Civilek és hadifoglyok elleni háborús bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt az eszéki megyei ügyészség vádat emelt Aleksandar Vasiljević (73), a Jugoszláv Néphadsereg Biztonsági Hivatalának egykori vezetője és Miroslav Živanović (62) alezredes ellen. A vádirat szerint a bűncselekményeket 1991 és 1992 között követték el Szerbia és Horvátország területén, öt, horvát állampolgárok számára létesített fogolytáborban (Begejci, Stajićevo, Mitrovica, Niš és Nova Gradiška). Mindkét vádlott Szerbia területén tartózkodik, és nemzetközi körözőlevelet adtak ki ellenük.
Feltételezhető, hogy tárgyalásukat a horvát fél átengedi Szerbiának.
A vádirat szerint Aleksandar Vasiljević emberei irányították a fogolytáborokat, s ők hallgatták ki a foglyokat, számos alkalommal megsértve a nemzetközi hadi és emberi jog szabályait. Ez ellen a gyanúsított nem lépett fel. Miroslav Živanovićot a stajićevói és a begejci fogolytáborokban történt bűncselekmények miatt tartják felelősnek. A foglyok iránti durva fellépés következtében sokan maradandó sérüléseket szenvedtek, nőket erőszakoltak meg, 19-en pedig életüket vesztették (Stajićevón és Begejcin öt, Mitrovicán hét, Nišben egy, a Stara Gradiškai táborban pedig hat fogoly esett áldozatul).
A vizsgálat folyamán 250 tanút hallgattak ki, akik többsége fogoly volt, de nyilatkoztak a kiszabadulásukat megelőző tárgyalások (horvát) részvevői is. Dokumentálták a fogvatartottak sérüléseit, beszerezték a hadsereg részéről kiadott parancsokat a fogolytáborok létrehozására, sőt kaptak dokumentumokat a hágai Nemzetközi Törvényszéktől is. A horvát fél részt vett Aleksandar Vasiljevićnek a Szerbia háborús bűncselekményekkel foglalkozó különleges ügyészsége előtti kihallgatásán.
Vukovár eleste táján Torákra (akkor Begejcinek hívták) és Óécskára (Stajićevo) szállítottak több mint 2500 foglyul ejtett horvát nemzetiségű polgárt, akiket hónapokig embertelen körülmények között tartottak fogva. Mindkét tábor ideiglenes jellegű volt, és faluszéli jószágtelepeken létesültek. Hazai részről mindmáig alig volt hivatalos említés a létezésükről. Pedig akadnának tanúk: a rendőrség, a katonaság, a foglyokat vallató vizsgálóbírók, az elsősegély-szolgálat orvosai, az Autobanat sofőrjei, akik a foglyokat szállították, a villanyszerelők, a vízvezeték-szerelők. De még most is mindenki jobbnak látja, ha hallgat. Egyedül a helybéli (újabb kori) harcosok szólaltak meg – két évvel ezelőtt –, amikor az egykori fogolylakók emléktáblát akartak elhelyezni a stajićevói és a begejci fogolytáborok épületein. A harcosok ezt nem engedték meg nekik.
