2024. július 17., szerda

Gyalogos zarándokok

Egy évszázados hagyomány húsz éve tartó felújítása – Moholról a doroszlói kegyhelyig több mint száz kilométernyi utat kell megtenni

A gyalogos zarándokok megérkeznek Kishegyesre


A bácskai és a bánsági magyar katolikusok legismertebb zarándokhelye évszázadok óta a doroszlói kegyhely, ahová Kisboldogasszony napján a zarándokok tízezrei látogatnak el, hogy leróják kegyeletüket Szűz Mária előtt. A korábbi évszázadokban természetes volt, hogy a zarándokok többsége gyalog indul a kegyhelyre, hiszen az összehasonlítatlanul messzebb levő szentföldi zarándoklatra is a legtöbben így indultak.

A hatvanas évektől errefelé azonban megszűnt a gyalogos zarándoklat és ma is legtöbben autón, buszon érkeznek Doroszlóra. Húsz évvel ezelőtt azonban megboldogult ft. Danyi László moholi plébános úgy gondolta, hogy fel kell újítani a gyalogos zarándoklatot, és megbeszélte a kishegyesiekkel, hogy szervezzék meg az elszállásolást. A múlt század kilencvenes éveitől így felújult az évszázados hagyomány és azóta is tart.

Kedden, szeptember 6-án érkeztek meg Kishegyesre a moholiak, akik között természetesen voltak adaiak, adorjániak és padéiak is. A falu bejáratát jelképező Moholi úti keresztnél találkoztunk velük, ahol a hagyományokhoz híven imádkoztak és elénekeltek néhány Mária-éneket. Nagy Klára a legidősebb a mostani zarándokok között és jelen volt mind a húsz eddigi gyalogos zarándoklaton.

– Egykori plébánosunk, ft. Danyi László újította fel a gyalogos zarándoklatot és több évig ő is velünk járta az utat. Voltak olyan idők, amikor elmaradt az út, a körülmények miatt, de legtöbbször megtartottuk. Könnyítésként a csomagjainkat kocsikon, traktorokon hozzák utánunk, de így sem könnyű. Kora reggel indultunk Moholról, Hegyesig több mint negyven kilométert tettünk meg, ma este itt alszunk családoknál elszállásolva és a következő alvás már Doroszlón lesz a traktor pótkocsiján. Aztán visszafelé szintén itt alszunk meg és estére érkezünk haza. Az egész tehát négynapos utat jelent mindannyiunknak – mondja Nagy Klára.

Mint minden évben, most is vannak a 26 fős csoportban olyanok, akik először vágtak neki az útnak. Kormos József moholi fiatal.

Közös esti szentmisén a házigazdákkal

– Úgy gondolom, hogy fiatalon ez nem is olyan nehéz. Az idősebbek esetében sokkal több kitartást követel meg egy ekkora út. Amikor meghallottam, hogy idén is indulnak, úgy gondoltam, kipróbálom, de gondolom, az Isten iránti szeretetet is meglehet ezzel mutatni. Remélem, a következő években minden évben jelen tudok lenni – mondja Kormos József.

Egy kicsit nehezebben esett a járás az adorjáni Miskovity Mihálynak.

– Újoncok vagyunk mi is és gondoltuk, hálát adunk a szent szűznek és a jóistennek mindazért, amit értünk tett. Kicsit nehezemre esik a járás, mert a cipő feltörte a lábam, de biztos vagyok benne, hogy holnap folytatni tudom – mondja Miskovity.

Falubelije, Szabó Piroska azt mondja, miért nem kérdezem azokat, akik évek óta járják ezt az utat, ők érdemelnek igazán említést. Az idei úton ő vitte legtöbbször a menet előtt haladó keresztet. Azt mondja, csodálatos ez az élmény, az út is, a többiekkel való együttlét is és a közös imádkozás is. A moholi Pekó Eleonóra és Bogár Hajnalka is azt vallja, hogy nem könnyű ennyit gyalogolni, felemelő érzést ad a részvétel.

Kishegyes központja felé haladva a padéi Márk Ibolya segít abban, mi mindent kell tudni a zarándoklatról. Ő is elejétől fogva részt vesz ebben a megmozdulásban, mint mondja, nagyon örül annak, hogy a moholiak „befogadták”.

– Az út, ahogyan azt már korábban leellenőriztük, így, országutakon át 104-105 kilométernyi. Kúla után Veprődig megyünk, ott traktoros pótkocsira szállunk, mivel a főutakon nem engedélyezik a gyalogos menetet. Így Kishegyes után már Doroszlón éjszakázunk legközelebb, a pótkocsin. Az a szerencsénk, hogy idén gyönyörű az idő, nincs se túl meleg, se kellemetlen hideg. Tavaly bizony sokkal nehezebb volt az út. Esett az eső, csúszkálva tudtunk csak haladni, bokaficam is előfordult. Most is van a tartalékban gumicsizma és esőköpeny, reméljük, nem lesz rá szükség. A legfontosabb talán az ilyen úton, hogy az ember hozzászokjon egy tempós andalgáshoz – meséli Márk Ibolya, aki, mint kiderült, kicsit kollégám is, hiszen ő szokta tudósítani a Hírvivő című vallási hetilapot a zarándoklatról.

A menet elején haladó kereszt és a vándorbotok az oltár előtt (Papp Imre felvételei)

A zarándokok részt vettek az esti szentmisén, amelyen ft. Brasnyó Ferenc plébános üdvözölte a népes zarándokcsoportot, akik nem kis áldozatot hoznak azért, hogy kifejezzék tiszteletüket a Szűzanyának, egyúttal, mint mondta, öröm a kishegyesiek számára, hogy ismét találkozhatnak az ismerősökkel, barátokkal.

A misét követően a zarándokok a plébánián vettek részt egy agapén (szeretetlakoma), találkoztak szállásadóikkal és felköszöntötték a születésnapját ünneplő Brasnyó plébánost. Reggel hat órakor indultak tovább, mint megtudtuk, négy hegyesivel többen lettek és az ígéretek szerint útközben a topolyaiak is csatlakoztak hozzájuk.