Itt még laknak
Az országhatár közelsége és a jó termőföld ellenére Magyarcsernye évek óta a fejletlen községek között kullog, a gazdasági válság és a vele egy időben rájuk szakadt természeti csapás pedig már a csőd szélére juttatta az egész vidéket. Mind kevesebben akarnak itt maradni. A vidéken élők száma az elmúlt fél évszázad alatt megfeleződött (most a községben valamivel több mint 11 ezren élnek). Nem vonzó már a községi székhely sem, amelynek egykor négyezer lakosa volt, a kilencvenes évek elején 2800, 2002-ben pedig 1860-an éltek itt – jelenleg Magyarcsernye lakosainak (becsült) száma alig 1650.
Felújítják a templomot
Többségük (85 százalékban) magyar. A faluban egykor több mint négyszáz helybélinek volt munkahelye, ma talán hetvenen dolgoznak (zömében a községházán, a rendőrségen, bíróságon, az iskolában, az egészségügyben és más állami intézményekben). A nyugdíjasok száma 360, de ennél is gondba ejtőbb az, hogy 160-an jogosultak szociális segélyre, a lakosok egyharmadának pedig nincs egészségügyi biztosítása. A mezőgazdaságon kívül pedig más munkalehetőség nincs (ebből él az emberek 80 százaléka). Egyre több házban már csak sorsukra hagyott, idős emberek élnek.
Nagy Ernő: Eddig ért a víz
Magyarcsernye legnagyobb gondja immár második éve – akár csak egész Közép-Bánátban – a víz. Tavaly megsemmisítette a termésnek az egyharmadát, néhol a száz százalékát is. Idén pedig veszélybe kerültek a háztáji kertek, de az épületek is. Az elmúlt hetekben a talajvíz alig 25 cm-re volt a felszíntől. Jelenleg a határnak a 30 százaléka vízzel borított, mintegy 40 százaléka pedig annyira felázott, hogy nem lehet megmunkálni. A jövedelem nélkül maradt, sok esetben lakhatási gondokkal küszködő emberek pedig továbbra is hasztalanul várják a segítséget. A helyi közösségben sem tudják, hogy lesz-e kártalanítás. Az emberek eddig csak a vízlecsapolási számlát kapták meg. De azért mégsem ülnek ölbe tett kézzel, hanem próbálják elvezetni a vizet a földjeikről, kertjeikből.
Hódi Ervin: Amit bírtunk, megtettük
– A faluban 1600 méter új csatornát ástunk a kertek között, emellett 1600 méter hosszúságon rendbe hoztuk a házak előtti kanálisokat. Még két-három utca van veszélyeztetve. Reméljük, hogy a hatvanas években Magyarcsernye és Magyarittabé között ásott, 13 km hosszú Rókus-nagycsatorna kotrása után a víz könnyebben lefolyik majd a Béga-csatorna irányába, ahova majd át lehet szivattyúzni a vízfölösleget. Ez 40 millió dináros munka, felét a tartomány, a másik felét pedig a magyarcsernyei és a bégaszentgyörgyi község fedezi – mondja Hódi Ervin tanácselnök.
Bicók Tibor: Még nincs vége
A víz visszavonulóban van, de ez még nem jelenti azt, hogy a veszély elmúlt. A tapasztalat ugyanis az, hogy sok épület a víz visszahúzódása után dől össze. Mint ahogy Bicók Tibor tanácstagtól megtudtuk, Magyarcsernyén eddig 25 épület dőlt össze, de nyilvánvaló, hogy még néhányra hasonló sors vár. Több ilyen veszélyeztetett házban pedig még laknak.
A település évi költségvetése alig éri el a hárommillió dinárt, miközben csak a közvilágításra egymillió dinár kell. A négyszázalékos helyi járulékot az év elején sikerült ugyan négy évre meghosszabbítani, de a foglalkoztatottak minimális száma miatt nem tervezhetnek komolyabb kommunális beruházásokat, még a civil szervezetek legalapvetőbb szükségleteire sem futja. Mint hallottuk, egyedül a Tartományi Nagyberuházási Alaptól kapott és más pályázati úton szerzett támogatásra számíthatnak. Az előbbinek köszönve hamarosan folytatják a település vízvezeték-hálózatának az építését (a beruházás összértéke 65 millió dinár) és remélhetőleg május közepére befejezik a Szent Ágota katolikus templom felújítását is. A falu két temetőjének egyikében sincs ravatalozó, felújítást igényel a tűzoltóotthon is.
Béka „terem” a határban
Magyarcsernyének volt cukorgyára, étolajgyára, malma, péksége, szövetkezete, kereskedelmi vállalata, jó termőföldje és virágzó mezőgazdasága. Mégis, az EU határától alig húsz km-re most segélycsomagokat osztogatnak. Az ipari létesítmények többsége ugyanis becsukta kapuit, államközi szerződés híján pedig nem lett semmi abból, hogy majd a szomszédos Zsombolya ipari övezetében kapnak munkát a csernyeiek. A vidéken élők anyagi helyzetét mutatja, hogy több mint ezren vállalták (volna) a mindennapos ingázást, havi 250 eurós bérért. Nagy Ernőtől, a magyarcsernyei helyi közösség titkárától hallottuk, hogy néhány romániai vett már házat a határ innenső oldalán, de a gazdát cserélt ingatlanok zöme rossz állapotú és pár ezer euróért kelt el. Ugyanakkor reménykeltő, hogy a napokban megkezdődött a Szerbcsernye és Zsombolya közötti határátkelő felújítása, ami várhatólag hosszútávon valami jót is hoz(hat) a vidéken élők számára.
A pusztulás nyomai
Az olcsó ingatlan (2000-5000 euróért már lakható házat lehet venni a faluban) pedig egyelőre csak a romákat vonzza Magyarcsernyére. Azt hallottuk, hogy nemrég már Koszovóról is költöztek ide. Felvilágosíthatták őket arról, hogy éppen itt érdemes házat venni.
