Történt ugyanis, hogy Jasztrebinác János adai tanfelügyelőt a közelmúltban megállította a közlekedési járőr és 3000 dináros büntetést szabott ki rá, azt állítván, hogy nem volt bekapcsolva személygépkocsijának a fényszórója. A köztiszteletben álló pedagógus sem a helyszínen, sem pedig a szabálysértési bíró ítéletét követően nem volt hajlandó kifizetni a büntetés összegét, hanem inkább 3 napra bevonult a szabadkai körzeti börtönbe.
– Betelt a pohár nálam, hogy a rendőrnek soha nem kell egyértelműen és minden kétséget kizáróan bebizonyítania azt, hogy valaki szabálysértést követett el – magyarázta elhatározását, majd folytatta: – Amikor meghozták a közlekedésbiztonságról szóló törvényt, amely többek között előírja azt is, hogy a középfényeknek állandóan világítaniuk kell, akkor én a kapcsolót egy alumínium lemezkével rögzítettem, hogy egyáltalán ne lehessen lekapcsolni a fényeket a járművön. Csókáról jöttem hazafele, amikor megállított a rendőr, s annak ellenére, hogy anyanyelvi szinten beszélek szerbül, én magyarul üdvözöltem s szólítottam meg, mivel állítólag nekünk jogunk van anyanyelvünket használni, különösen azokban a községekben, ahol hivatalos nyelvnek nyilvánították a magyart is. A rendőr nem sokat kommunikált velem, csak megkérdezte, hogy tudok-e szerbül. Erre én azt feleltem, hogy lehetséges, hogy jobban beszélek nála, de nekem jogom van az anyanyelvemen beszélni. Erre a rendőr azt felelte, hogy lehet, hogy jogom van ehhez, viszont neki is jogában áll s egyben kötelezettsége is, hogy 3000 dináros büntetést szabjon ki rám – mesélte börtönbe vonulásának előzményeit a tanfelügyelő. Jasztrebinác úr már ekkor jelezte, hogy nem lesz hajlandó befizetni a büntetést, mivel már sokat fizetett hasonló módon. A tanfelügyelő inkább úgy döntött, hogy a pénzbüntetés helyett, törvénytisztelő polgárként, „a címert és a zászlót” tisztelve leüli ezt a három napot.
– Én a címert és a zászlót tisztelem, mivel az egyik ügyvéd barátom mondta, hogy nem a jogrendszert, hanem a címert és a zászlót kell tisztelni, s miután augusztus elsejétől kivettem az évi szabadságomat, a címer és a zászló nevében azon a napon, 7 óra negyven perckor három napra bevonultam a szabadkai börtönbe – folytatta története mesélését beszélgetőtársunk.
Jasztrebinác urat a börtönben először a tízágyas fogadócellába vezették.
– Köztörvényes bűnözők közt voltam. Voltak ott embercsempészek is. Ez az 54 óra 10 perc alatt 3 embercsempésszel is találkoztam. Ezután előzetesként orvosi vizsgán estem át, a börtönorvos után pedig a nevelőtiszthez vezettek. A börtönorvos egyébként tudott magyarul, viszont a nevelőtiszt már nem beszélte a magyar nyelvet – tudtuk meg a tanfelügyelővel folytatott beszélgetés során, aki egyben érdekességként megjegyezte azt is, hogy a cellában magyar nyelven ki vannak függesztve az őrizetesek és a fogvatartottak jogai, viszont szerb nyelven hiába kereste. Jasztrebinác úr elmondta azt is, hogy még az egyébként kiváló börtöni koszt mellett is nehéz volt az 54 óra 10 percet kibírni.
– Állítom, hogy a vajdasági átlagpolgárok 80 százaléka nem táplálkozik olyan minőségesen, mint a szabadkai körzeti börtönben az őrizetesek és a fogvatartottak. Ez a szerb államnak 15 eurójába kerül egy nap, ami egyben azt jelenti, hogy az állam összesen 45 eurót költött arra, hogy különösképpen tiszteljem a címert és a zászlót – jegyezte meg, de egyben hozzáfűzte azt is, hogy ostobaságnak tartja azt, hogy „ a zászló és a címer jegyében” ilyesmit csináljanak, mivel elsősorban adófizető polgárként közelíti meg a dolgokat.
