„Eljön a nap, amikor a testem egy fehér lepedőn fekszik egy szépen simított, gondosan megágyazott matracon, egy élőkkel és haldoklókkal zsúfolt kórházban. Egy bizonyos pillanatba az orvos kimondja, hogy az agyam megszűnt működni és akármilyen okból, de az életem megállt. Ha ez történik, ne próbáljanak meg gép segítségével mesterséges életet juttatni a testembe. És ne nevezzék az én halotti ágyamnak. Nevezzék az élet ágyának és vigyék a testemet, hogy mások teljes életet élhessenek. Adják a látásomat egy olyan embernek, aki sohasem látta a napfelkeltét, egy kisgyermek arcát vagy a szerelmet egy nő szemében. Adják a szívemet egy olyan személynek, akinek a saját szíve nem okozott mást, csak végtelen fájdalmas napokat. Égessék el azt, ami maradt belőlem és szórják szét a hamvaim a szélbe, hogy növekedni tudjanak a virágok. Ha azt teszik, amit kértem, örökké élni fogok.”
Robert Noel T. idézete számtalan szervátültetéssel foglalkozó honlap nyitóoldalán megtalálható. A szervátültetés témáját illetően még napjainkban is megoszlik az emberek véleménye. Amennyire szokványosnak számít véradónak lenni, annyira különös tekintettel néznek arra, aki donornak jelentkezik. Pedig szervet adományozni az egyik legnemesebb és leghumánusabb cselekedet. Ha életünkben nem jelentkezünk donornak, halálunk beállta után legközelebbi hozzátartozóink tudják felajánlani szerveinket. Mivel azonban egy szeretett személy elvesztése fájdalommal jár, ezért ezekben a pillanatokban a hozzátartozókban nehezen születnek racionális gondolatok. Nehéz a búcsúzás és az elengedés, legtöbben barbár cselekedetnek tartják a még működőképes szervek kiemelését. Ez az emberi önzőség hangja. Testünk egy burok, ami házat ad szerveinknek. Ezek a szervek még jó eséllyel tudnak életet adni. Ezt a Magyar Szónak dr. Radmila Blagojević-Lazić, a szerbiai Klinikai Központ nefrológiai osztályának főorvosa is megerősítette. Kihangsúlyozta, az átültetett vesék legalább 95 százalékát befogadja a test. És nem csak a veseátültetés területén ilyen magas a műtét sikerességének az aránya. Dr. Blagojevićtól lapunk megtudta, Szerbiában jelenleg mintegy 1070 személy várakozik szervátültetésre.
– Közülük 600 és 1000 között van azoknak a betegeknek a száma, akik működőképes vesére várnak, 50 páciensnek májra lenne szüksége, míg 20 személy szívátültetésre vár. Ez a szám hónapról hónapra változik, mivel egyes pácienseket átmeneti jelleggel le kell venni a várakozási listáról. Ez történhet különböző egészségügyi zavarok fellépése miatt – hallhattuk a nefrológus szakembertől. Hozzátette, az országban ideális körülmények között négyszer annyi szervátültetést kellene elvégezni, mint amennyire jelenleg lehetőség nyílik.
A szakértő szerint a szervátültetés alacsony szintje többek között a témához kapcsolódó ismerethiánnyal magyarázható. Dr. Blagojević emellett a következő akadályokat sorakoztatta fel:
– A polgárok idegenkedése mellett gondot jelent az is, hogy az országban pillanatnyilag nincs központosított donor-nyilvántartó. Aki szeretné, hogy halála után szerveit beültessék egy beteg ember szervének a helyére, az egyelőre csak az úgynevezett donorkártyát tudja kiváltani. A szervadományozás, illetve beültetés zavartalan lefolyását az ide kapcsolódó törvény, vagyis a szervátültetést szabályozó törvény is támogatná. A törvénytervezet már a kormány előtt van, reményeink szerint mielőbb a parlament elé kerül és legkésőbb az év végéig elfogadják a képviselők.
Dr. Blagojević felvázolta a várható fejleményeket, amelyeket a szóban forgó törvény vonna maga után. Létre lehetne hozni a donorok központosított nyilvántartóját, ennek várhatóan Szervátültetési Ügynökség lenne a neve. Ezenkívül Szerbia kapcsolódhatna az Eurotransplant szervezethez. A szervezet keretében Európa szintjén lehetőség nyílik a szervek cseréjére. Valamint pontos körvonalat kapnának a donoroknak járó egészségügyi kedvezmények. A szakeberek elképzelése szerint a szervadományozóknak nem kellene vizitdíjat fizetniük, abban az esetben, ha valaki még életében felajánlja veséjét, akkor a beavatkozás utáni felépülés idejére fizetett szabadság járna az illetőnek.
A szervátültetésre váró személyeket jelenleg a Szerbiai Vérátömlesztési Intézet tartja nyilván. Ez egy országos, központi nyilvántartó. Az, hogy a páciensek a várakozási lista melyik pozícióját töltik be, az több tényezőtől függ.
– Nem beszélhetünk egy általános ranglistáról. A végleges rangsort egész sor feltétel határozza meg. Figyelembe vesszük az adományozó, valamint a beültetésre váró páciens vércsoportját, a várakozási listára kerülés időpontját, illetve a páciens vitalitását az adott pillanatban. A szervezetnek nemcsak a műtéti beavatkozás terhét kell elviselnie, hanem az azt megelőző, illetve az azt követő gyógyszeres kezelést is. Ezeknek a tényezőknek a figyelembe vételével dönt a szakértők csoportja – ismertette a kiválasztási eljárás részleteit dr. Blagojević.
Szerbiában jelenleg öt egészségügyi intézményben végeznek szervátültetést. Belgrádban a Katonakórházban, a Szerbiai Klinikai Központban, valamint a Gyermekklinikán. Ezenkívül Újvidéken, a Vajdasági Klinikai Központban, illetve Nišben, az ottani Klinikai Központban.
A donorok jelentkezését három intézményben fogadják, Újvidéken, Belgrádban és Nišben, a Klinikai Központokban. Dr. Jelica Alargić, a Vajdasági Klinikai Központ szervadományozó információs központjának a szakembere lapunknak elmondta, bárki jelentkezhet donornak. Az eljárást a szakember a következőképpen vázolta fel:
– A donorkártya aláírásával a polgárok engedélyezik haláluk beállta után szerveik átültetését. Mielőtt bárki erre a lépésre szánná el magát, ajánlatos megbeszélnie a dolgot a családtagjaival, mivel ők bármikor megakadályozhatják a donorjelölt döntését. Azoknak a személyeknek a szerveit tudjuk felhasználni, akiknél az orvos az agy súlyos és visszafordíthatatlan sérülését állapította meg, a szív, illetve a tüdő működését pedig gépek segítségével tudják csak fenntartani. Akik elszánták magukat a lépésre, a Vajdasági Klinikai Központ szervadományozó információs központjában kitöltenek egy űrlapot, és aláírják a donorkártyát. A kártyát magukkal vihetik, míg az űrlap az intézmény nyilvántartójába kerül. A jelentkezőket nem vizsgálják ki.
Dr. Alargić lapunknak kihangsúlyozta, a donorok személyes adatait szigorúan őrzik, csak a szakemberek szűk körének van hozzáférése ezekhez.
Végezetül álljon itt XVI. Benedek Pápa 2008. november 7-ei kijelentése, aki a következőképpen nyilatkozott a szervátültetésről: „A szervkereskedelem gyalázatos dolog, a szervadományozás különleges tanúságtétel a szeretetről.”
