Vasárnap nyári forróságban mutatta be a búcsúi szentmisét a deonicai keresztnél, a Muzslyától 12 km-re fekvő egykori település helyén Varga Zoltán ft. szalézi szerzetes. Deonica mint település már nem létezik, de a muzslyaiak kijárnak a kereszthez, hogy emlékezzenek arra, hogy egykor itt virágzó kis település állt. Itt voltak karnyújtásnyira a földjeik, a termés pedig jobb volt, mint ma. Amikor nem dolgoztak, akkor esténként társalogtak, az egykori iskolában pedig emlékezetes bálokat tartottak, melyeken a zenészek muzslyaiak voltak.
Deonica neve a kataszteri térképről ered. Részvényt jelent magyarul, tehát a részvénye, része a kincstári területnek – olvasható Karl Miklós: A dűlőutak szorgos népe című helytörténeti könyvében. A házhelyeknek kijelölt egy-egy hold földet 1930-ban adták el árverésen. A szikes határrész silány minőségű földterületnek számított, ahol a kamilla termett meg a legjobban. Szélesebb körben viszont jó termőfölddel van övezve. Összesen harmincöt magyar gazda vásárolt itt földet, a harminchatodik telek az iskolának lett kihagyva, melyet a deonicaiak saját költségükön építettek fel 1936-ban. A mai viszonylatban szinte hihetetlennek tűnik: az 1938/39-es tanévben az alsós összevont tagozatnak egy tanítója és hetven tanulója volt!
Később Deonica bejáratánál egy keresztet emeltek, s ettől kezdve minden szeptemberben, a muzslyai búcsú előtti vasárnapon, itt tartott a muzslyai pap tábori misét. Ez volt a deonicai búcsú. Ez a szokás megmaradt mindmáig.
Az ötvenes évek közepétől azonban a deonicaiak egymás után költöztek be a faluba, lebontva maguk után a házaikat is. A legkitartóbb Hallai István volt, de 1964-ben ő is Muzslyára költözött. Az eredeti helyéről áthelyezett kereszten kívül már csak földkupacok (egykori házhelyek maradványai) jelzik azt, hogy valaha itt lakott település volt. Itt már csak gyönyörű mezei virág terem.
