Mark Goodale, az Oxfordi Egyetem antropológiai professzora, elmondta, hogy a szerb néptől azt kérik, hogy áldozzák fel magukat Európa jólétéért. Ezt a nyilatkozatot a Radar podcast negyedik epizódjában tette, amelyet ma este 20 órától sugároznak az N1-en.
A beszélgetés apropója a Rio Tinto terveinek újraaktiválása és a lítiumbánya megnyitása Szerbiában. Goodale professzor négy évet töltött azzal, hogy kutassa, hogyan néz szembe Bolívia – a világ legnagyobb lítiumkészletével rendelkező ország – azokkal a kérdésekkel, amelyek most Szerbiában is felmerültek. Mindenekelőtt az, hogy érdemes-e lítiumot bányászni, és milyen következményekkel járhat ez a döntés.
Bár Bolívia még nem kezdte meg a lítium-karbonát ipari termelését (a Rio Tinto bányájának tervezett végterméke), már 2017-ben létrehozott egy állami lítiumvállalatot, amely együttműködik külföldi cégekkel.
– Ez nagyon eltérő megközelítés a szokásos gyakorlattól, hogy engedélyt adnak külföldi cégeknek a kitermelésre egy meghatározott díjért cserébe, akik aztán külföldre viszik a profitot. Amit most a lítiummal csinálnak, azt korábban a földgázzal tették, amikor 2006-ban nacionalizálták az olaj- és gázipart. Az elkövetkező tíz évben Bolívia így milliárd dollárokat keresett, és sikerült ezeknek a bevételeknek a jelentős részét újraelosztani szociális juttatások révén. Új alapokat hoztak létre várandós nőknek, diákoknak... Szerbiában nagyon más a helyzet. A profit nagy része az angol-ausztrál Rio Tinto vállalathoz fog kerülni, nem a szerb néphez – mondta Goodale.
Hozzátette, hogy mivel a Rio Tinto székhelyei Londonban és Melbourne-ben vannak, ez azt jelenti, hogy a pénz még az EU-ban sem fog maradni. De vannak más gazdasági és geopolitikai okok is, amelyek miatt Európa támogatja a projektet – a legnagyobb európai autógyártók bejelentették, hogy átállnak az elektromos járművek gyártására, azonban jelenleg a szükséges akkumulátorokat elsősorban Kínából kell importálniuk, amely uralja a piacot.
Ezért – állapítja meg Goodale – az EU és az európai cégek kétségbeesetten keresik a módját annak, hogy Európában gyártsanak akkumulátorokat. Ez pedig azt jelenti, hogy szeretnék megoldani a politikai konfliktust, amely a Jadar térségében kialakult, hogy ott elkezdhessék a lítiumtermelést.
– Az, ami a Jadar esetét különlegessé teszi, még globális kontextusban is, az a tény, hogy egy lakott, mezőgazdasági területen tervezik. Ez nem hasonlít a nyugat-ausztráliai lítiumbányákra, amelyek továbbra is a világ legnagyobb lítiumtermelői, és amelyek sivatagos területeken találhatók. A lényeg az, hogy ez egy nagyon egyedi projekt lesz, amelyet egy olyan vállalat hajt végre, amelynek sehol a világon nincs lítiumbányája. Ez azt jelenti, hogy sok minden kísérleti jellegű, és sok megválaszolatlan kérdés van. De azt a kérdést, hogy a projekt helyrehozhatatlan kárt fog-e okozni a környezetben, azt hiszem, már most meg tudjuk válaszolni: abszolút igen – mondta Goodale professzor.
Goodale azzal zárta, hogy bizonyos értelemben a Jadar völgyében élő polgároktól, ha nem az egész Szerbiától, azt kérik, hogy áldozzák fel magukat Európa jólétéért, és a fő kérdés az, hogy ez az áldozat megéri-e egyáltalán.
Nyitókép: Fotó:Beta
