A nagybecskereki bíróságon Ripszon István egykori irodájának ajtaján még az ő neve is szerepel (fotó: Kecskés István)
Hét év és 45 nap után a végéhez közeledik a muzslyai Ripszon Istvánnak, a nagybecskereki községi bíróság (egykori) bírójának a kálváriája, miután az újvidéki Fellebbviteli Bíróság másodfokon is felmentette a megvesztegetés vádja alól. Már csak az a kérdés, hogy visszakerül-e munkahelyére, ahonnan 2004 májusában lett (látványos módon) eltávolítva. Ötvenöt éves volt, amikor meggyanúsították, ma hatvankettő. Közben megreformálták az igazságügyet, és megtörtént a bírók újraválasztása is. Döbbenetesen hosszú időbe telt, amíg bebizonyította, hogy nem vétkes. Pedig a köztiszteletben álló bíró eredményessége alapján a 2003-as év legjobbja volt Szerbiában. Ilyenkor felmerül a kérdés: vajon mi történik az egyszerű halandóval egy ehhez hasonló esetben?
Ripszon Istvánt, a nagybecskereki községi bíróság bíróját 2004. május 26-án a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség (BIA) nagybecskereki központja megvesztegetés gyanúja miatt bekísérte. Később kiderült, hogy – törvényellenes módon – hosszabb ideje lehallgatták a család telefonbeszélgetéseit, sőt videofelvételeket is készítettek róluk. A bírót azzal gyanúsították, hogy bírói minőségben jogi tanácsokat adott Anđelko Bitević üzletembernek, akitől ennek fejében (áruban) ajándékot kapott. Felfüggesztették és vádat emeltek ellene, annak ellenére, hogy az illető tárgyban soha nem volt felhatalmazott, úgynevezett eljáró bíró. A vádiratot Dragan Lazić kerületi ügyész-helyettes írta, aki később megvesztegetés gyanújával több hónapot töltött vizsgálati fogságban, és jelenleg is bűnvádi eljárás folyik ellene.
Hosszadalmas eljárás után a pancsovai kerületi bíróság büntetőtanácsa felmentette Ripszon Istvánt. A döntést azzal indokolták meg, hogy nem volt bizonyíték arra, amit a vádiratban írtak. Az ítéletet mindkét fél, vagyis a felmentett Ripszon is megtámadta, szerinte ugyanis a felmentő ítélet valójában azért született, mert nem is volt bűntett, vagyis: az, amiért megvádolták, nem bűncselekmény.
A fellebbezésekről a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem tárgyalt, hanem az eljárás szabályainak a lényeges megsértése miatt – hivatalból – hatályon kívül helyezte az ítéletet, és visszaküldte az elsőfokú pancsovai bíróságnak. A megindokolás szerint ugyanis az elsőfokú eljárást az úgynevezett nagy tanácsnak kellett volna levezetnie (két bíró és három ülnök), nem pedig a kis tanácsnak (egy bíró és két ülnök). Eleget téve a formaságnak a nagy tanács is felmentette. Másodfokon ezt a Legfelsőbb Bíróságnak kellett volna megtárgyalnia, de az nem hozott ítéletet. Így jutott az ügye – hosszú huzavona után – az újvidéki Fellebbviteli Bíróság tanácsa elé.
Ripszon István június 13-án a bírók kinevezésével megbízott úgynevezett Bírósági Felső Tanács előtt volt nyilvános meghallgatáson, és most ennek a testületnek a döntésén múlik, hogy visszakerül-e a bírói székbe.
– A felmentő ítélet után elesett annak a gyanúja, hogy méltó vagyok-e a bírói tisztség betöltésére, de szakmai és egyéb kifogás sem szól ellenem. Ezért úgy gondolom, hogy visszatérek a korábbi munkahelyemre – nyilatkozta lapunknak tegnap Ripszon István.
Persze hátra van még a polgári perek sokasága. Az elmúlt hét esztendő anyagi csődjének a szanálása. Ha már a bírói karrierjét kettétörték.
