Egy hét telt el azóta, hogy Rodoljub Šabić , a közhasznú információk biztosa nagy port kavart bejelentésével, melyben felszólította a tartományi hatalmi szerveket, szüntessék be az oktatási intézmények központosított adatbázisának működtetését, mert többszörösen is fennáll a gyanú, hogy az alkotmány- és törvényellenes. Azóta is szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba, ám eddig ebben az illetékesek nem voltak segítségünkre, mert nem nyilatkoztak, így jószerével csak találgatásokkal és terebélyesedő „háttérinformációkkal” találkozunk a sajtó hasábjain.
A tartományi oktatási, jogalkotási és nemzeti közösségi titkárság első, múlt szerdai közleménye után pénteken is hasonló formában és hangnemben fordult a nyilvánossághoz, és Deli Andor titkár is az ügy teljes körű tisztázása mellett száll síkra. Mint közleményében leszögezi, „szükség van a korábbi oktatásügyi titkárság által meghirdetett központosított iskolai adatbázis-projektum minden gyanús részletének teljes kivizsgálása, csakúgy, mint az érintettek felelősségének megállapítására és megbüntetésükre, amennyiben felelősségük/bűnösségük bebizonyosodik”. Az április 5-e óta tartományi oktatási kérdésekkel is megbízott jogalkotási és nemzeti közösségi titkár, Deli Andor azt is részletezi, hogy a közhasznú információk biztosa szakszolgálatának felügyelője március derekán ellenőrzést végzett, és jegyzőkönyvi jelentését az újonnan kialakított tartományi titkárságnak április 15-én juttatta el. A felügyelő megjegyzéseit és intelmeit figyelembe véve, a biztos végzésének kézbesítéséig megtették a szükséges intézkedéseket: megszüntették a projektum körüli tevékenységet, letiltották az adatbázishoz való hozzáférést, amíg a bűnüldöző szervek megállapítják a projektum meghirdetésekor felelős személyek felelősségét. A közlemény szerint a tartományi titkár halogatás nélkül beszünteti a WDV Soft Kft.-vel 2010 júliusában kötött szerződést, amivel megelőzheti az esetleges káros következmények halmozódását.
GYERMEKCIPŐBEN
A webnapló körüli botrányról, vagyis az oktatási intézmények központosított adatbázisáról Balla Lajos a lapunknak is eljuttatott levelében megállapítja, „ez az eset rámutat arra, hogy Szerbiában nemcsak az adatkezelés, hanem a közbeszerzés is gyermekcipőben jár. Nehogy azt higgye az olvasó, hogy a webnapló egyedi eset az országban! Ha megkapargatnánk a felszínt, szinte mindegyik nagyobb értékű közbeszerzésnél nagyon hasonló ügyeket találhatnánk. Nem szabad elfeledni, hogy az egész webnapló egy viszonylag kis értékű közbeszerzési pályázat »eredménye«, s hol vannak a »komolyabb« ügyek, mint például a rendőrség, a hadsereg, netán a közszolgálati médiumok eszközbeszerzései, a minisztériumi és más közintézményi fejlesztések tenderei... Félek, a sor nagyon hosszú, emiatt még arra is merek gondolni (talán rosszmájú vagyok?), hogy az adatvédelmi biztos azért »tálalt« ki, hogy elterelje a figyelmet a nagyobb horderejű kérdésekről.”
