A héten lapunkban bemutattuk a Magyarságkutató Tudományos Társaság médiakutatásának eredményeit. Ezekből a statisztikai adatokból világosan látszik a vajdasági magyarok állítólagos médiafogyasztása. A Magyar Szónak Mirnics Károly szociológus elemezte a vajdasági kisebbségi média helyzetét, túlélésének lehetőségeit.
Hogyan jellemezné a vajdasági magyar médiát?
– Egyes médiumok esetében elégedettséggel lehet beszámolni azok munkájáról, míg mások esetében kevesebb dicséret hangozhat el. Ugyanezt mondhatom el az egyes vajdasági magyar kisebbségi médiumok helyzetét illetően. Egyesek nagyobb gondokkal küszködnek, míg mások kisebbekkel, bár a gond mindegyik médium falain belül megtalálható. A vajdasági magyar rádiók adását nemigazán követem, de egyes beszélgetőpartnereim mérvadó kijelentéseiből leszögezhetem, a polgárok többé-kevésbé elégedettek a vajdasági magyar rádiók adásaival. Ennek a médiaforrásnak a segítségével a polgárok gyorsan jutnak hozzá a szűk környezetükre vonatkozó hírekhez. A tévécsatornákkal kapcsolatban kettő médiumot szeretnék minősíteni. Először is a vajdasági közszolgálati tévét, amelynek öncenzúrája összevág az állami cenzúrával. Ezt természetesen a polgárok is érzik. Világos számukra, hogy a vajdasági televízió a nagy állam, és nem a vajdasági magyar kisebbségi közösség szolgálatában áll. Valószínűleg ezzel magyarázható a tévécsatorna alacsony nézettségi szintje. Ezenkívül a vajdasági tévé munkatársainak mindenféleképpen részt kellene venniük egy beszédtanfolyamon, mivel sajnos elfelejtettek szépen, magyarul beszélni. A Pannon Televízió esetében szerencsére ennek pont az ellenkezője a jellemző. A bemondók, a riporterek igencsak ügyelnek a szép magyar beszédre. A szóban forgó tévécsatorna műsora egyre gazdagabb, egyre tágabb témaköröket ölel fel. Ezt igénylik a valójában a polgárok. A vajdasági magyarság szeretné, ha minél több magyar nyelvű adás, illetve magyar nyelven bemutatott témakör közül válogathatna. A kimutatások alapján a nyomtatott média népszerűségét illetően első helyen áll a Családi Kör. Ez a hetilap kedvez a közízlésnek, megkerüli a közéleti, illetve politikailag rázós témákat. A Hét Nap esetében kiemelném, hogy Magyar Örökség díjas. Eszmeileg kiemelkedően tartja magát a magyar értékek ápolásához. Egy megjegyzésem azonban mégis lenne a lappal kapcsolatban, méghozzá az, hogy nem eléggé tényszerű, nem támaszkodik olyan elemző írásokra, amelyek mögött statisztikai kimutatások állnak. Utoljára kiemelném az egyetlen vajdasági magyar napilap, a Magyar Szó helyzetét. Az MTT közvélemény-kutatása rámutatott, a polgárok legkevésbé ezt a lapot követik. Ezeknek az eredményeknek ellenére kijelenthetem, a Magyar Szó nem rossz. Véleményem szerint teljesíti azokat a célokat, amelyek elutasítják a részrehajlást, egyértelműen pártatlan napilap. Egyetlen napilapunk az utóbbi években annyi különböző helység különböző híreit gyűjtötte be, hogy ezeknek a tudósításoknak alapján meg lehetne írni a vajdasági helységek művelődéstörténetét.
Az egyes vajdasági magyar médiumok nehézségeinek tudatában, milyen intézkedések nyújtanának elsősegélyt?
– A legnagyobb fokú felelőtlenség és tehetetlenség a vajdasági magyar politikum irányából jelenthető. Ígéretek bőven elhangzanak, ám amikor cselekedni kellene, politikusaink nem bizonyítanak. A megoldás semmi esetre se egy újabb intézmény megalakításában rejlik. A Magyar Nemzeti Tanácsnak már van egy Tájékoztatási Bizottsága. Mindenki ismeri, vagyis ismernie kellene a vajdasági magyar média gondjainak gyökerét. Újságírást pénz nélkül nem lehet csinálni. És nem lehet mindig az anyaországra várni. Mi, polgárok, itt fizetjük az adót. A kisebbségi magyar politikusoknak végre a sarkukra kellene állniuk, és kiharcolniuk, hogy a befizetett adókból több kerüljön vissza a tartományba. Egy kisebbségi médium ezen a kis piacon nem tudja magát eltartani. A sajtónak a társadalom közvéleményét kell formálnia, és nem a politikusok egyéni karrierjének építésére szolgál. Ezt minden vajdasági magyar politikusnak fel kellene fognia. Kitérnék arra az adatra is, miszerint növekedett azoknak a polgároknak a száma, akik nemcsak a magyar kisebbségi médiát követik. Ez teljesen normális. Mi nem csak egy kisebbségi közösség, hanem egy társadalom részei is vagyunk. A polgárok, akik bármilyen tevékenységgel, vállalkozással foglalkoznak, megértették az információ fontosságát. Az információ anyagi érték. Tehát senkinek a magyarságát nem kell megkérdőjelezni, aki fogyasztója más nyelvű médiának. A fiatal újságírók képzésének intézményesítettnek kellene lennie, bár emellett rendkívül fontos az idős, tapasztalt újságíró támogatása is, akinek a tapasztalttá válás útján vezetnie kellene az ifjoncot. A magyar kisebbségi média irányába a kisebbségi értelmiségnek is felelősséget kellene mutatnia. Sajnos éppen ők azok, akik a legkevesebbet fejezik ki véleményüket különböző médiumoknak. Ennek változnia kellene. A vajdasági magyar kisebbségi médiában mindenféleképpen az oktatásnak, művelődésnek, illetve magának a vajdasági polgárnak kell középpontban állnia. Semmi esetre sem szabad politikai közlönnyé válnia. Összegezve, elsősorban a vajdasági magyar politikusok helytállására van szükség a kisebbségi média fenntartásának érdekében. Politikusainknak végre egyenes tartással kellene kiállniuk a köztársasági parlament elé, és tenni valamit a vajdasági magyarság információs eszközeinek a megőrzése érdekében.
