A munkaügyi és szociálpolitikai minisztérium nemrégiben közzétett adatai szerint Nagybecskerek a társadalmi átalakulás legnagyobb vesztesei között van. Az ország egyik legerősebb ipari központjában a kilencvenes években sorra tönkrementek a gyárak, s az ezt követő magánosítás sem hozott jobbulást.
– Nagybecskerek két évtizeddel ezelőtt Jugoszlávia öt legdinamikusabban fejlődő városa között volt, ma viszont a munkanélküliek és a nincstelenek hadáról ismernek bennünket. Sajnos ehhez sok esetben hozzájárult a rossz privatizáció is (lásd: BEK vágóhíd, IPOK keményítőgyár, GIK Banat építővállalat, Žitoprodukt pékipari vállalat, Udarnik harisnyagyár, Begej kalapgyár). Egykor hatvanezer foglalkoztatottunk volt, átlagban 1300 márkás havi fizetéssel, ma viszont fele annyian sem dolgoznak 200–300 euróért. Kiszámították, hogy a nagybecskerekiek ebben az időszakban 200 millió német márkával lettek szegényebbek – állítja Dragan Nedeljkov, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga Városi Bizottságának elnöke, aki szerint a 2000 elején elindított reformok sem kedveztek a Béga menti városnak.
A ligások szerint a megoldást a decentralizációban kell keresni, előbb Belgrádból Újvidék irányába, azután az önkormányzatok felé. Vagyis mindenkinek vissza kell adni azt, ami az övé. Mert ha például az állami tulajdonban levő helybeli cukorgyár sorsáról nem Belgrádban, hanem Nagybecskereken döntöttek volna, akkor nyilván nem álltak volna le a termeléssel, és nem maradt volna munka nélkül a több száz dolgozó. S akkor nyilván nem került volna abba a helyzetbe Bánát legnagyobb városa, hogy 11 ezer ember kapjon szociális juttatást.
