Nagy Ernő: Nem „hétvégiseket”, hanem inkább befektetőket várunk
Az országhatár közelsége eddig vajmi kevés előnyt hozott a magyarcsernyei község lakóinak. Romániával határosnak lenni évtizedek során inkább hátrányt jelentett. Elképesztő adat, hogy a község lakosságának a száma az elmúlt negyven év alatt 22500-ról 12500-ra zsugorodott. Aztán jó másfél évvel ezelőtt felcsillant a remény, amikor híre ment annak, hogy a német CRH Kompánia zsombolyai üzemében alkalmazna csernyei vendégmunkásokat.
A községben élő 1200 munkanélküli jelentette ki akkor, hogy hajlandó lenne Romániában dolgozni havi 200-250 eurós bérért. Nos, mai szemszögből nézve azt mondhatjuk, hogy számukra Zsombolya álom maradt. Ugyanis eddig a dolog menetét hátráltatta, hogy a két állam nem írt alá államközi szerződést a vendégmunkások státusáról, napjainkban pedig a munkavállalásba beleszól a gazdasági válság. A dolog annyiban változott, hogy most a románok jönnek hozzánk – házat vásárolni. Mert amióta az EU-ban vannak, náluk többszörösére emelkedett a házak ára. A szomszédos Csenejen például infrastruktúra (utak, víz- gázvezeték) nélkül is 15 ezer euróba kerül a legolcsóbb ház. Nálunk olyan épületeket 2000-4000 euróért lehet venni.
– Az elmúlt év végén jelentek meg az első vevők, ami érthetően nagy zsongást hozott az itteni emberek mindennapjaiba. Egymás után jöttek, mintha ingyen adnák nálunk a házakat. Rögtön mintegy 20 százalékkal megemelkedett a házak ára. Volt, aki azt hitte, hogy a szomszédjaink tudnak valamit, ami mi nem – vagyis, hogy netán soron kívül bevesznek bennünket az EU-ba. A négyezer lakosú Szerbcsernye Zsombolyától alig három kilométerre van (közelebb hozzájuk nincs román település sem), és mivel nálunk többszörösen olcsóbb az ingatlan, mint Romániában, így a módosabb szomszédjaink azzal a szándékkal kezdtek nálunk vásárolni, hogy majd az EU-ba való csatlakozásunk után itt is megugranak az árak, s ebből majd hasznuk származik. Eddig 11 házat vettek meg, főleg zsombolyai és környékbeli vevők. Volt olyan is, hogy a román vásárló már el is adta a nemrég vásárolt házat egy másik honfitársának. Vannak nyugdíjasok is, akik nyilván kiszámították, hogy havi járandóságuk nálunk legalább 50 százalékkal többet ér, mint náluk. Nincs pontos betekintésünk, de annyit tudni, hogy az eladott házak zöme rossz állapotú, és pár ezer euróért kelt el. Egyetlen értékesebb ház talált román gazdára (egy nyugdíjas vámhivatalnoknő személyében), azt mesélik, húszezer euróért, hallottuk Mile Rajić szerbcsernyei tanácselnöktől.
A határ menti románok egy része a korábbi években járt át piacozni, sokan tudnak szerbül is. Tehát a kapcsolatteremtés nem okoz gondot, és közvetítő ügynökségre nincs szükség. Úgy tűnik, hogy a helybélieknek sincs semmi kifogásuk a jövevények ellen. Hisz azok a saját pénzüket költik nálunk, munkahelyeket nem akarnak, s eddig még egyikőjük sem nyilvánította ki abbeli szándékát, hogy tartósan átköltözne. Legfeljebb átjönnek, bevásárolnak élelemből vagy tavaszi vetőmagból, és hazamennek. Szerbcsernyén mintegy kétszáz ház áll üresen, amelyekbe egy időben megpróbáltak menekülteket telepíteni, de kiderült, hogy azokat inkább a városok vonzzák. Helyettük maradtak a romák, akik már több százan vannak, és akikkel időnként akadnak problémák is.
A határ túloldalán fekvő, 12 ezer lakosú Zsombolyán jelenleg14 ipari létesítmény működik, melyek zöme német, részben pedig olasz kézben van. A régióban munkaerőhiány észlelhető. A román állam két-háromszoros béreket ígérve próbálja hazacsalogatni a külföldön dolgozó állampolgárait. Kaba Gábor, Zsombolya polgármestere pedig korábban többször is megfordult Magyarcsernyén. De mint ahogy Branislav Damjanov, a magyarcsernyei községi elnök helyettese mondja, immár a szomszédban sem fenékig a tejfel, mert a külföldi befektetők a határ túloldala felé, vagyis mifelénk néznek. A befektető a hasznot nézi, és hogyha úgy méri majd fel, hogy neki jobban megfelel, akkor gyorsan átköltözteti a gyárcsarnokot a határ túloldalára. Ezért szerinte nem véletlen, hogy a zsombolyai polgármester már „tartalék-munkacsarnokot” építtet. Szerbcsernyén közben nagy reményeket fűznek készételeket gyártó (egykori Srki) üzemhez, amely nemrég orosz többségi tulajdonba került.
Hasonló a helyzet a községi székhelyen is. A több mint hatszáz magyarcsernyei háztartásban alig 1900-an élnek. Száz ház üres, vagy romos állapotú, de 23-ba rögtön be lehetne költözni. A pusztulás nyomai mindenfelé láthatók. Olcsó az ingatlan, de ez még a menekülteket sem vonzotta ide nagyobb számban. Itt is főleg a romák vásárolnak házat. Magyarcsernyén eddig egyetlen házat vett meg román állampolgár.
– Mi nem „hétvégiseket”, hanem inkább befektetőket várunk, mert a zsombolyai vendégmunkából nem lett semmi, a faluban a sok munkanélküli mellett alig hetven- egynéhányan vannak munkaviszonyban. A határon átnyúló kapcsolat pedig eddig annyit hozott, hogy harminc helybéli befejezett egy biotermelési tanfolyamot Zsombolyán, 25 tűzoltó pedig közös kiképzésen vett részt. Nálunk már 2000-3000 euróért lehet házat venni, a jobbak értéke pedig 5000-15000 euró között mozog. Azt tapasztaltuk, hogy szomszédaink a régi, de valamennyire karbantartott házak iránt érdeklődnek, hallottuk Nagy Ernőtől a magyarcsernyei helyi közösség titkárától.
Az év első két hónapjában azonban mintha csökkent volna az érdeklődés a csernyei házak iránt. Egyesek szerint a gazdasági válság a szomszédoknál is érezteti a hatását, mások viszont azt remélik, hogy a kedvezőbb időjárás megjöttével majd újra megérkeznek a román ingatlanvásárlók.
Szerbcsernye kijáratánál van a határátkelő
