Egy felnőtt ember napi vízigénye megközelítőleg 2,5 liter. Bár a vajdasági ivóvíz minőségét ismerve talán nem csapvízzel kellene megtölteni poharunkat. Az ivóvíz jelenlegi minőségéről, annak javítási lehetőségeiről dr. Nada Lazić vegyésszel, a Tartományi Környezetvédelmi Titkárság munkatársával beszélgettünk.
A szakember a következőképpen nyilatkozott a víz témáját illető kérdések soráról:
– Az országban, főleg Vajdaságban, az ivóvíz rossz minősége áll a figyelem központjában. Pedig nem szabad elhanyagolni a vízzel való felelőtlen bánásmódot sem. Joggal jelentem ki, az ország és a tartomány lakossága tékozlóan bánik a vízzel. Ez egyrészt a polgárok tájékozatlanságával magyarázható. Az illetékeseknek különböző oktatóprogramok segítségével kellene felhívni a lakosság figyelmét ezzel kapcsolatban. A másik megoldás a víz árában keresendő, ez az összeg jelenleg csak szimbolikus. A régió országaiban a víznek gazdasági ára van, Magyarországon ez köbméterenként 2, Horvátországban pedig 1 euró. Ha Szerbiában is gazdasági árat határoznának meg a víznek, akkor a polgárok valószínűleg meggondolnák, mennyit is használnak el. Nem beszélve arról, hogy a bevételt a vízellátás megreformálására lehetne fordítani.
- Vajdaságban történnek-e kezdeményezések az ivóvíz minőségének a javítása érdekében?
– A Tartományi Környezetvédelmi Titkárság a múlt év végén dolgozta ki a Vajdasági vízellátás és a vizek védelmének stratégiáját. Elfogadása esetén a stratégia alapja lesz a minőséges vízellátás megoldásának a tartományban. Erre mindenféleképpen szükség lenne. Vajdaságban a 465 helység közül csak 14 rendelkezik műszaki szempontból megfelelő víztisztítórendszerrel, illetve 44 helységben sikerült kiépíteni a szennyvízelvezető rendszert. Azokban a helységekben, ahol a vízművek a vizet az úgynevezett első vízrétegből nyerik, ott főleg a magas vas- és ammóniatartalom a jellemző. Ezek kiválasztása nem igényel különösebb technológiát, ezekben a helységekben, ha tisztítórendszerrel is rendelkezik a vízmű, ezeket az anyagokat szinte teljes egészében ki tudják választani. Más a helyzet azokban a városokban és falvakban, ahol az első vízréteg vészes szennyezettsége miatt mélyebb kutakat kellett fúrni. Ezek a mélyebb kutak a második vízrétegből nyerik a vizet, itt pedig a magas arzéntartalom jellemző. Ennek kiszűrése már bonyolultabb feladat. Különleges tisztító-technológiát igényel, ami természetesen nem kis befektetés. Jelen pillanatban csak a Szabadkai Vízmű tudta megoldani az arzén kiszűrését a vízből, Hódságon pedig most dolgoznak a rendszeren. A többi helységben viszont egyelőre nem tudták megoldani az arzén kérdését, és itt nem is ajánlatos a vezetékes víz fogyasztása. Ezt, és a vízellátáshoz kapcsolódó problémákat adminisztratív úton nem lehet megoldani. Eddig sajnos csak ez irányban történtek próbálkozások. A helységekben nem egyenként kellene megoldani a víz minőségének a javítását, hanem ezeket csoportba kell tömöríteni. Ez lenne az alapja egy úgynevezett regionális vízhálózat kiépítésének, mivel csakis regionális szinten lehetne biztosítani minden polgár számára a minőséget. Ez természetesen költséges és bonyolult feladat, de az előbb említett stratégia a terv megvalósításának a dinamikáját is meghatározná. Éppen ezért Vajdaság vízellátásának a stratégiai terve az elkövetkezendő 20 évre szólna, és alapja lenne minden kapcsolódó tevékenységnek.
- A tartomány területén beszélhetünk-e bárhol minőséges ivóvízről?
– Igen, nagyon kevés helységben, de azért még beszélhetünk olyan területekről, ahol a polgárok nyugodt lelkiismerettel fogyaszthatnak vezetékes vizet. Ez a helyzet Szerémség szinte egész területén, valamint Dél-Bánátban, Fehértemplom és Kevevára területén. Ehhez képest Nyugat- és Észak-Bánát, valamint Délnyugat- és Közép-Bácska területén elképzelhetetlenül rossz az ivóvíz minősége.
