A Kiskompetenciában a házak java része az 1950–1960-as években épült, engedély nélkül. Az ott építkező nép szegény volt, ezért a házak alapja a legtöbb helyen két sor téglából meg egy sor nejlonból áll, és utána jött a vályog. Ezeket az alapokat könnyen kikezdte a magas talajvíz, a falak gyorsan átnedvesedtek, sorra roggyantak meg. A szerencsétlenebbül jártaknál egész falak dőltek ki, sőt, egyesek kénytelenek szinte teljesen új házat építeni.
Kolompár Ilona: A tégla mellé sóder és cement kellene még
Januárban, amikor a magas talajvíz és belvíz idején kint jártam a Kiskompetencia és a Keceli-telep városrészben, gumicsizmában lehetett csak közlekedni. Mindenütt sár volt, a kertekben, az udvarokban, sok helyen a házakban is állt a víz, ráadásul hideg is volt. Mostanra a víz eltűnt, most inkább por van. A házak még nem száradtak ki, a dohos szag megmaradt. Kolompár Györggyel igyekszünk bejárni a területet, ő mindenkit ismer a környéken, a Kali Jak roma civil szervezet elnökeként az önkormányzat néhány hete az ő segítségével osztotta szét azt a 95 ezer téglát, amivel a károsultakat próbálták segíteni. Gyuri arra panaszkodik, hogy sok az elégedetlenkedő, azt mondja, több családot is tud, amelyik eladta az ajándék téglát, ahelyett hogy beleépítette volna a házába. Állítólag főleg azok adtak túl a téglán, akik csak pár ezret kaptak, de olyan is akad közöttük, aki hétezer téglát váltott pénzre, sőt a házat is eladta, albérletbe vonult és most szociális lakásra vár.
Persze van, aki ezer téglának is megörült. Kolompár Ilonáék házában ugyan nem volt bent a víz, de a falak fölnedvesedtek, így ők ezer téglát kaptak.
– Ez nem lesz elég a javításra, de vettünk hozzá még kétezer bontott téglát, és így talán alá tudjuk falazni a házat. Örülök a segítségnek, még jó lenne egy kis cement meg sóder, és akkor a szomszéd felől is kijavíthatnánk a falat – mondta Ilona.
Kolompár Antaléknál a szobában és a konyhában is víz állt, ők ötezer téglát kaptak.
– Hosszú éveken át napszámból építgettük a házunkat, és most itt van, megint nagy munka vár ránk. A falak még most is vizesek, meg kell várni a nyarat, addigra talán a pénz is összejön a sóderre meg a cementre. A feleségem most is napszámban van, kukoricát szed, de rózsaföldekre is szoktunk járni dolgozni – hallottuk Antaltól.
Kolompár Antalék a nyárra tervezik a javítást
Újhelyi Erzsébet háza majdnem összedőlt, ezért a család tavasszal leszedte a tetőt, hogy megmentse a cserepet meg a gerendákat. Erzsébet karácsony óta a lányánál lakik, de szeretne visszamenni. A kisnyugdíjas asszony abban reménykedik, hogy az ötezer téglából legalább egy szobát építeni tudnak.
– Már a tavaly augusztusi felhőszakadáskor felvizesedett a ház kívülről, majd amikor elkezdtem fűteni, először csak a mész, aztán a tapasz is elkezdett hullani, majd a falak sorra repedtek meg a sarkokban és az ajtóknál. A vejem karácsony előtt néhány nappal azt mondta, szedjem össze a cuccomat, és költözzek hozzájuk, mert ez már életveszélyes. A házat aládúcolták, hogy ne szakadjon le a plafon, majd amikor kitavaszodott, lebontották a tetőt, hogy mentsék a cserepet és a gerendákat. Én nem nagyon mentem oda, míg bontották, mert szinte a szívem szakadt meg így is. Én már csak abban reménykedem, hogy az ajándék téglából sikerül felépítenünk egy szobácskát, ahol meghúzhatom magam. A legnagyobb baj, hogy az alapra nincs pénzem, de a nyugdíjamból igyekszek összespórolni valamennyit. A vejem és az unokám nagyon ügyesek, ha lesz cement és sóder, biztosan megcsinálják a házat – bizakodott Erzsébet.
Aulik Attiláék hasonlóan nehéz helyzetben vannak, ők is karácsonykor voltak kénytelenek elhagyni a házukat, ugyanis a hátsó fal megindult. Az elmúlt hónapokat albérletben vészelték át, de vissza szeretnének költözni otthonukba:
– A feleségem és én is munkaviszonyban vagyunk, de így is nagyon nehéz lesz előteremteni a pénzt a javításra, hiszen a ház régi részét, amely vályogból van, le kell bontani, és helyébe újat kell építeni. Tízezer téglát kaptunk, az elég kellene, hogy legyen. Fogalmunk sincs, mikor foghatunk hozzá az építkezéshez, hiszen a téglát valaminek össze is kell tartania, meg alapot is önteni kell – sorolta a tennivalókat a férfi.
Aulikéknál a ház vályogból készült felét le kell bontani
Útvezetőm, Gyuri, aki lassan már négy éve vezeti a Kali Jak roma civil szervezetet azt mondja, nehéz dolga van, hiszen némely családnak semmi sem elég, dolgozni nem akarnak, még akkor sem, ha van munka, csak a markukat tartják, meg a szociális segélyt várják.
– Ha én meg a családom eljárhatunk dolgozni, a többiek is megtehetnék, csak nem akarják. A romáknak is tenniük kell valamit a saját boldogulásukért, felemelkedésükért. Itt, a Kiskompetenciában már 2000-ben is osztottak téglát, meg betonvasat, és akkor is olyanok kapták, akik aztán eladták. Ha akkor is a célnak megfelelően használták volna fel, most télen sokkal kevesebb házban lett volna ilyen nagy a kár – fogalmazott a szervezet elnöke.
