Radovan Jela š ić, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója nyomban a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott megbeszélés után készséggel állt a Magyar Szó rendelkezésére, hogy válaszoljon a válságkezeléssel kapcsolatos legfontosabb kérdésekre.
Miben tudtak megállapodni az IMF-fel?
-- Az IMF-fel sikerült megegyezni, hogy a 100 milliárd dinárnyi rést, amely akkor keletkezhetett volna, ha a kormány nem hoz új rendeleteket, milyen módon fogják majd csökkenteni. Olyan alapon oldják meg, hogy az állam kevesebbet fog költeni, másrészt viszont egy külön adót fognak bevezetni minden 12 000 dinárnál magasabb fizetésre, nyugdíjra és más bevételre, plusz 6 százalékos adót rónak ki, amit természetesen az államnak kell befizetni. Ennek alapján valószínű az év végéig a hiány nem éri el a 190 milliárd dinárt, ahogy előre lehetett jelezni, hanem megállapodik 90 milliárd dinárnál. Ez azt jelenti, hogy az államháztartás hiánya az eredeti 1,75 százalék helyett 3 százalékos lesz. Szerbia kap egyrészt hárommilliárd eurós hitelt, amelynek túlnyomó részét, 2,2 milliárdot még ebben az évben, és ez lehívható lesz, majd egymilliárdot jövőre. De kapunk még ráadás segítséget az EU-tól, a Világbanktól és az összes többi nemzetközi pénzintézménytől. Pénteken tárgyalásokat folytatok Bécsben a 10 legnagyobb pénzintézménnyel. Ott a jövőre esedékes hitelek átütemezését vitatjuk meg. Ennek az a lényege, hogy 2009-ben és 2010-ben ne menjen ki deviza Szerbiából, hanem ugyanaz a kinnlevőség maradjon meg, ami van. Ugyanis a szerb vállalatoknak ebben az évben körülbelül négymilliárd eurónyi hitelt kellene visszafizetniük. Ha ezt a visszafizetést a Nemzetközi Valutaalap vagy más nemzetközi pénzintézet követelné, Szerbiának jelentős plusz összeget kellene átutalnia, hogy a makrogazdasági stabilitás megmaradjon, ettől eltekintenek.
Milyennek tartja az IMF diktálta feltételeket?
– Nagyon súlyosak, de alternatíva sajnos nincs. Az utóbbi 8 év alatt Szerbia egy jelentős életszínvonal-javulást ért el, elsősorban annak alapján, hogy a privatizációból és a külföldi befektetésekből sikerült jelentősen javítani az állampolgárok életszínvonalát. Például az átlagfizetés Szerbiában euróban kifejezve az utóbbi 8 év alatt 90 euróról több mint 400 euróra növekedett. Most, hogy a nemzetközi válság bekopogtatott az ajtón, sőt be is jött hozzánk, ilyen módon nem lehet tovább növelni az életszínvonalat. Ez azt jelenti, hogy többet nem lehet hitelfelvételből élni, hanem bizony spórolni kell, és mindenképpen el kell érni azt, hogy az állam kevesebbet költsön. Pár hónappal ezelőtt még megemelték a nyugdíjakat annak alapján, hogy nagyobb volt a bevétel, hogy gazdasági növekedés volt tapasztalható, most viszont hogy ez nincs, sőt növekedés helyett a gazdaság is még inkább zsugorodik, ennek alapján a kiadásokat is mindenképpen csökkenteni kell. A lehetőségek sajnos sokkal rosszabbak lettek volna, ha nem egyeztetünk a Nemzetközi Valutaalappal. Valószínűleg egy-két év múlva sokkal nagyobb gondjaink lennének, mint amilyenek most vannak, például a valutánknak a stabilitása nagyobb nyomás alatt lenne. Ennek alapján az infláció is egyre jobban növekedne, és biztos, hogy az életszínvonal is rohamos mértékben csökkenne. A mostani 6 százalékos plusz adó bevezetésével talán ez valamelyest rendeződik.
Ha jól értettem, aki 12 000 dinárnál nagyobb bevétellel rendelkezik, az a szokványos adón felül még 6 százalékos úgynevezett szolidáris adót fizet az államnak.
– A plusz 6 százalék azt jelenti, hogyha valakinek a nyugdíja 12 000 dinár felett van, az a jelenlegi adó mellett valóban még plusz 6 százalék adót fizet, de megjegyzem, az állam szándéka, hogy a jövő év végéig, tehát 2010-ig a béreket és a nyugdíjakat befagyasztja, és ez nem csak az állami szektorban dolgozókra érvényes, hanem az olyan nagyvállalatokra is, mint a JAT vagy a Villanygazdaság.
Milyenek lesznek következmények ?
– Bizonyára senkinek sem lesz kellemes, hogy plusz 6 százalékos adót kell fizetnie, de ezenfelül az állam például a különböző önkormányzatoktól a saját bevételüknek a 40 százalékát is levonja, ami azt jelenti, hogy az adott saját bevételnek csak a 60 százaléka maradhat helyben. Valamint az állam megpróbál spórolni a minisztériumi költségek lefaragásával. Hogy milyen mértékű elbocsátások lesznek emiatt, az majd csak a jövőben derül ki. Már pár hét múlva észlelnünk kell bizonyos következményeket, mert az összes feltétel, amelyben megegyeztünk az IMF-el, április végig elfogadásra kerül. Ahhoz, hogy ez a program életbe lépjen, az IMF irányába május elejéig az összes feltételt teljesíteni kell. Csak így juthatunk hozzá az első részlethez, amely május közepén esedékes, s az összeg körülbelül 800 millió eurót tesz ki.