Balla Lajos azt is megállapítja, lapunk nem minden oldalról világított rá azokra a veszélyekre, amelyek az adatbázisba kerülő személyekre leselkednek, illetve azokra folyamatokra, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek, majd több pontban elemzi a számára nem egészen érthető mozzanatokat, s mint kiderül, maga is megpróbált utánanézni egyik-másik kérdésnek. Eszerint túl keveset tudunk a tartományi titkárság és a kiválasztott cég közötti szerződésről. Mivel nem ismerjük a szerződés tartalmát, azt sem tudjuk, az információkkal ki rendelkezik. „Ha a tenderen kiválasztott cég korlátlan rendelkezési jogot kapott, akkor bizony ezeket az adatokat áruba is bocsáthatja (most nem érdekes, hogy kereskedelmi cégeknek, elektronikus üzletkötéssel foglalkozóknak, közvélemény-kutatóknak, pártoknak, esetleg másoknak adja el), az információ pedig nagy érték, ami azt jelenti, minden az »információtulajdonos« minden egyes üzleten akár több millió dinárt is bezsebelhet” – állapítja meg. A továbbiakban kitér az internet által felkutatott magyarországi magánszemélyekre, akik résztulajdonosként vannak bejegyezve a WDV Soft Kft.-nél (Gellér Róbert, Juhász Csaba és Berki Gábor), de csak föltételezi, hogy róluk szól a történet. „A Facebook oldalain leellenőriztem Goran Mašić (a cégnyilvántartó szerint az igazgató) oldalán az ismerőseit (http://www.facebook.com/profile.php?id=100002045922854&sk=friends&v=friends), s hogy, hogy nem, közöttük rátaláltan a következőkre is: Csécs Zsolt, Nagy Lajos Louise” – írja többek között Balla Lajos. Az említett két személy a a WDV Soft Kft. társtulajdonosának, a Spencer Internationalnek a magyarországi munkatársa.
FALUSI FANTOMNYOMDA
Tavaly július 19-én jelent meg a Magyar Nemzetben egy, a számunkra éppen időszerű cikk (http://www.mno.hu/portal/725633Falusi fantomnyomda), melynek főszereplője egy bizonyos Gellér Róbert, a Gelbert Kft. egyik ügyvezetője. Ki tudja, ő-e az, aki a Spencer International esetében is érintett, tény azonban, hogy Magyarországon visszaélésekkel gyanúsították, bár a cég ezt később közleményben cáfolta.A Falusi fantomnyomda címmel megjelent cikk szerint a támogatást felvették, de a beruházásoknak nyoma sincs.
„Történetünk úgy indul, akár egy szép, rózsaszín leányregény. Válság ide, válság oda, gyönyörűen virágzik három nyomdaipari vállalkozás – a Gelbert Kft., a Totalpress Kft. és a Monobit Kft. – Budapesten, lényegében azonos helyen. A három céget három régi munkatárs jegyzi, Gellér Róbert, Kalmár Miklós és Kalmár Roland. Aligha tévedünk nagyot, ha vállalkozásaikat egy nem hivatalos cégcsoportnak tekintjük, főleg, hogy a Gelbert Kft. és a Monobit Kft. telephelye is azonos – a Szerencs melletti Mezőzomborban. E cégek sikeresen pályáztak. Tavaly például kilenc pályázat révén összesen 205,86 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyertek el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől (NFÜ) gépbeszerzésre” – értesülünk a cikkből. „Bár nem olcsók a nyomdagépek, de ekkora összeg alapján már komoly üzemre lehetne számítani a vidéki telephelyen. Amikor viszont a helyszínre látogattunk, egészen más képpel találkoztunk. A viharvert vaskerítés mögött egy lepusztult, földszintes épület fogadott minket rozsdaette ereszcsatornával, töredezett, meghajlott tetőgerinccel. Csak egy homlokzatra rögzített tábla jelezte, hogy jó helyen járunk: de azon csak az egyik cég neve, a Gelbert Kft. szerepelt. Érdeklődtünk a szomszédoknál, az utcabelieknél, hogy mit tudnak a nyomdáról, de nem hallottak ilyesmiről, csak luxusterepjárókat láttak néha jönni-menni.”
A Magyar Nemzet munkatársai is szerettek volna első kézből választ kapni a helyszíni tapasztalatok nyomán felmerült kérdéseikre, ám nem jártak maradéktalan sikerrel. Az ügy folytatása nyilvánvalóan itt is, ott is ezután következik.
