Dudás Károly megnyitja a találkozót (Kecskés István felvétele)
A muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület felújított nagytermében péntek este megkezdődött a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 14. Találkozója, amely jövő vasárnapig tart. Kísérőrendezvényeként a Magyar Házban Féltve őrzött kincseink címmel megnyílt a muzslyai népművészeti emlékek kiállítása. Az ünnepi megnyitó másik kedves színfoltja volt Balázs János, a muzslyai amatőr színjátszás egyik emblematikus alakja által őrzött, a színjátszáshoz kötődő értékes filmanyagának a bemutatása.
A találkozón elsőként a helybeli amatőr színjátszók mutatkoztak be, akik Robert Thomas Az áldozat visszatér című színművével léptek színre, Izelle Károly rendezésében. Az elkövetkező tíz nap alatt a közönség 17 előadást láthat, ami az elmúlt évtized legbőségesebb kínálata. Háromtagú zsűri (Ágoston Pribilla Valéria, a szabadkai Városi Könyvtár igazgatónője, előadóművész, Brestyánszki Boros Rozália, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának dramaturgja és Kőrösi István, az Újvidéki Színház színésze) ítéli majd oda a Pataki László- (a találkozó legjobb hagyományos keretek között megvalósított előadása) és a Bambach Róbert-díjat (a legjobb alternatív/új formákat kereső előadása kapja).
Az ünnepélyes megnyitóra egybegyűlt számos közéleti személyiséget, művészt, írót, a civil élet képviselőit és nem utolsósorban a színházkedvelőket, akik eljöttek az amatőr színjátszás ünnepére, Dobó József, a muzslyai Petőfi Sándor MME elnöke üdvözölte, emlékeztetve, hogy az amatőr színjátszásnak a településen nagy hagyománya van, és egy ilyen csoportból alakult meg 62 évvel ezelőtt a helybeli művelődési egyesület. Mint mondta, igyekeztek lehetőségeikhez mérten jó feltételeket biztosítani a vendégeknek.
Hallai Zoltán tanácselnök köszöntőjében kihangsúlyozta az amatőr színjátszás szerepének fontosságát a délvidéki magyarság megmaradásában.
Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke megnyitó beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a muzslyai találkozó megtartásához, de azoknak is, akik 14 évvel ezelőtt útjára indították a délvidéki magyarság egyik legnagyobb közösségteremtő erővel rendelkező találkozóját. Megtartása egyben a szórványmagyarság és a tömbmagyarság közötti együttműködés jó példája. Emlékeztetett a muzslyaiak tíz évvel ezelőtti helyállására, amikor a bombázások miatt félbeszakadt a szemle, de aztán mégis volt annyi erejük, hogy a bombázások után befejezzék a találkozót. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy ez a közösség a legnehezebb pillanatokban is talpra tud állni.
