Amikor Szilveszter napja közeleg, az új esztendő köszöntésén túl aligha gondolunk arra, hogy ugyanaz a nap valakinek névnap is. Pedig Szilveszter napja sok embernek névnap, sőt születésnap is. Néhányukat utolértük, és megosztották velünk gondolataikat.
Vizi E. Szilveszter Széchenyi-nagydíjas agykutató, farmakológus professzor, az MTA korábbi elnöke 75 éve, 1936. december 31-én született, tehát születésnapját és névnapját is ünnepli az év utolsó napján:
– Petőfi Sándor Az apostol című versében írta:
„Minek nevezzük? …hadd lám csak, mi volt
Tennap? … Szilveszter napja … jó,
Legyen Szilveszter.”
Hát valahogy én is így kaphattam a Szilveszter nevet, mert hát akkor születtem. Büszke vagyok nevemre, mert ritka és mégis csak II. Szilveszter pápától kapta Szent István a koronát.
Szilveszter az év utolsó napja, a vidámságé, de egyben a számvetésé is. Ezen a napon el-elgondolkodik az ember, hogy mi történt vele, hogy szolgálta-e a „bonum cummune”-t, a közjót.
Ez az év különösen jó nekem, hiszen most kaptam Széchenyi-nagydíjat, amit csak nagyon, de nagyon kevesen kaptak meg eddig. George Washington kitüntetést vettem át New Yorkban, amely kitüntetésben olyanok részesültek eddig, mint például, Neumann János, Teller Ede, Sir George Solti. De ebben az évben kaptam meg a Corvin-láncot is, amelyet tizenketten viselhetünk egy időben. Hogy mi jót tettem? Talán annak lehet minősíteni, hogy harcolok a marosvásárhelyi önálló magyar karért, az orvos- és gyógyszerészképzésben, hogy mint a Bethlen Gábor Alap Kuratóriumának elnöke, a határon túli magyarok gondjait a magam módján próbálom enyhíteni, hogy megtarthassák magyarságukat.
Összegezve: ebben az évben is jó volt magyarnak lenni. Az olimpián csodálatosan szerepeltünk, ez az icike-picike kis ország az aranyérmeket tekintve a világ sok száz nemzete között a 10. lett, kézilabdás lányaink a harmadikok lettek, példát mutatva a hősiességről. Úszóink Európa-bajnoki és világbajnoki aranyérmeket szereztek, a labdarúgó-válogatottnak még megvan a reménye, hogy kijut a világbajnokságra. A tudományban és a művészetben változatlanul sikeresek vagyunk.
Persze vannak gondok is. De mi, magyarok több mint 1000 éve itt a Kárpát-medencében mindent túléltünk, bár a szerencse Istene, csak ritkán állt mellénk.
Istenáldásban gazdag új esztendőt kívánok minden magyarnak határon innen és határon túl! – üzeni olvasóinknak Vizi E. Szilveszter.
