2024. július 18., csütörtök

Visszaadták, papíron

Ősztől is a mezőgazdasági iskola használja majd az egykori nagybecskereki Katolikus Leányintézetet épületét – Közben a város bérletet sem hajlandó fizetni
Visszaadták, aztán visszavették (Fotó: Kecskés István)

Tavaly nyáron az Iskolanővérek rendje – hatvan év után – visszakapta a nagybecskereki Katolikus Leányintézet (Zárda) épületét, melyben újabban az egészségügyi szakközépiskola működött. A dolgok szerencsés egybeesése volt, hogy az említett középiskola előtte új épületbe költözött. Úgy nézett ki, hogy a vagyon-visszaszármaztatás zökkenőmentes lesz. Az elmúlt tanév kezdetén azonban a város az épületbe költöztette a mezőgazdasági középiskolát.

A megindokolás az volt, hogy felújítást igényel az említett iskola épülete (az egykori Honvéd-kaszárnya). Közben nem győzték hangsúlyozni, hogy az intézkedés ideiglenes, és hogy hamarosan hozzáfognak a mezőgazdasági iskola felújításához, hogy mielőbb visszaköltöztessék. Aztán elmúlt egy tanév, a mezőgazdasági épületén pedig csak annyi változás történt, hogy körülkerítették, ahonnan hullik a vakolat. Minden jel arra vall, hogy az iskola az idén is a visszaszármaztatott épületben marad. Ilyen esetben az lehetne megoldás, hogy a bérlő lakbért fizet. Erre ígéretet is tett az önkormányzat, de visszavonta azt. Ezt dr. Német László nagybecskereki megyéspüspök mondta a Katolikus Leánykollégium fennállásának 15. évfordulóján, amelyet a hétvégén ünnepeltek.

Az önkormányzatban pénzhiányra hivatkoznak, közben tízmillió dinárt fordítottak az épület másik szárnyában működő általános iskola felújítására. A visszaszármaztatott épület pedig egyre lepusztultabb állapotba kerül. Nyilvánvaló, hogy a valós visszaszármaztatása után sokba kerül majd az épület felújítása. Az is valószínű, hogy a dolgok jelenlegi állása miatt az esetnek lesz még folytatása.

A Katolikus Leányintézetben az iskolanővérek 1880 őszétől 1944-ig végezték áldásos munkájukat. Az épületet 1949-ben konfiskálták, csak a kápolna maradt a nővéreké, akiket többször átköltöztettek, a zárda kápolnát feltörték és kifosztották. 1969-ben költözött ide az egészségügyi középiskola, amely 2009 szeptemberéig maradt.

Mónika nővér: Sokak együttműködésével tudnánk működtetni az épületet


Jóval az épület visszaszármaztatása előtt is voltak elképzelések arról, hogy milyen módon lehetne az itteni magyarság javára hasznosítani az épületet. Lehetne itt kollégium, magyar tannyelvű iskolaközpont, egyházi találkozók színhelye, művelődési központ, konferenciaterem, kiállítási hely. Tekintettel a nagy helyre és a magyarság létszámára, szinte minden elképzelés akár egyszerre megvalósítható. Persze először is fel kell újítani a lelakott épületet. A legnagyobb kérdés pedig az, hogy miből.

– Tárgyaltunk Magyarországon, az államtitkárságon, akik épp úgy reménnyel tekintenek arra, hogy mi nővérek mit tehetünk az itteni magyarságért. Ez nagyon egybeesik az ő vágyukkal is. Úgy tapasztaltam, hogy ők partnert látnak bennünk, azokat az embereket látják bennünk, akik az ő elképzelésüket meg is tudjuk valósítani. Azt remélem, hogy valamiféle támogatásra így szert tudunk tenni. Azt tudom, hogy nem kis horderejű támogatásról van szó – mondja Ulrik Mária Mónika, a Boldogasszony Iskolanővérek rendjének tartományfőnöknője.

Kérdésünkre, hogy mi kaphatna helyet az egykori Katolikus Leányintézet épületében, Mónika nővér a következőt válaszolta:

– Elkezdtünk álmodozni az épületről, oly módon, hogy több funkciót is be tudjon tölteni. A kollégiumon kívül az egyházmegyének lehetne itt konferenciaterme, műhelymunkákra termek, előadásokra termek, továbbképzésekre. Mivel rettentő jó helyen van, a város központjában, lehetne egy kulturális központ, kiállításokat is lehetne benne szervezni. Úgy gondoljuk, hogy sokak együttműködéséből tudnánk működtetni ezt az épületet. Hogyha pedig bennünk partnert látnak azok, akik támogatást tudnak adni, akkor ebből lesz valami.

Arra a felvetésre, hogy a magyar állam hajlandó támogatni, de a helyi hatalommal hogyan lehet majd együttműködni, Mónika nővér a következőket mondta:

– Nagyon számítok a püspök atyának a segítségére, illetve az ő kapcsolataira. Tudom, hogy én mégis csak magyar állampolgárként érkeznék tárgyalófélnek. Ez viszont nem elég. Abban bízok, hogy ha a püspökatyával és mindenkivel, akik ebben a kérdésben otthonosak és itteniek, tudunk együttműködni, akkor sikerül majd a városvezetéssel is jó kapcsolatot teremteni.