Magyar Szó-élőújság Szegeden

A cikkhez tartozó képgalériát ITT tekinthetik meg.

Kedden este Szegeden a Milleniumi Kávéház rendezvénytermében tartott élőújságot a Magyar Szó. A nyolcvanéves lap történetéről, a díjakról és a kiadványokról Varjú Márta, napilapunk főszerkesztője, Máriás Endre főszerkesztő-helyettes és Németh Zoltán szerkesztő beszélt az egybegyűlteknek, akik helyszínen megismerkedhettek Dávid Csilla fotóriporterrel és Bágyi Sándorral, a Magyar Szó terjesztőosztályának munkatársával is, az est moderátora pedig Kisimre Ferenc publicista, a Magyar Szó egykori munkatársa volt.

Az est kezdetén a jelenlévők egy perces néma felállással emlékeztek meg a közelmúltban elhunyt Matuska Mártonról, aki évtizedeken át a Magyar Szó munkatársa, az utóbbi években pedig a rendezvény szervező szegedi VMDK civil szervezet eseményeinek aktív közreműködője volt, majd Varjú Márta üdvözölte a jelenlévőket, és köszönetet mondott a rendezvény szervezőjének, Nagy Abonyi Attilának a meghívásért, majd a lap történetéről tartott ismertetőt, kiemelve, a Magyar Szó feladata mindig is az volt, hogy lenyomatot adjon arról, mi történik Vajdaságban.

– Az újság nyolc évtizede dokumentálja a vajdasági magyarság történetét. Szabad Vajdaságként indult a lap 1944-ben, a szerb nyelvű kiadvány fordításaként, azzal a céllal, hogy a vajdasági magyaroknak legyen saját lapjuk. A szerkesztőség szépen gyarapodott, egyre több újságírót vettek fel. Az alapítók azután fellázadtak azzal az indokkal, hogy ők nem fordítók, hanem író emberek, és szerették volna a magyar újságírásban ismert műfajokat is bemutatni a lapban. Csoda történt, a lap minden engedély megkapott és 1945. szeptember 27-én megjelent az első Magyar Szó. A Szabad Vajdaságot azonban jogelődnek tekintjük, így ma is annak indulásától kezdve számítjuk a lap létrejöttét – magyarázta Varjú Márta.

– Az élőújság ötlete a megalakulás után alakult ki, hiszen menni kellett népszrűsíteni a lapot. Ezáltal közvetlen kapcsolat alakult ki az író és az olvasó között. Ezek a törekvések oda vezettek, hogy 1955-re a Magyar Szó elérte az arany korát, amely nagyjából 20 éves időszak volt. Ebben az időszakban a legszabadabban szerkesztett magyar nyelvű napilap volt a miénk, ami nem kis dolog. Amikor kitört az ’56-os forradalom, akkor az újságírónk a helyszínről végig tudósított a forradalomról. Később a ’90-es évek sok nehézséget hoztak, amit igencsak megsínylett az újság, majd 1999-ben elindítottuk a honlapunkat is. A 2000-es években különböző változások jöttek és leépítések mentek végbe a cégben. A Magyar Szó élete mindig is küzdelmes volt és folyamatosan bizonyítani kellett. Éppen ezért mindig igyekeztünk és ma is igyekszünk a lapot színesebbé és érdekesebbé tenni, ezt szolgálja a sok melléklet, valamint próbálunk mindig eleget tenni az olvasók igényeinek – hangsúlyozta a Magyar Szó főszerkesztője.

Az est folytatásában Máriás Endre ismertette a Magyar Szó mellékleteit, leszögezve, a Magyar Szó munkatársai igyekeznek színvonalas és egyedülálló mellékleteket készíteni.

– A Hétvége mellékletben mindig szerteágazó témákkal igyekszünk kedveskedni az olvasóknak, olyan módon, hogy az ne csak a megjelenés napján legyen érdekes számukra, hanem később is bármikor elővehessék és olvasgathassák azokat. Az is fontos számukra, hogy élményeket adjunk az olvasóknak és érzelmeket váltsunk ki belőlük. A Hétvége melléklet mindenki számára kínál olvasni valót a fiataloktól kezdve egészen az idősebbekig, ugyanis igyekszünk úgy értéket közvetíteni, hogy közben értéket is teremtünk. Ez egy nagyon nehéz és összetett feladat. A mai világban azonban, amikor mindenhol azt látjuk, hogy értékválság uralkodik körülöttünk, különösen fontos törekvés, amelyet a Magyar Szó munkatársai büszkén vállalnak – magyarázta Máriás Endre, aki arról is beszélt, hogy a Magyar Szónak Újvidéken, Szabadkán, Topolyán és Zentán is van szerkesztősége, illetve több helyen vannak tudósítói is, így tudja lefedni az egész Vajdaságot.

– Az újvidéki székházunk egykor az ottani magyarság szellemi központja volt. Ezt szeretnénk valamilyen módon visszahozni, mégpedig azátal, hogy új tartalmakkal gazdagítjuk a székházunkat. Mivel a nyomdát az elmúlt időszakban sikerült egyesíteni, nagy területek szabadultak fel a székházunkban, amelyeket igyekszünk majd méltó tartalmakkal megtölteni, ugyanis bölcsődét és óvodát, a térségben egyedülálló nyomda- és sajtómúzeumot, korszerű konferenciatermet, valamint könyvesboltot és irodalmi kávéházat szeretnénk létrehozni, amelyekbe szeretettel várunk majd minden érdeklődőt – fogalmazott Máriás Endre.

Németh Zoltán a Magyar Szó Naptár történetéről és szerkesztéséről beszélt. Elmondta, hogy a Naptár már 1945-ben megjelent, igaz, akkoriban elsősorban pártpropagandaként szolgált.

– Az évek során alakult és fejlődött, ugyanúgy ahogy a Magyar Szó is. Változott a világ és az információáramlás, egy idő után úgy látták, hogy a Naptár nem túlzottan népszerű, ezért beszüntették. Néhány évet szünetelt, majd amikor Varjú Márta főszerkesztő lett, akkor ő javasolta, hogy jelentessük meg újra. Hat éve szerkesztem a kiadványt, voltak különböző meglátásaim, amiket szerettem volna megvalósítani, például színes oldalakat akartam a Naptárba, valamint az előzőnél jóval terjedelmesebb verziót álmodtam meg. A Naptár minden évben időben megjelenik, mégpedig az adorjáni Hurka és Kolbászfesztivál időpontjához igazodva. Egyrészt igyekszem olyan írásokat gyűjteni, amelyek a mi közösségünket türközik, másrész a nagyvilágba is próbálok beletekinteni az alanyok által. A vajdaságiakat megkeresni a világban, és elmeséltetni velük, hogy miként élnek, mit csinálnak stb. Érdemes kiemelni, hogy a Naptár a legnagyobb példányszában eladott magyar nyelvű könyv Vajdaságban – emelte ki a szerkesztő.

Az esemény záró részében Molnár Zoltán színművész szórakoztatta a jelenlővőket, aki a jól ismert MagyarZó Pistike bőrébe bújt. A rendezvény után az egybegyűltek nevében Kugler Katalin szegedi lakos méltatta a Magyar Szót és annak munkatársait, köszönetet mondva azért az áldozatos munkáért, amit nap mint nap kifejtenek azért, hogy az olvasók kezébe kerülhessen a lap és annak minden melléklete.