A műbőr szandálok olcsóbbak, ezért nagyobb irántuk a kereslet (fotó: Horváth Ágnes)
A nyár kellős közepén vagyunk, az üzletekben szinte tornyosulnak a nyaralásokra, a nyári ünnepi alkalmakra kínált divatos színekben pompázó könnyű ruhák, az idén piacra dobott legújabb szandálok, cipők, a vidám hangulatú nyári táskák, a lenge és fiatalos férfiöltönyök. Elfog a vásárlási láz, vagyis csak elfogna, mert az árak láttán egykettőre lehiggadok.
Amerikában élő barátnőm akárhányszor hazalátogat, mindig szörnyülködve jegyzi meg, milyen drága itthon a ruhanemű és a lábbeli, és igaza van. Most, hogy körbejártam a népszerűbb üzleteket, én is kijelenthetem, elképesztően magasak az árak, legalábbis a mi fizetéseinkhez képest.
Nézzük először a ruhákat. Jó részük török vagy kínai, amelyeket Szerbiában gyártottak, arról a kereskedő általában ki is hangsúlyozza, hogy itthoni gyártmány. Ebből arra következtetek, kezd elegünk lenni az olcsó ázsiai dömpingből, és többre értékeljük a vidékünkön megvarrt holmikat.
Maradva a törökországi és kínai, de nem kínai üzletben árult portékánál, egy női nyári felsőt vehetünk már 600 dinárért is, de amelyik egy kicsit mutatósabb, annak ára 1000–2000 dinár között ingadozik. Egy egyszerű szoknyáért 1500–2000 dinárt, egy lenge nyári ruháért 1500–1600 dinárt kérnek. A minden évszakban divatos farmernadrágok 1400–2500 dinárba kerülnek. Úgy látszik, a nagy méretű táskák a menők, mindenhol azt árulják 1500–2500 dinárért. A bőr táskára nem nagy az igény, de azért azt is találni 10 000 dinárért. Ha elegánsabb öltözékre vágyunk, egy esküvőre, ballagásra, keresztelőre, vagy bármilyen ünnepélyesebb alkalomra szeretnénk felöltözni, mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlnunk, ugyanis a női kosztümöknek, koktélruháknak és a férfiöltönyöknek igen borsos az ára. Egy szaténból vagy valamilyen selyemből készült koktélruhát 3000 dinár alatt nem nagyon vehetünk, de amelyik igazán dekoratív vagy nevesebb cég varrja, azért ennek dupláját is elkérik. A férfiakat sem egyszerű felöltöztetni, sőt én mindig azt tapasztalom, hogy a férfiholmiért többet kérnek. Az öltönyök márkanévtől függően 25 000 dinárig is elmennek, igaz, egy nevenincs öltönyt tizenvalahány ezerért is vehetünk. Az ingek is drágák, a legdrágábbat 5000 dinárért kínálták.
A ruha után a másik nagy kiadás a lábbeli. A cipőkre ilyenkor már általában árengedményt is adnak, de főleg csak a kifutó termékekre, vagy azokra a modellekre, melyekből elfogytak a méretek. A kereskedők szerint mint minden nyáron, most is a fehér és fekete szandálokat, papucsokat viszik a legtöbben, de idén sokan keresik a kék, kékes-szürkés árnyalatokat is. A nyári lábbeli esetében a vásárlók állítólag nem igénylik annyira a bőrkészítményeket, ilyenkor a műbőr vagy bármilyen más szintetikus anyagból készült szandál, papucs is megteszi, hiszen azok feleannyiba kerülnek, mint a bőrből készültek. Az egyik cipőüzletben már 500 dinárért is vehetünk úgynevezett balettcipőt vagy japánpapucsot, persze, csak ha ráfutunk a megfelelő méretre. Az elegánsabb, divatosabb papucsok és szandálok a legtöbb helyen 1500–3000 dinárba kerülnek. Ezek mind műanyagból készültek, vagy csak a belsejük bőr. A klasszikus bőr szandálokat és cipőket inkább az idősebbek keresik, és ők főleg a sötét színeket részesítik előnyben, és ezek bizony 4000–5000 dinárba kerülnek, és általában nincs is rájuk kedvezmény. A férficipők esetében műbőrből készültet már 1500–2000-ért is vehetünk, de egy valódi bőrért ennek dupláját-tripláját fizetjük.
Akkor mennyiért is öltözhetünk fel? Nem is merek számolni. Általában egyenként veszünk egy-két ruhaneműt, de olyan eset is van, hogy egy jeles alkalom kedvéért új ruhát szeretnénk a család minden tagjának. Ha jól számolom, erre nem elég egy vajdasági májusi átlagbér, ami 34 000 dinár volt. Egy koktélruháért otthagyunk ötezret, egy táskáért és hozzá illő cipőért a másik ötezret, az már tízezer. A férfinak öltönyt veszünk mondjuk tizenhárom ezerért, hozzá inget kétezerért, nyakkendőt ezerötszázért. Ez már több, mint harmincezer dinár, és akkor a gyerekre még nem adtunk semmit, és ha van valami, aminek megkérik az árát, az a gyermekruha és a gyermekcipő.
Így állunk, ez a szomorú valóság. A kereskedők mindig a vásárlóerő hiányára, mi vásárlók meg a pénzhiányra panaszkodunk. Azért időnként mégiscsak vásárolunk, keressük az akciókat, vagy összegyűjtjük a pénzt a régen kiszemelt darabra, esetleg a használtruha-kereskedésekre is rászokunk, amelyekben a fent felsorolt árak töredékéért futhatunk rá egyedi és sokszor még egyáltalán nem viselt darabokra.
