A Föld nem véletlenül kapta a Kék Bolygó elnevezést. A kék az élet, a bőség színe, valamint a víz színe. A víz szinte elképzelhetetlen mennyiségben található meg a Földön, mintegy 1,4 milliárd köbméter víz csörgedezik felszínén, illetve a felszín alatt. Ennek 99,3 százalékát a tengerek és óceánok sós vize, illetve a gleccserek jege képezi. Mégis, a tudósok szerint a maradék 0,7 százalék édesvíznek bőven ki kellene elégítenie az emberiség szükségletét. Elméletileg. Különböző kutatások eredményei azonban rémisztő vízhiányról tesznek jelentést. Éppen ezért az Egyesült Nemzetek Világszervezete 1996-ban március 22-ét a víz világnapjává kiáltotta ki. Ezzel szerették volna kiemelni a víz új szempontokból való fontosságát.
A Föld lakosainak száma a múlt század folyamán megháromszorozódott, míg a vízfogyasztás hatszorosára növekedett. Nemzetközi kutatások rámutattak, 2025-ig az emberiség kétharmada fog szenvedni a vízhiánytól. A Föld víztartalékait ismerve a szakemberek megállapították, bolygónk lakosainak az élethez nélkülözhetetlen anyagból évente fejenként mintegy 2000 köbméter áll a rendelkezésére. És mégis, napjainkban 1,1 milliárd embernek kell nélkülöznie az ivóvizet, ezzel a szomjazók száma megelőzi az éhezőkét, akik száma 2008 végén a 923 milliót érte el.
Az ivóvíz hiánya, illetve szennyezettsége folytán könnyebben terjednek különböző fertőző betegségek, világszinten mintegy ötmillió ember hal meg ezek következtében.
Szerbiát, illetve Vajdaságot szintén érinti a víz lelkiismeretlen pazarlásának, illetve megkérdőjelezhető minőségének a problémája. Az országban minden negyedik vízműből kikerülő víz a megengedettnél magasabb fizikai-vegyi, minden harmadik pedig magasabb mikrobiológiai szennyezettséget mutat, míg minden ötödik esetében a két szennyezettségi forma vegyes előfordulása a jellemző. A helyzet legkritikusabb Vajdaságban, mivel a háztartások és az ipar a vizet szinte kizárólag a felszín alatti vizekből nyeri, ezek pedig aggasztó mértékben szennyezettek. Ennek több oka van.
Dr. Ljiljana Sokolova Đokić környezetvédelmi szakember,aki a Nyugat-bácskai Körzet vezetője, ezenkívül pedig már évtizedek óta küzd az ivóvíz minőségének a javításáért, a Magyar Szónak kihangsúlyozta, az első számú veszély a felszíni, felszín alatti vízréteg, illetve magát az ivóvizet illetően maga az ember. Az ipar elsődlegesen a felszíni vizeket szennyezi, majd innen a különböző mérgek a felszín alá kerülnek, vázolta fel a szennyezés útját dr. Sokolova. Hozzátette, emellett a Vajdaságban működő sok állatfarm, valamint a földművesek által használt műtrágya is hozzájárul a föld, majd ezzel a víz szennyezéséhez.
A szakértő lapunknak kiemelte, hogy a tartomány polgárai igencsak különböző minőségű vizet fogyasztanak.
