Tizenkét éve várják a pénzüket
Tegnap a nagybecskereki bíróság előtt tiltakozott a helybeli Proleter szőnyeggyár mintegy száz egykori dolgozója, kifejezve elégedetlenségét az elhúzódó csődeljárás miatt, aminek egyik következménye az, hogy jogerős bírósági ítélet ellenére mindmáig nem kapták meg az 1999. (!) évi, elmaradt juttatásaikat. A bírósági huzavona ráadásul újabb epizóddal gyarapodott: a nagybecskereki Gazdasági Bíróságon ugyanis bíróhiány miatt nem tud összeállni a háromtagú csődeljárási tanács, ezért nem hozhatnak döntést a bontómérlegre benyújtott kifogásról. Addig viszont nem lehet kifizetni a juttatásokat, amelyek személyenként nem haladják meg az 50 ezer dinárt sem.
Érthető a szőnyeggyáriak elkeseredése – akik immár ötödször vonultak a bíróság elé –, hiszen számításaik szerint a kevéske pénzre váró kilencszáz dolgozó közül az elmúlt évtized alatt több mint százan távoztak az élők sorából, anélkül hogy megkapták volna a szerény végkielégítést. Legtöbbjük munkanélküli, átlagéletkoruk meghaladta az 50 évet, közben pedig a nyugdíjaztatásra még nem jogosultak.
– Egyetlen követelésünk az, hogy vessenek véget a 2004 óta tartó csődeljárásnak. Évekig húzódott a per a Proleter és az újvidéki NIP nevű vállalat között. Aztán, amikor végre megszületett a jogerős ítélet, azt nem lehetett végrehajtani, mert a javasolt elosztásra kifogást emelt az újvidéki vállalat. Hiába van a bankban lekötve a kifizetésekre 140 millió dinár, amikor a nagybecskereki Gazdasági Bíróságon nincs három bíró, hogy tanácsként pontot tegyenek az ügy végére. Ehelyett átutalták az ügyet a pancsovai bíróság elé. Legfrissebb értesüléseink szerint június 24-ére van tűzték ki a tárgyalást – mondja Stevica Kuzmanov, a hitelezők bizottságának elnöke, aki a kilencvenes évek végén a gyár igazgatója volt.
Milorad Ilić,a hitelezők bizottságának tagja szerint az előállt helyzet is hűen tükrözi azt, hogy mennyit ér a „megreformált” igazságszolgáltatásunk. A dolgozók attól félnek, hogy a huzavona majd a pancsovai bíróság előtt is folytatódik. Ezért tegnap levélben kérték Snežana Malović igazságügyi miniszter közbenjárását.
A nagybecskereki szőnyeggyárban 2004-ben indult csődeljárás, 2007-ben pedig az ötödik árverésen megvásárolta őket Vladimir Antonov orosz üzletember, aki a 976 millió dinár értékűre becsült gyárhoz 157 millió dinárért jutott hozzá. Azt ígérte, hogy majd újraindítja a termelést a régió egykori legnagyobb szőnyeggyárában. Ehelyett azonban mindmáig a gyárral együtt megvásárolt szőnyeget és a gépeket árulja. Pedig a gépek egy része nem is annyira elavult, hiszen a kilencvenes évek végén még Nagybecskereken készültek a JAT repülőgépeinek a szőnyegei. A gyárban ráadásul nagyobb mennyiségű késztermék és mintegy 30 tonna nyersanyag is maradt. Az orosz gazdát azonban, úgy látszik, a szőnyeggyártásnál jobban vonzza a foci: a napokban 20 millió fontért megvásárolta az angol Portsmouth labdarúgóklubot.
