Életének 81. évében elhunyt lapunk egykori újságírója, Valihora István. Nagyrabecsült kollégánk Szabadkán született 1940. november 8-án. A Képes Ifjúságban kezdett el dolgozni a hatvanas években, 1968-tól volt a Magyar Szó újságírója.
A szabadkai rovatra került, ahol minden témakörrel foglalkozott, volt olyan hónap, hogy több mint 70 hosszabb-rövidebb írása jelent meg a lapban. Évekig a sportrovat újságírógárdájának tagja volt, majd a belpolitikai rovat szabadkai munkatársaként dolgozott egészen 2000. novemberéig, amikor nyugdíjba vonult. Az utóbbi időben is jelentek meg írásai lapunkban.
– Valihora őstehetség, mi többiek több-kevesebb erőfeszítéssel, nehézségek árán tanultuk meg a szakmát, de ő újságírónak született – egy nagyra becsült volt kolléganő jellemezte így Valihora Istvánt a kilencvenes években.
– Nem tartom magam valami nagy őstehetségnek, amikor szakmát tanultam, sportoló voltam, megtanultam, hogy mi az a kemény munka, és azt is, hogy a munkát mindig el kell végezni. Amikor 1968-ban átadtam a kérvényt a Magyar Szóban, azt írtam, mindig szerettem másokkal közölni, ha valami dicséretre méltót vagy kivetni valót látok, ehhez is tartottam magam egész pályám során – nyilatkozta egykori kollégánk 2014-ben, amikor pályájáról faggattuk. Mindig igazságérzete, a tárgyilagos tájékoztatásra való törekvés jellemezte.
Ő volt a Beta hírügynökség első szabadkai tudósítója. Cselgáncsozott, könnyűbúvárkodott, több sportszövetség országos elnökségi tagja, illetve elnöke volt. Neki köszönhetően került be a köztudatba a Vermes Lajos által szervezett 1880-as palicsi előolimpia.
Az ennek a jeles eseménynek emlékét ápoló egyesület alapítója volt, a Magyar Olimpiai Akadémia rendezvényein is részt vett, gyakran előadóként, amíg egészségi állapota engedte. A Palics Fórum civil szervezet első elnöki tisztjét is betöltötte.
