Egyre messzebb a Tisza túloldala (Fotó: Kecskés István)
A bánáti Taras egyik szimbóluma a komp, évtizedek óta összeköti a falut a Tisza bácskai oldalával. Nagy szükségük van rá, mert a túloldalon, a Hajlás néven ismert határrészen vannak a helybéliek legjobb földjei, amelyeken a kukorica, búza mellett burgonyát és káposztát termelnek. Ha nem volna ez a vízi alkalmatosság, akkor minden alkalommal több, mint negyven km-es kerülővel jutnának ki a földjeikre. Ezt a gazdák leginkább a téli hónapokban érzik meg, amikor befagy a Tisza. De amennyire nélkülözhetetlen a komp, annyi gondot is okoz.
A működtetése ugyanis az elmúlt években egyre költségesebb, a helybeli szövetkezet pedig (amely a gondját viseli) szabadulna tőle. Milan Repija igazgató szerint a komp további fennmaradása elsősorban attól függ, hogy sikerül-e majd megoldást találni a helyi közösséggel és a nagybecskereki önkormányzattal.
A komp működtetése sokkal többe kerül, mint amennyi hasznot hoz. Tavalyi bevétele 258 ezer dinár volt, működtetésének a költségei viszont meghaladták a másfél millió dinárt. A gondot tetőzi, hogy a komp használatáért a helybeli földművesek bonokkal fizetnek, amelyeknek a pénzzé való átváltása időigényes. A 2009 óta érvényes árjegyzék szerint két pótkocsis traktorral 450 dinárért lehet (oda-vissza) átkelni, az egy pótkocsit húzó traktor kétszeri átkelése 350 dinárba kerül, a traktort 300 dinárért viszik át a Tiszán, személygépkocsi fuvarja pedig kétszáz dinár. Minden évben ki kell cserélni a komp padlózatát és az acélhuzalt, sokba kerül a műszaki ellenőrzése és a bejegyzése, és karban kell tartani a komphoz vezető utat is.
A helyi közösségben egyelőre nem merik átvállalni a kompot, mivel legutóbb nem szavazták meg a helyi járulékot, a nagybecskereki önkormányzatban pedig eddig időnkénti nagyjavításokra adtak kisebb-nagyobb összeget. A jelekből ítélve az ínséges idők még eltartanak egy darabig, ezért akár „dróttal és madzaggal” is, de működtetni kell a tarasi kompot.
