Hagyományokra épülő Préló

Dolgos-kérges kézzel morzsolt csövek, néhai gyermekkorok szabad tűzön pattogatott kukoricája, népviseleteiket büszkén mutogató táncosok, énekesek, gyermekprogramok jellemezték az idei, immár nagykorú bajsai Prélót. Igaz, a színpad sarkáról hiányzott a búbját hetykén dobáló, olykor kukorékoló büszke kiskakas, de a táncos lábú óvodás és iskolás gyermekek, valamint a felnőttek mosolyt csaltak mindenki arcára. Az idén tizenkét csapat, helyi, környékbeli, magyarországi és baranyai hagyományőrző egyesület vett részt a versenyjátékokon, és voltak olyanok is, akik csak táncos-énekes fellépésükkel érkeztek a Testvériség-egység Általános Iskola tornatermébe. A bajsai helyi közösség és a falu civil szervezetei nagyszabású rendezvényén Lackovics Károly tanácselnök köszöntötte magyar, szerb és szlovák nyelven a vendégeket, megnyitó beszédet Szatmári Adrián, Topolya község elnöke mondott, mielőtt fellobbantotta a találkozót jelképező fáklyát.

A Préló a valaha élt bajsaiak téli vendégeskedésének állít emléket, tudtuk meg a házigazda Testvériség Művelődési Egyesület elnök asszonyától, Kókity Erikától.

– Amikor még a földeken nem kezdődött meg a munka, elődeink a múlt században eljártak egymáshoz vendégeskedni. Ilyenkor az asszonyok kézimunkáztak, a férfiak morzsoltak, gyerekjátékokat készítettek. Közben pattogatott kukoricát csemegéztek, hagyományos süteményeket készítettek. Azaz prélóztak egymásnál. Ezt a hagyományt immár 18. alkalommal is sikerült feleleveníteni, a környékbeli, és Vajdaság távolabbi pontjáról érkező barátaink közreműködésével, de többek között magyarországi testvértelepüléseinkről, Tarról és Kelebiáról és Hevesről is érkeztek hozzánk, és a több baranyai falut egyesítő várdaróci székhelyű Petőfi Sándor Művelődési Egyesület is megtisztelt bennünket – nyilatkozott Kókity Erika, aki azt is hozzátette, hogy a csapatok négy játékot elevenítettek fel.

– Valaha inkább a férfiak morzsoltak, de a versenyünkben a hölgyek is rajthoz álltak. A gégetészta készítése mellett a kukoricapattogatás és a hímzés tette próbára a csapatokat. A rendezvényünket a húsvét jegyében szerveztük meg, azaz húsvéti dekorációból készítettünk egy kis összeállítást, és a legkisebbek számára szervezett kézműves foglalkozás főszereplője is a nyuszi volt, mint ahogy a hímzés versenyszám alapmotívuma is – tudtuk meg az elnök asszonytól, aki büszkén mesélte azt is, hogy a vendégek fogadására a dédnagymamája fotójáról rekonstruált bajsai ünnepi viseletet öltötte fel. Az ünnepi viselet mellett a bajsai hétköznapi viseletet is elkészítette magának a Csalogány dalkör, és abban lép színpadra a népdalkörök találkozóján, a falubeli eseményeken.

Az Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre az év mindennapján helyben, de messze földön is hirdeti egy letűnt kornak és Bajsának a sokszínű népi hagyományát, a Préló pedig szinte elmaradhatatlan a szervezet elnök asszonya, Szuhankó Ruzsena és férje Sándor aktív jelenléte nélkül.

– Kislányként még emlékszem, hogy a Préló idején a rokonság és a szomszédság szűk köre jött össze. Ilyenkor a férfiak mindig dolgoztak, a paprikát szedték szét, vagy dohányt fűztek, kukoricát morzsoltak, azaz összefogással igyekeztek több teendőt leegyszerűsíteni, a nők sütöttek, főztek, hímeztek. A kemencében, a fa tüzelésű „sporheton” egyszerű, mégis felejthetetlen egytálételek készültek. Együtt voltunk, mi gyerekek pedig élveztük. Persze közben szórakoztunk is, volt aki citerázott, énekelt. És a tél lassan elmúlt – nyilatkozott Ruzsena, aki augusztusban Pro Cultura Hungarica díjban részesült. A bajsai Préló forgatagát több éven keresztül színesítette az idén 85 éves Ocsenás Erzsébet fiatalos észjárásával és huncutul csillogó szemeivel. Az idén leánya, Veronika ült a rokka mögé, hogy bemutassa annak használatát.

– Tavasszal lenyírjuk a birkát, és a gyapjút nyáron készítjük elő a további feldolgozásra, azaz kimossuk. Télen pedig bent a szobában történik a következő lépés a rokka segítségével. A gyapjút szinte minden területen fel lehet használni, ruházati cikknek, de takarók, ágyneműk is készülhetnek belőle. Csak vigyázni kell a tisztán tartására. Vagyis télen kitesszük a hidegre, és úgy mondjuk, hogy tisztítja saját magát. A gyapjút a régiek keveset, vagy egyáltalán nem mosták, hogy ne filcesedjen. A gyapjú feldolgozása egyébként nem nehéz munka, de időigényes, mert mire elkészül belőle bármi, rengetegszer meg kell fogni. A mi családunkban igen nagy becsülete van a természetes anyagnak, mi még mindig gyapjúzokniban járunk télvíz idején, és ha csak lehet, akkor természetes alapanyagú ruhát viselünk. Az embert próbáló ’90-es években pedig igyekeztünk a család anyagi hátterét is stabilizálni a gyapjúnak köszönhetően – tette hozzá Ocsenás Veronika.

A Préló idején és helyszínén kihirdették a bajsai Szent Dömötör Borrend és a Kadarka Szőlészek, Gyümölcsészek és Kertészek Egyesülete borversenyének az eredményeit is, amelyre az idén 90 minta érkezett, Vajdaságból, de más országokból is. 

A versenyen ezúttal magyarországi borok taroltak, de valamennyi beérkezett mintáról véleményt nyilváníthattak a szakavatottak és a laikusok is. A rendezvényen jelen volt még Nagy Ottó, a Tartományi Nagyberuházási Igazgatóság igazgatóhelyettese és Miladin Nešić polgári jogvédő, Fazekas Róbert, a Vajdasági Magyar Szövetség községi elnöke, illetve a környező falvak, városok képviselői, magyarországi tisztségviselők. A rendezvény lebonyolítását Topolya község önkormányzata és a bajsai helyi közösség támogatta, illetve helyi, környékbeli és topolyai vállalkozások.