Az elmúlt időszakban a REKOM-ért Kezdeményezés újabb utcai aláírásgyűjtésbe és elsősorban a fiatalokat megcélzó előadássorozatba kezdett Szerbia különböző városainak utcáin. A regionális kezdeményezés tavaly indult útjára azzal az eltökéltséggel, hogy összegyűjtsön egymillió aláírást a kilencvenes években elkövetett háborús bűnök, illetve az emberi jogok megsértésének feltárásával foglalkozó regionális bizottság megalapítása érdekében. A REKOM a fiatalok jövőjéért elnevezésű akcióról Željko Stanetić, a Vajdasági Civil Központ igazgatója számolt be olvasóinknak.
– Megmozdulásunk célja, hogy a REKOM üzenetét megismertessük azokkal a fiatalokkal, akik Belgrád és Újvidék vonzáskörén kívül élnek. A REKOM-ért Kezdeményezés egy olyan regionális bizottság felállításáért küzd, amely az 1991-től 2001-ig terjedő időszak, vagyis a kilencvenes években elkövetett háborús bűnök és az emberi jogok megsértésének feltárásával foglalkozna. Ez a bizottság annyiban lenne egyedülálló, hogy bírósági eljárással ellentétben elsősorban az áldozatokra koncentrálna, hiszen az áldozatokról ritkán hallhatunk.
Mennyi aláírást sikerült összegyűjteni?
– A volt Jugoszlávia államaiban eddig közel 550 ezer polgár támogatta aláírásával a regionális bizottság megalapítását. A támogatók toborzása jelenleg is folyamatban van, regionálisan több utcai aláírásgyűjtést és előadást tartunk, valamint az interneten is csatlakozhatnak megmozdulásunkhoz, így remélem, szép lassan elérjük a hőn áhított egymilliós támogatottságot. Vajdaságban megközelítőleg 45 ezer személy adta nevét a kezdeményezéshez, s ebből csak Újvidék 32 ezer aláírást adott. Ez meglehetősen nagy szám. Meglepően erős a vajdasági polgárok támogatása. Újvidék különböző városrészeiben is tartottunk megmozdulásokat – többek között az egyetemvárosban, a központban –, s mindenhol a járókelők csupán addig voltak közömbösek, amíg nem sikerült megállítani őket, és elmagyarázni, mi a szándékunk. Ekkor viszont szinte kivétel nélkül mindenki támogatta a kezdeményezésünket.
A kezdeményezésben mi a fiatalok szerepe?
– Kivételesen fontos szerepet játszanak a fiatalok. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a fiatalok és a civil aktivisták szerepe kifullad abban, hogy éjszakánként plakátokat ragasztgassanak az utcán, holott a REKOM-ért Kezdeményezés épp az ellenkezőjét bizonyítja. A fiatalok már öt évvel az aláírásgyűjtés megkezdése előtt kiemelt szerepet vállaltak a konzultációkban, a szervezésben, az előadásokban, és a mai napig derekasan kiveszik részüket az aláírásgyűjtésben is. Megértették, hogy ha szembenéznek háborús múltunkkal, sokkal jobb jövő várhat rájuk.
Hogyan látják a fiatalok a kilencvenes évek történéseit?
– A volt Jugoszlávia területén olyan helyzetet teremtettünk – mi polgárok, politikusok, média egyaránt –, amely zavarba hozta a fiatalokat. Először tagadtuk a háborús bűnöket, most meg relativizáljuk azokat, méghozzá úgy, hogy a háborús bűnökről csupán évfordulók esetén vagy a politikusok egyes nyilatkozataikor ejtünk szót. Nem foglalkozunk méltóképpen az áldozatokkal. Mindennek következményeképp a fiatalok keveset tudnak a kilencvenes évek zűrzavaráról, hiszen alig van van róla emlékük, sokan akkor vagy évekkel később születtek. Kötelességünk megismertetni őket a tényekkel, még akkor is, ha az először kellemetlen lesz számukra. Biztos vagyok abban, ha megismerik a tényeket és a régióban csupán egy igazság lesz, nem pedig hat különböző, a fiatalok sokkal könnyebben elfogadják nemzetük háborús múltját.
A polgárok hogyan vélekednek a kezdeményezéssel kapcsolatban?
– Beszélgetéseink kezdetén sokan mondják azt, hogy hagyjuk már a háborút és foglalkozzunk inkább a jövővel, de amikor megkérdezzük őket, hogy ismernek-e valakit, aki elvesztette szeretteit a kilencvenes években, merően megváltozik véleményük. Amennyiben sikerül megszemélyesíteni a kérdést – ez pedig az áldozatok magas száma miatt szinte mindig sikerül – akkor szinte mindig támogatják kezdeményezésünket.
Az aláírásgyűjtés során érték-e önöket kellemetlenségek?
– Elenyésző kellemetlenség ért bennünket. Volt néhány kisebb incidens, megesett, hogy kakaskodtak velünk, odaszóltak hozzánk, hogy nem kellene ezzel foglalkoznunk, a politikusok közül viszont senki sem szállt szembe velünk, senki sem vélekedett úgy, hogy felesleges lenne megalapítani a regionális bizottságot. Nagyon nehéz fogást találni a kezdeményezésen, azt szeretnénk elérni, hogy pontosan meghatározzuk az áldozatok számát, és soha többet ne lehessen visszaélni emlékükkel.