– Valójában mindannyian adófizető polgárok vagyunk, még a tegnap született csecsemő is a maga módján adót fizet, mivel egy csomag pelenka árából 200 dinárt söpörnek be az államkasszába. Vagyis amint fogyasztani kezdünk, mivel a kincstár 80 százalékát a jövedéki adóból tölti fel az állam, pedig közmunka intézménye is létezik, csak ezt akkor meg kellene szervezni. Értelmes, gondolkodó emberként kérdezem én: az államnak és a társadalomnak nem lett volna nagyobb haszna, ha azt mondják, hogy nem kell Szabadkára mennem, hanem közmunkát kell, hogy végezzek. Szerintem ez lenne a megoldás az ilyen esetekre.
Egyébként Jasztrebinác úrnak a börtönben eltöltött 54 óra 10 perc alatt sikerült kivívnia a cellatársak tekintélyét. Az ő háromnapos elzárása egyébként is bagatell volt a többiekre kirótt büntetések mellett. A cellatársak megosztották vele a gondjaikat és a panaszaikat. Megismerkedett a cellatársai ítéleteivel, sorsával, amelyeket a későbbiekben mindenképpen le akar írni s meg szeretné jelentetni.
Amikor szabadult, éppen egy zentai személy érkezett a börtönbe, akit azért ítéltek el 26 napra, mert kétszer ittasan vezette a kerékpárját, vagyis az illetőt ennyi ideig fogja etetni az állam, meg vigyázni fog rá, annak ellenére, hogy Szerbiában 3000 személlyel többet tartanak börtönben a kapacitási lehetőségeknél.
– Komolytalannak és felelőtlennek tartom ezt a hozzáállást. Az más eset, ha a rendőr egyértelműen bizonyítani tudja a szabálysértést. Én különösen érzékeny vagyok a közbiztonságot veszélyeztető dolgokra, s ezeket legélesebben és leghatározottabban elítélem. Az viszont túlzásnak tartom, hogy azért büntessék meg az embereket, mert nem kötötték be a biztonsági övet. Az állam ne szeresse jobban az életemet nálam. Nem vagyok kiskorú, sem pedig idióta, hosszabb utakon én is bekapcsolom a biztonsági övet, de engedje meg a világ, hogy a városban, ahol 50 méterenként kiszállunk a kocsiból, akkor mi dönthessük el, hogy bekapcsoljuk vagy pedig nem kapcsoljuk be a biztonsági övet. Jasztrebinác úr beszélgetésünk végén megjegyezte, hogy ő tiszta lelkiismerettel vonult be és ugyanúgy, tiszta lelkiismerettel jött ki a szabadkai börtön kapuján.
– Tudom, hogy senkinek sem ártottam, a közlekedés biztonságát nem veszélyeztettem, viszont az államnak szüksége volt erre a 3000 dinárra s én ezt a pénzt nem adtam oda neki. Feleségem ki akarta fizetni, de én eldöntöttem, hogy ezt a keresztet a vállamra veszem s felviszem a Golgotára – mesélte beszélgetőtársunk, aki egyben elmondta, hogy az elkövetkezőkben sem fog bírságot fizetni egy olyan szabálysértésért, amit következetesen és egyértelműen nem tudnak bebizonyítani, ugyanakkor ostobaságnak tartja azt is, hogy ilyen szabálysértésért Szabadkára kell vinni és megregulázni az állampolgárokat, ahelyett hogy közmunkára fognák őket. Mert lényegében azért, hogy megmutassa a tekintélyét, az állam így még költségekbe is veri magát.
– Szerintem nem kell minden pénzbírságot szolgalelkűen odaadni, mert a költségvetés az egy feneketlen zsák s ahonnan csak pénzt kell s lehet behajtani, azt könyörtelenül elvégzi ez az állam!– јеgyezte meg végül Jasztrebinác úr.