A lehető leggyorsabban talán a közigazgatást kellene ésszerűsíteni.
– Hogy mekkora lesz a leépítés, az attól függ, hogy mi fog történni a bércsökkenés terén. Ha az emberek azt mondják, hogy akkor mindenkinek csökkentsük a fizetését, de maradjon meg a munkavállalók száma, vagy pedig azt választják, hogy a fizetések ne csökkenjenek, akkor viszont egyértelmű, hogy a munkavállalók számát le kell építeni. Ez attól függ, hogy ki milyen stratégiát választ. De mindenesetre az államnak, az önkormányzatoknak és más különböző felhasználóknak, akik az államháztartásból kapják a pénzt, mindenképpen sokkal kevesebbet kell költeniük.
Nyilván előbb-utóbb szükség lesz drasztikusabb intézkedésekre is.
– Valóban, mert az ipari termelés például decemberben 9 százalékkal esett vissza a 2007 decemberéhez képest, januárban ez a csökkenés 17 százalékos volt, s most márciusban pedig biztos, hogy tovább esik. Szerbiában is ‒ hasonlóan a többi környező országokhoz ‒ már nem gazdasági növekedésről, hanem csökkenésről beszélünk. Jelenleg abból indulunk ki, hogy ez mínusz 2 százalék lesz, sajnos sokkal nagyobb a lehetősége, hogy idén még ennél is magasabb hiány várható.
Néhány hónappal ezelőtt a kormány azt állította, hogy mi nem is fogjuk megérezni a válságot, s most kiderül, hogy de még mennyire!
Mielőtt erre a kérdésre válaszolt volna a bankkormányzó, nagyot nevetett, majd így folytatta:
– A kormánynak, úgy néz ki, egy kicsit több idő kellett ahhoz, hogy bevallja, igenis hozzánk is begyűrűzött a válság, vagy talán ez attól függött, hogy éppen milyen államháztartást szerettek volna elfogadni akkor, amikor még a kiadások növekedtek. Ekkor mondták, hogy ez a gazdasági válság nem fog kihatni Szerbiára, most viszont, amikor ilyen drasztikus kormányprogramot kell elfogadni, mindenki sokkal inkább hivatkozik a válságra. Talán még akkor is, amikor nem kellene. Sokakat ez meglepetésként ért. Ezen mi egyedül nem tudunk sokat változtatni, mert nincs ehhez elég pénzünk, s mert amikor jobb idők jártak errefelé, s volt pénzünk, nem spóroltunk, a kormányok az összes pénzt elköltötték.
Van a kormánynak már valamilyen válságleküzdő programja, stratégiája?
– Az IMF-val megkötött program egy válságkezelő program, mert nemcsak az IMF, hanem több más intézmény is hajlandó pénzt adni nekünk ehhez, például a Világbank, és a többi nemzetközi szervezet hajlandó Szerbián segíteni, hogy végül is ez hogy sikerül, majd kiderül. A lényeg az, hogy a makrogazdaság stabilitását megtartsuk.
Mit tesz konkrétan a kormány?
– A kormány jelenlegi hozzáállása a kiadások 8 százalékára vonatkozik. Az állami kiadás 11 milliárd dinár volt, legalábbis ennyit terveztek erre az évre, s most úgy áll a dolog, hogy közel 100 millió dináros lesz az összes megtakarítás. Durván 8-9 százalékos az adott kiigazítás, ekkora korrigálásra eddig még senki sem vállalkozott az utóbbi pár évben , vagy azt is mondhatnánk, hogy az utóbbi évtizedekben. Ez az első igazi lépés afelé, hogy az állami kiadásokat csökkentsék. Jobb lett volna, hogyha ez nem elsősorban a munkavállalók terhére irányul a plusz adó bevezetésével. Talán őket nem kellett volna ennyire bevonni a megtakarítás körébe. Hogy elégséges lesz-e ez az intézkedés, azt előre senki se tudja megmondani,de a hatékonysága már az elkövetkező pár hónap során megmutatkozik.
Ön érzékeli, hogy a kormány hajlandó takarékoskodni?
– A különbséget nem a szavak mögött kell keresni, hogy ki mivel és mennyivel fog többet költeni, azt a tettek fogják bizonyítani. Egy dolog a propaganda, más az, hogy ki mit cselekszik. Előbb-utóbb rájönnek, hogy takarékoskodni kell, és a politikusoknak saját példájukkal kell elöl járniuk.
Lehet-e már látni az út végét, mikor kezd csökkenni a válság hatása?
– Eddig még senki sem tudta megmondani, hogy mikor lesz ennek a válságnak vége, sőt eddig az volt a hivatalos álláspont, hogy 2009 végére valószínűleg a gazdaság elkezd élénkülni, sajnos ezt kitolták 2010-re. Figyelembe véve azt, hogy Szerbia problémáját túlnyomórészt csak külföldön lehet megoldani, miután ott a dolgok rendeződnek, azaz ha az Európai Unióban jobbra fordul a helyzet, akkor nálunk ennek a pozitív hatását valószínűleg csak 2011-től észlelhetjük.
