A régi bútorok mind megmaradtak (Fotó: Horváth Ágnes)
Manapság már nem sok olyan tanyát találni, ahol se víz, se áram nincs, de az oromparti tájház, vagyis ahogy ott nevezik, a tanyaház pont ilyen hely. Az épület az 1800-as évek elejéről való, és ma is kiváló állapotban van. Igaz, a nádtetőt időközben cserép váltotta fel, de a ház hangulata így is a régi időket idézi.
Ősz Szabó Vilmos és felesége, Erzsébet az oromparti tanyaház tulajdonosai és gondozói. A tájház melletti tanyán laknak, így naponta átjárnak, rendezik, takarítják az épületet, locsolják a virágokat, javítják a javítanivalót.
– 2005-ben üresedett meg a mellettünk lévő tanya – kezdte a ház történetét mesélni Erzsébet. – Két öreglegény lakott itt, Molnár Péter és János, és miután János egyedül maradt, mi lettünk az eltartói. A tanya régebben is a férjem családjának tulajdonában volt, tulajdonképpen a két tanya egynek számított, csak időközben idegen kézbe került. Amikor János meghalt, nem is tudtuk, mit csináljunk a házzal. Eladni, lebontani nem akartuk, sajnáltuk volna, ezért úgy döntöttünk, kitakarítjuk, és majd lesz vele valami. Egy alkalommal a felsőhegyi Ősz Szabó Ferenc azt ajánlotta, tegyük még jobban rendbe, és csináljunk belőle tájházat, mert alig van már ilyen épület. Azt mondta, ő majd segít vendégeket hozni ide. Úgy is lett. Nagyon sokat dolgoztunk vele. A bútorokat mind átfestettük, a kemencét megjavítottuk, a paplanokban, párnákban kicseréltük a tollat, kimostuk az ágyneműket, a padlót rendbe tettük, a bedeszkázott gangot kinyitottuk, mindent átmostunk, átmeszeltünk, és ilyen lett. Naponta átjárunk, én locsolom a virágokat, söprögetek, szellőztetek, a férjem ott szeret délutánonként ledőlni, ott tartjuk a szalonnát, a kolbászt, és időnként meglátogatnak bennünket ilyen-olyan turistacsoportok.
Az oromparti tájház az istállóval és a füstölővel
– Volt itt már sakkverseny is – vette át a szót Vilmos –, az udvaron voltak felállítva az asztalok, és ment itt a játék, a versenyzőknek nagyon tetszett, hogy nem zárt térben, hanem kint a szabadban mérkőzhetnek. Az utóbbi időben a zentai idegenforgalmi szervezet is hoz ide turistákat. Kijönnek néhány órára, megnézik a házat, a hozzá tartozó istállót, meg a füstölőt, gyönyörködnek a tájban, a kilátásban, megpihennek, uzsonnáznak és továbbmennek. Voltak már svédek, németek, franciák, magyarok, általában olyanok jönnek, akik nagyvárosban élnek, és egy kis egzotikumra vágynak. Nekünk ebből nincs hasznunk, de jó, hogy fellendült itt az élet – mondta a férfi.
Ősz Szabóéknak nem volt szívük lebontani a házat, inkább megmentették az utókornak
Az oromparti tanyaházban se áram, se víz nincs. Volt ugyan az udvarban egy ásott kút, de életveszélyes állapotban volt, ezért betemették. A szobában úgy világítanak, hogy a másik házból áthúztak egy vezetéket, hogy ha esetleg később érnek ki a vendégek, akkor is lássanak valamit a szobából. Zenta Község Idegenforgalmi Szervezetének turisztikai kínálatában is fellelhető az oromparti tájház, ha a vendégek igénylik, akár disznótort is szerveznek ott a turistáknak. Erre már többször is volt példa. Az idegenforgalmi szervezet megveszi a disznót, ott, a helyszínen elővezetik az ólból, a tanyaház szomszédságában lakó böllért felkérik a munkára, és már zajlik is a hagyományos disznóvágás. A tanyaház egyetlen hiányossága, hogy ott nem lehet megszállni, vagyis nem alkalmas több napos kirándulásokra, rendezvényekre. Zenta községnek szándékában áll megvásárolni az oromparti tájházat, és használatra az idegenforgalmi szervezetnek adni. Egyébként az idegenforgalmi szervezet hosszú távú tervei között szerepel egy szállórész kialakítása is a tanyaház mellett, hiszen egyre nagyobb az érdeklődés a falusi turizmus iránt. Addig is Ősz Szabóék nagy szeretettel és odaadással rendezgetik, és fogadják a messzi földről jött látogatókat.
