A szerb történelem egyik legfényesebb dátumának számít 1991. március 9-e, mert hatalmas számban döntöttek akkor a polgárok úgy, hogy Szerbiát Európában akarják látni, s nem keleti önkényuralmat, totalitarizmust szeretnének – közölte a tömeges megmozdulások kapcsán kiadott közleményében a Szerb Megújhodási Mozgalom.
Mint ismeretes, tegnap volt harmincegy éve, hogy Belgrádban megtartották a Slobodan Milošević elleni első tömeges ellenzéki tüntetést, melynek központi alakja Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke volt. Milošević 1990. december 9-én megnyerte az elnökválasztást a Kommunista Szövetség utódpártja, a Szerbiai Szocialista Párt jelöltjeként, az első többpárti választásokon a második világháború óta. Négy hónappal később tízezrek vonultak utcára, hogy követeljék az állami televízió igazgatója és a belügyminiszter lemondását. Összetűzések alakultak ki a rendőrség és a tiltakozók között, ketten, egy rendőr és egy tüntető, életüket vesztették. Milošević követelte, hogy tankokkal állítsák meg az elégedetlenkedőket: a főváros utcáira vonult tömeggel szemben tízezer rendőr sorakozott fel. Kivezényelték a tankokat is. Draškovićot letartóztatták, a tüntetések pedig egészen szabadon engedéséig tartottak. A megmozdulás a polgári küzdelem és ellenállás szimbólumává vált, ugyanakkor elmulasztott lehetőségeket és meg nem valósult politikai célokat is megtestesít.
Az akkoriban megfogalmazott célok ma is időszerűek – emlékeztetett az SZMM –, utat mutatnak, s azt üzenik, Szerbiának csatlakoznia kell az Európai Unióhoz, de belső átalakulásra is szüksége van, az európai értékeknek megfelelően. Ez azt is jelenti, hogy a biztonsági szolgálatoknak fel kell hagyniuk a korábbi gyakorlattal, a külső nyomásgyakorlással összhangban történő tevékenységgel, melynek célja konfliktusok és háborúk előidézése, területszerzési kísérletek, a demokratikus polgárjogok elfojtása.
A Danas napilapnak nyilatkozva a megmozdulások egyik szervezője, Danica Drašković, Vuk Drašković felesége elmondta, március 9-ének a céljai nem valósultak meg, s ezt „mindenki látja”. Március 9-e egy olyan kezdeményezés, amelyet ma is folytatnunk kell, annak ellenére, hogy számos alkalommal maradtunk alul a harcban. Ez egy értékrendszer, egy álláspont. Ma az orosz ellenzék harcol a szabadságért, én pedig velük vagyok – jegyezte meg a nyilatkozatban.
Az akkori megmozdulás egyik hőseként jegyzik Dragana Milojević Srdićet, aki bátran kiállt a rendőrség vízágyúja elé, az erről készült fotó bejárta a világot. Tizenkét évvel ezelőtt hunyt el, hatvanéves korában, Belgrádban.
Az 1991-es tüntetéseket követően Milošević még kilenc évig hatalmon maradt, az évtizedet háborúk, szankciók, teljes gazdasági leépülés, majd végül a NATO bombázása határozta meg. A demokratikus fordulat 2000. október 5-én következett be. Sokan azóta is vitatják, hogy valóban forradalom volt-e, vagy csak az addigi hatalmi struktúrák átrendeződése.
