A katolikus hívőközösség számára a legfontosabb események egyike a püspökszentelés.
Egyházmegyéje új kormányzóját, a hit védelmezőjét és tanítóját, liturgikus életének új vezetőjét fogadja pásztorává ekkor a nyáj, aki az egyházi rend legmagasabb, harmadik fokozatába lép a szenteléssel: apostoli utóddá, azaz püspökké lesz.
Az esemény fontosságát tükrözi a püspökszentelés gyönyörű liturgiája, amelynek jelképekkel teli kifejezőereje önmagáért beszél. Az egyik legszemléletesebb példa erre a szertartás szentelést megelőző epizódja, Mindenszentek litániájának az elhangzása, amely közben a szentelendő arcra borul az alázat és az önátadó szolgálatra való készség jeleként.
Ezt követi a szertartás központi eseménye, a püspökszentelés a püspökök kézrátételével, majd felhangzik a szentelési imádság, miközben a szentelendő püspök feje fölött evangéliumos könyvet tartanak. Ekkor hallható az a mondat, amely összegzi a katolikus egyház hitét a legfontosabb keresztény küldetésről, az immár kétezer éves múltra visszatekintő apostoli utódlásról Jézustól kiindulva a tizenkettőn át a mai apostoli utódokig, a püspökökig. „Most tehát áraszd e kiválasztottra azt az erőt, amely tőled származik: a vezetés Szentlelkét, akit megadtál Jézus Krisztusnak, szeretett Fiadnak, ő pedig odaajándékozta szent apostolainak, akik egyházat szerveztek szerte a világon…”
Ma ennek az ünnepélyes eseménynek lehet majd a tanúja a Fazekas Ferenc püspökké szentelésére a szabadkai Avilai Szent Teréz Székesegyházba érkező hívőközösség.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