– A felszín alól nyert vizet a vízművek az úgynevezett első rétegből, illetve mélyebb kutak esetében, a második rétegből nyerik. Az első rétegből származó vizet a magas vas-, ammónia-, nitrit- és nitráttartalom jellemzi. A második rétegben több a szerves anyag, valamint az arzén. Vajdaságban a különböző régiók ivóvizének több mint hatvan százalékban a Szerbia, valamint az Európai Unió által megszabott határértéknél mintegy tízszer, vagy akár tizenötször több arzén található. A szerbiai és az uniós szabályozás literenként 10 mikrogramm arzén jelenlétét fogadja el az ivóvízben – mondta el dr. Sokolova. Hozzátette, az ivóvíz azért tartalmaz ekkora mértékben mérgeket, mivel a vízművek a kutak vizét nem dolgozzák fel kellő mértékben. Vajdaságban a tisztítórendszerek egy része még el sem készült, tehát a felszín alól nyert vizet nem dolgozzák fel a törvényben előírt mértékig. A többi vízmű tisztítórendszere pedig elöregedett, a felelősek nem fordítanak elég figyelmet a karbantartásra. Dr. Sokolova ennek alapján levonta az igencsak logikus következtetést, miszerint Vajdaság lakossága szinte minden helységben feldolgozatlan, vagyis minőségtelen vizet használ. És ezalatt nemcsak a fogyasztást értjük, hiszen a törvény előírásai alapján a tisztálkodásra, valamint a főzésre használt víz minőségének meg kell egyeznie az ivóvíz minőségével.
– A kutak feldolgozatlan vizét egyébként könnyű lenne a kívánt minőségig javítani. A tökéletes tisztításra alkalmas módszerek és technológiák Szerbiában ismertek, elérhetők, sőt, még csak nem is drágák. A vezetékes víz minőségének javításához tehát nem lenne másra szükség, csupán akaratra, egy kis pénzre, valamint a vízellátás regionális átszervezésére – szögezte le dr. Sokolova.
Az ivóvízben található mérgező anyagok tudvalevően rombolják a polgárok egészségét. Dr. Sokolova kihangsúlyozta, az ivóvízben található nehézfémek megnövelik a daganatos betegségek kialakulásának a lehetőségét. Azokon a területeken, ahol az ivóvíz a megengedettnél több nehézfémet tartalmaz, jelentősen megnövekedett a daganatos betegségek száma. Ezt az állítást különböző felmérések és szakemberek is alátámasztották már.
Az ivóvíz minőségét illetően Vajdaságban a legkritikusabb városok és községek közé tartozik Nagybecskerek, Hódság, Kúla és Szabadka, tudtuk meg a szakértőtől. Ezekben a városokban és községekben egytől egyig a magas arzéntartalom miatt veszélyes a vezetékes víz fogyasztása. Dr. Sokolova hozzátette, Nagybecskereken az utóbbi években sokat tettek a vízminőség javítása érdekében, de annak arzéntartalma még most is meghaladja a törvényben megengedett mennyiséget.
Dr. Zorica Mamužić, a szabadkai Közegészségügyi Intézet Humán Ökológiai Központjának osztályvezetője a Magyar Szónak beszámolt az ivóvíz minőségéről az Észak-bácskai Körzetben. A szakértő kihangsúlyozta, Szabadkán a vizet feldolgozás előtt és után is laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá.
– Szabadkán a kutaktól függően igen különböző eredményeket kapunk. Az első számú kút vizének a minősége megfelel az összes lehetséges követelménynek, más kutak esetében azonban a víz magas arányban tartalmaz vasat, ammóniát és arzént – nyilatkozta dr. Mamužić. Hozzátette, az Észak-bácskai Körzetben Topolya és Kishegyes Községben a legaggasztóbb a víz minősége. Kishegyes községben, ahol a vizet nem tisztítják, csak fertőtlenítik, a megvizsgált víznek magas a mikrobiológiai szennyezettsége, legjellemzőbb az aerob és a mezofil baktériumok jelenléte, ezenkívül a megengedettnél lényegesen több vasat és ammóniát tartalmaz.
Az Észak-bácskai Körzetben a községek és városok vizét hetente egyszer vizsgálják, a falvakban ettől ritkábban, a lakosok számától függően alakul az elemzés gyakorisága. A víz laboratóriumi vizsgálatának az üteme egyébként mindegyik körzetben megegyezik.
Vasárnap kellene megemlékeznünk a víz világnapjáról. A fenti tényeket olvasva valószínűleg sokunknak elmegy a kedve attól, hogy egy pohár csapvízzel koccintson az alkalom tiszteletére.
