(Fotó: Diósi Árpád)
Félve mentem ki a kertbe a vasárnap délutáni vihart követően. Igaz, hogy én csak hobbikertész vagyok, s a veteményesben a tökön, paradicsomon, paprikán kívül nem sok minden van, mégis aggódtam, hogy a rengeteg befektetett munka – a palántanevelés, majd az átültetés, a nagy szárazság idején a napi kétszeri öntözés – most mindössze egy óra alatt kárba vész. Félve tekintettem a gyümölcsösre is, az almáson ugyan az idén már lett volna egy nagyobb mennyiségű termés, ha nem fagy el még a tavasszal, de szerencsére a szél legalább megkímélte, nem tört ki egyet sem a fák közül. Nem úgy az akácot, amelyek közül az egyik kettéhasadt és a csirkeudvarba, s félig a melléképületre esett.
Szabadkát, Vajdaság északi részét eddig szinte mindig elkerülték a természeti katasztrófák. Sokszor előfordult már, hogy Magyarországon, illetve Szerbia több településén repültek a tetőcserepek, kidőltek a fák, elöntötte a házakat a víz. Mi sokszor azzal vigasztaltuk magunkat és egymást, hogy bár valóban nem könnyű itt élni – hiszen sokan depressziósak, nyáron por, télen pedig sár van – itt szinte soha nem volt szélsőséges az időjárás, nem kellett attól tartani, hogy tetemes károkat kell akár az egyénnek, akár a városnak szanálnia. Ez azért valóban előnynek számít(ott).
Aztán vasárnap erre is rácáfolt az anyatermészet, az időjárás. Úgy tűnik, a szegényt valóban az ág is húzza, hiszen tavasszal a fagyok szinte minden gyümölcstermést megtizedeltek – Szabadkán és környékén szinte egyáltalán nem terem majd alma, birsalma, őszibarack, sárgabarack, s a szilva is megsínylette a hideget. Aztán nem sokkal azután áprilisban harminc Celsius-fokot is mértünk, majd június végétől egyáltalán nem esett csapadék. Akkora volt a szárazság, hogy Palicson egyes házaknál kiszáradtak a kutak. Kukorica szinte alig lesz, mintegy 80–90 százaléka ki sem fejlődött a vízhiány miatt.
A hétvégi vihar hirtelen jött, annak ellenére, hogy számítani lehetett felhőszakadásokra, a szabadkaiak minden bizonnyal nem hitték volna, hogy a sok viszontagság után a szél összetöri az igencsak silány kukoricát, kidönti a fákat, megrongálja az autókat, leveri a maradék gyümölcsöt, diót. Tegnap délután Csantavér és Bajmok között még több helyen akadozott az áramszolgáltatás, annak ellenére, hogy az Elektrovojvodina szakemberei hajnaltól folyamatosan terepen voltak. A romok eltakarítása napokig is eltarthat, a város is segít majd anyagilag azokon, akiket nagy kár ért.
Nehéz évek elé nézünk. Drága lesz az élelmiszer, s azt a keveset is, amit otthon, saját részre szeretnénk megtermelni, a szélsőséges időjárási viszonyok miatt vagy sikerül, vagy nem.
A természet az úr. Ha elegendő vizet, napsütést ad, hálásnak kell lennünk, mert valóban egy pillanat alatt tönkretehet mindent, amire mi, emberek rengeteg időt, energiát szánunk. Ezért minden most kitépett fa és növény helyébe ültessünk kettőt. Talán meghálálja.
