2024. július 18., csütörtök

Sorsára hagyták a Luxolt (is)

Nagybecskerek

Újabb 120 dolgozó munkahelye van veszélyben


Kényszerszabadságra küldött dolgozók, áram és víz nélküli munkacsarnokok, begazosodott gyárudvar – így néz ki napjainkban a jobb időket is megélt (126 éves) nagybecskereki Luxol kozmetikai cikkeket gyártó üzem. A portásokon kívül egyetlen munkás van: Vukašin Djordjić nemrég kinevezett igazgató. Annak ellenére azonban, hogy nemrég került erre a posztra, már ő sem derűlátó a gyár jövőjét illetően. Akárcsak az a 120 alkalmazott, akik jelenleg harmincnapos fizetett szabadságukat töltik. Március elejétől májusig már voltak 45 napos kényszerpihenőn, amikor a havi bér 60 százalékát kapták. A mostani kényszerszünet után valószínűleg újabb 45 napos pihenő következik (megint 60 százalékos havi bérrel, amit a gazdasági minisztérium fizet). De hogy azután mi lesz velük, azt már senki sem tudja megmondani.

A Luxolt az elmúlt években a folyamatos kényszerszünetek és az ígéretes újraindulások jellemezték. De minden nekifutás kudarccal (és rendszerint igazgatóváltással) végződött. Nemrég még nagy reményeket fűztek a Marsall szappan gyártásának újraindításához, amelyet a hatvanas és hetvenes években készítettek Nagybecskereken kizárólag Josip Broz Tito részére. A jelekből ítélve azonban az exkluzív termékkel sem könnyű helyet szorítani ebben az iparágban.

Egy hónappal ezelőtt lekapcsolták őket az áramvezetékről, majd a vízszolgáltatást is megvonták tőlük. Több tízmillió dináros adósságuk miatt már hosszabb ideje zárolva van a számlájuk, nyersanyaguk sincsen. A gyár többségi tulajdonosa a helybeli Jugoremedija gyógyszergyár, de az utóbbi időben ennek az üzemnek sem terem babér. Két éve veszteséges, s közben eladási kísérlete sem járt sikerrel. Pedig a Luxolban éppen ehhez fűztek nagy reményeket. A kozmetikumgyártó vállalat egy része állami tulajdonban van, egyelőre azonban az állam sem mutat érdeklődést a sorsa iránt. Pedig a szakemberek szerint egy ilyen kapacitású üzemnek lehetne helye a piacon. Nincs munkaerő-fölöslegük, jó nevű termékeik vannak (a világhírű Helen Curtis kozmetikai ház termékeinek a gyártói a balkáni térségben), de a gyár technológia állapota sem elavult. A 2007-ben felszerelt szappangyártó vonal például napi 15 ezer darab gyártására alkalmas. Csak éppen az a baj, hogy az utóbbi években szinte alig üzemeltették.