elvárásoknak. Emiatt örömmel nyugtázom, ezek a fejlesztések jó befektetésnek bizonyultak. A tanítóképző kar ügyében maglátásom szerint már az a tény, hogy magyar nyelvű tanárokat képeznek Vajdaság számára, megalapozza az intézmény létét. Miután azonban majd az összes lehetséges állás betöltésre kerül, mindenféleképpen mérlegelnünk kell a fejlesztés különböző módjait. Ebben a pillanatban tehát, a tanárképzést illetően, kielégítőnek találom a felsőoktatás minőségét Vajdaságban. Más ügyekben azonban nem szabad ellazulni, sok a tennivaló. Véleményem szerint az egyik legaktuálisabb probléma a bírósági kádert érinti. Az igazságügyben kevés helyet töltenek be magyar ajkú személyek, vagyis Vajdaságban kevés magyar választja a jogászképzést. Ennek a ténynek mindenféleképpen el kell gondolkodtatnia az illetékeseket. A tanárképzés bizonyos szintű betelése esetén esetleg ebbe az irányba kellene terelni a továbbtanulni vágyó fiatalokat. Egyes intézményekben komoly erőfeszítéseket tesznek a napi működés zavartalanságának biztosításáért. Ennek kapcsán kiemelném a muzslyai és a nagybecskereki kollégiumot, amelyek vezetői mindent megtesznek az intézmények fenntartásának érdekében. A látogatásom során szerzett benyomásokat összegezve kijelenthetem, meg vagyok elégedve a kisebbségi intézmények teljesítményével. Természetesen meg kell majd fontolni a fejlesztést, ez pedig majd közös gondolkodást fog igényelni.
Bánáti körútja után hogyan jellemezné a szórványban élő magyarság helyzetét? Tervezi-e az anyaország különleges programok keretében támogatni az említett régió kisebbségét?
– Ennek a kérdéskörnek az egyik vonulatát sajnos nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Ez a foglalkoztatás ügye. Ennek megoldása messze meghaladja lehetőségeinket. Sőt, ez a problematika még a kisebbségi kérdést is messzemenően túlhaladja. Meglátásom szerint a megoldás a határon átnyúló tervezetekben keresendő. Sok ötlet merült fel ennek a gondnak a megoldása kapcsán, ehhez viszont helyi szereplőkre van szükség. A szórványban élő magyarságot illetően szintén nagyon kiemelkedő az anyanyelvű oktatás megvalósítása, illetve annak folyamatos biztosítása. Ezen a téren egyedi megoldásokat kell keresni, viszont nem biztos, hogy ez új intézmények létrehozását jelenti. Sokkal inkább a meglévő intézményekben kell lehetővé tenni az anyanyelv használatát. Szerintem egy igen használható ötlet lenne, ha a régió polgáraihoz közelebb tudnánk vinni a magyar nyelvű könyvtárat. Egyes tervezetek magvalósításának azonban gyakran objektív akadályai vannak. Reális eszközökből kiindulva kell a szereplőkhöz közel vinni a lehetőségeket. Az anyaország annyiban igyekszik kiemelten támogatni a régiót, hogy a szórványtanácsosi javaslatokat beépítjük a meglévő elemekbe, pályázatokba. Példaként említeném az Szülőföld Alapot, amely pályázataiba különleges figyelemmel fogjuk beolvasztani a szórványt.
