Precedenst teremtve a nemzetközi szervezet történetében, harminc évvel ezelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókat vezetett be az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal szemben, mert felelősnek találta a bosznia-hercegovinai háborús cselekmények kirobbantásáért. Az ENSZ BT 1992. május 30-án fogadta el 757-es határozatát, melyben az embargó bevezetéséről hozott döntést. A szavazás során a Biztonsági Tanács 13 tagállama támogatta minden gazdasági, pénzügyi, kulturális, sportügyi, tudományos kapcsolattartás megszüntetését a Szerbia és Montenegró által alkotott államszövetséggel, egy tagállam sem szavazott nemmel, kettő pedig – Kína és Zimbabwe – tartózkodott a voksolás során. Csökkentették az országok az itteni diplomáciai kirendeltségeken tartózkodó személyzetük számát is, és a kommunikáció megszüntetése mellett foglaltak állást.
A kilencvenes évek folyamán egyébként az ENSZ Biztonsági Tanácsa számos ülést tartott meg a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK–SFRJ) szétesése kapcsán, ezeken az üléseken összesen 150 rezolúciót fogadtak el, s több mint tíz olyan is volt a dokumentumok között, melyekben a JSZK ellen meghozott lépéseket taglalták, büntették az akkori miloševići rezsimet a régióban folytatott háborús politika miatt. A határozatokat, melyekben a kis-Jugoszláviát ítélték el a horvátországi, boszniai, majd koszovói történések miatt, szinte minden alkalommal támogatta a Biztonsági Tanács mindegyik állandó tagállama – beleértve Oroszországot is –, és sorra egyhangúlag meghozott döntések születtek. Moszkva egyetlen alkalommal élt vétójogával a szervezetben a Jugoszláviával kapcsolatos kérdések megvitatása során: 1994-ben a BT szigorúbb határellenőrzést követelt volna a szerbiai–bosznia-hercegovinai és a szerbiai–horvátországi határvonalon a Bihać térségében kialakult humanitárius katasztrófa miatt. Néhány alkalommal tartózkodott a szavazás során az orosz fél, de nemmel nem voksolt a meghozott rezolúciók kapcsán.
A JSZK-t egyébként 1992. április 27-én kiáltották ki. Egy hónappal később már bekövetkeztek a súlyos szankciók, a hivatalos ok az volt, hogy a JSZK nem vonta ki a 752-es BT-határozattal összhangban Bosznia-Hercegovina területéről a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) alakulatait. A hivatalos Belgrád akkoriban azt állította, hogy egyetlen katonája sem tartózkodik Bosznia-Hercegovinában, s hogy helyi alakulatok folytatnak harcokat. A karhatalom az közölte, hogy 1992. május 19-én már az utolsó katona is elhagyta a térséget. Az állítások nem győzték meg a nemzetközi szervezetet.
Az embargót sokak szerint azért vezették be olyan gyorsan, mert mészárlás történt Szarajevóban, a kenyérért sorban álló bosnyákokra támadtak. A szerbek azt állították, hogy Szarajevó helyezett el titokban bombát, hogy aztán Szerbiára terelhesse a felelősséget.
A kilencvenes évek délszláv háborúi és a szankciók évtizedekre megpecsételték Szerbia sorsát, ellehetetlenítették az ország fejlődését és hatalmas kivándorlási hullámot idéztek elő.
