A gazdasági világválságnak köszönhetően a szervkereskedelem növekvő iparág. A szervezett bűnözői csoportok kizsákmányolják a sebezhetőket az ellátási lánc mindkét oldalán, a krónikus szegénységtől szenvedő embereket és az elkeseredett gazdag pácienseket is, akik bármit megtennének a túlélésért. A háborúk, pedig csak a romantikus regények lapjain és az idealista álmodozók fejeiben tisztességesek. A háború az embertelen gaztettek melegágya. Nincs erkölcs, csak parancsvégrehajtás és túlélés. Ez történhetett Koszovóban is, amikor egy albán katonának szikét adtak a kezébe, és megparancsolták, hogy vágja fel az előtte lévő férfi mellkasát. Ha ellenkezett volna, kivégzik.
A koszovói szervkereskedelem ügye nem először került terítékre. Először a korábbi hágai főügyész, Carla Del Ponte beszélt róla 2008-ban, sőt könyvében is megemlítette, a hágai vizsgálóbíróknak azonban a vádemeléshez nem volt elegendő bizonyítékuk. Eközben a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezet is az ügy kivizsgálása mellett kardoskodott, és közölte, hogy információi szerint szervkereskedelem céljából legalább 400 embert raboltak el Koszovóban, és szállították őket Albániába, ahol nyomtalanul eltűntek. Az ügyben nyomozást folytató szerb hatóságok közel 130 tanút hallgattak ki, és az eredményekről tájékoztatták Dick Martyt, az Európa Tanács különmegbízottját is. A CIA titkos európai börtöneit feltáró jelentésével hírnevet szerzett Marty 2010-ben elkészített jelentése szerint a szervkereskedők a koszovói albánok egykori szakadár gerillahadserege, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) tisztségviselői közül kerültek ki, az áldozatok pedig főleg a fegyveres szervezet táboraiban fogva tartott szerbek és az ellenséges táborba tartozó koszovói albánok voltak. Marty jelentésében a bűnszervezet vezetőjeként Hashim Thaçi koszovói kormányfőt nevezte meg, mondván, hogy az általa vezetett maffiaszerű szervezet még a 1999-es koszovói háború előtt kezdte meg illegális tevékenységét, az azt követő zűrzavaros időben pedig nagyban befolyásolta az ottani vezetőséget, az utóbbi 10 évben pedig ő irányította a heroincsempészést is. Ekkor a koszovói kormány meggyőződését fejezte ki, hogy az ET vizsgálata bebizonyítja: alaptalanok azok a belgrádi vádak, amelyek szerint 1999-ben, a koszovói összecsapások idején szerbeket raboltak volna el szervkereskedelem céljából. A jelentést az ET elfogadta, azonban a vizsgálat azóta sem kavart fel valami sok vizet.
A szervkereskedelem árnyéka más üggyel kapcsolatban is botrányt okozott Koszovóban, amikor is 2008. november elején egy török fiatalember összeesett a koszovói főváros repülőterén. A török férfi elmondta, hogy nem sokkal korábban műtötték meg, miután pénz fejében felajánlotta az egyik veséjét egy izraeli férfinak. A hatóság azonnal a német tulajdonban lévő magánklinikához sietett, de egy izraeli portáson kívül már nem találtak ott senkit. Picit később öt koszovói, egy török és egy izraeli állampolgár ellen indult bírósági eljárás illegális szervkereskedelem miatt. A csoport a vizsgálat szerint 100 ezer euró fejében vállalt szervátültetéseket a prishtinai magánklinikán. A szervdonorokat – kivétel nélkül mély szegénységben élő embereket – Moldovából, Kazahsztánból, Oroszországból és Törökországból vitték Koszovóba, és kevesebb mint 15 ezer eurót fizettek nekik. A vádlottak közül négyen orvosok, egyikük pedig koszovói egészségügyi államtitkár volt, ő adott engedélyt a klinikának a transzplantációkra, holott a törvény tiltja az ilyen szervátültetést. A török Frankensteinként emlegetett Yusuf Sönmezt 2011-ben vették őrizetbe a török hatóságok, míg az izraeli Móse Harelt idén májusban vették őrizetbe az izraeli rendőrök. Harel 2008-ban Prishtinában is lakat alá került, de miután az őrizetét megszüntették, gyorsan elhagyta Koszovót. Sönmez a letartóztatása után nem sokkal később óvadék ellenében szabadlábra került, és miközben a török hatóságok elutasítják az EULEX kiadatási kérelmét, magánklinikáján azzal dicsekszik, hogy több mint 2200 veseátültetést elvégzett már. A reptéren összeesett török férfi pedig eltűnt, de számos más donor is hasonló sorsra jutott, vagy meghalt.
A szerb hatóságok nemrég jelentették be, hogy hiteles tanújuk van a koszovói szervkereskedelem ügyében. A tanú kijelentését állítólag 16 hónapon át vizsgálták. Egy biztos. Kitűnő időzítéssel vették elő az egykori albán katonát, és dobták be vallomását a közvéleménybe, ugyanis az USA és Németország a jelek szerint igencsak unja a koszovói függetlenség elismerése körüli hercehurcát. Erővel akarják lenyomni a békát Szerbia torkán. Meg akarnak szabadulni kétes körülmények közt született gyermeküktől. Érthető is, hiszen Washington választásokra készül, és Berlin az EU legbefolyásosabb elemévé vált, és ezért egyikőjüknek sem hiányzik egy olyan diplomáciai botrány, amelyből az derülne ki, hogy hírszerzésük révén a kezdetek óta mindent tudtak a koszovói szervkereskedelemről, és annak kulcsembereiről, akik talán a jogállamiság meghonosításáért harcolnak ma Prishtinában. Azt pedig mindig is tudtuk, hogy a morál a bűnözőkön és a háborúkon felül, a politikát is előszeretettel elkerüli.
