A Szent György-víz többnyelvű címkéje
Sokan úgy gondoljuk, hogy egyetlen természeti kincsünk a termőföld. Közben sóvárogva emlegetjük az anyaországi fürdőket, amelyeket szebb időkben sorra jártunk. Pedig az intenzív kőolajkutatások alkalmával nálunk is találtak termálvizet bőven. A bánáti Ürményházán egy furatnál annak idején egy kisebb fürdőt is kiépítettek, de sajnos nem volt hosszú életű. Ahogy a fúrótornyok száma ritkult, úgy megfeledkeztünk a föld alatti természeti kincsről. Bánátban jelenleg csak egyetlen fürdő, a melencei Rusanda működik, amely elsősorban az azonos nevű tó iszapjával gyógyít. Pedig lehetne jóval több is.
A tordai „keserűvíz” egykor messze földön híres volt. Az első világháború utáni években, 1923-ban fedezték fel Szekeres István házának udvarában. Azt mesélik, hogy a faluba került egyik községi tisztviselőnek a felesége mosta meg először a kút vizében többször is az elnyomorodott kezét, és meggyógyult. Az esetnek híre ment, és ekkor vitték el a tordai vizet elemzésre. Miután kiderült, hogy gyógyvízről van szó, Popovics Péter nagyapja és bátyja vették meg a Jordán-víz kútját. A mostani Szent György kútját pedig üvegmosására ásták ki. Csakhamar kiderült, hogy ez is „keserűvíz”. Sőt talán még jobb, mint az első kút. Így aztán mindkét testvérnek jutott egy gyógyvízforrás.
A tordai „keserűvizet” 1930-ban kezdték palackozni hét decis üvegekbe. Az első kontingenseket a melencei gyógyfürdőnek szállították, Szent György és Jordán néven. Onnan pedig elkerült az ország minden tájára, sőt Németországba, Franciaországba, de még Kanadába is. A harmincas évek végén azonban anyagi gondok merültek fel, és megszűnt a víz palackozása mindkét kútból.
Aztán az ötvenes évek elején a gyógyvízforrás Popovics Péter bácsi tulajdonába került, pontosabban visszavásárolta az akkori társtulajdonosoktól. De épphogy kifizette, máris elvették tőle a kutat, és a melencei Rusanda gyógyfürdőé lett. Behívatták, és azt mondták neki: ha önként nem adja át, akkor konfiskálják, de akkor lehet, hogy az egész telkét. Így aztán kénytelen volt beleegyezni. Mint mondja, nem is nagyon „kötözködött”, mert nem is volt szándékában újraindítani a gyógyvíz palackozását, nem akart tönkre menni vele, mint a nagyapja. Telkéből csizma alakban vettek el 600 szögölt, amiért aztán a közelben fél hold földet kapott. Aztán azt is elvették tőle, a helyébe kint a melencei határban kapott egy hold földet. Ez volt a kártalanítása a gyógyvízforrásért.
Ez időben épületet emeltek a forráskút fölé, és újra elkezdődött a víz palackozása. A kórházakban a betegek mind tordai vizet ittak. Egy idő után azonban a melenceiek is lemondtak a víz palackozásáról. Az utolsó munkás Popovics Júlia volt, aki nyolc évet dolgozott itt, közben epebántalmaitól is megszabadult. Emlékszik, hogy Leskovacra hordóval vitték a tordai vizet.
Aztán volt még egy próbálkozás: 1995-ben néhány újvidéki vállalkozó vette bérbe a forráskutat, és a Szent György vizét újra sokan megkedvelték. A főbérlő azonban 2001-ben meghalt, és az óta újra kihasználatlanul áll.
Mint ahogy Tomity Jaroszlav mérnöktől hallottuk, a tordai „keserűvíz”, illetve a Szent György néven ismert ásványvíz erősen bázisos, nyolc a pH értéke, segíti a gyomor működésének a folyamatait, az epe és a vese működését serkenti. A vizet az is jellemzi, hogy nagy mennyiségű glaubersó és szelén is van benne. Ez utóbbi manapság nagyon ismert oxidáns, amely a kancerogén betegségeket meg tudja előzni.
A helyi közösségben már évek óta keresik a módját annak, hogy ezt a természeti kincset újra hasznosítsák. Mivel nem nagy kapacitású kútról van szó, ezért más formában, például gyógyfürdőként lehetne jobban hasznosítani. Ennek megvan az alapja, hiszen a forráskúttól alig háromszáz méterre 73 Celsius-fokú hévízforrás van, így lehetőség van a gyógyvíz felmelegítésére.
– Elkészült a terv arra, hogy egy gyógy- és termálvizes fürdőt alakítsunk ki a két forrás közötti területen, mivel nincsenek egymástól messze. Márciusban egy tanácskozást tervezünk megtartani, amelyre meghívjuk az anyaországi és hazai gyógyfürdők képviselőit, a tartományi szervek képviselőit, vízügyi szakembereket, és természetesen a potenciális beruházókat is várjuk, akik már eddig is érdeklődtek, mondja Dobai János tanácselnök.
A tordaiak azt remélik, hogy tervük nem csak a papíron marad, és a gazdasági megszorítások ellenére lesznek érdeklődők, hisz újabban a gyógy- és termálvizek mindenhol keresettek. Egy fürdő pedig beindíthatná a falusi turizmust, és kereseti lehetőséget biztosíthatna sok helybéli számára. Ezzel merőben megváltozna az élet ebben a közép-bánáti faluban, ahol egy évszázaddal ezelőtt még közel ötezren laktak, ma viszont már kétezer alatt van az itt élők száma. Az elvándorlás a hatvanas évektől vett lendületet, több hullámban történt, szinte minden irányba, Nagybecskerektől kezdve egészen Ausztráliáig. Az elköltözés egyik leggyakoribb célpontja pedig Szabadka volt.
Befektetőre várva
Popovicsék nyolcvanon felül is jól bírják magukat – nyilván ez a „keserűvíznek” is köszönhető
A Szent György-gyógyvízforrás napjainkban
