Cikkünkhöz GALÉRIA is tartozik.
Napilapunk székházának dísztermében tegnap viszonylag szűk körben megünnepeltük a Magyar Szó megalapításának 77. születésnapját.
– Tavaly ilyenkor, amikor székházunk dísztermében csak húszan lehettünk napilapunk születésnapján, nem gondoltuk azt, hogy a koronavírus-járvány egy év múlva is jelentős mértékben diktálni fogja a feltételeket. Ma, amikor a Magyar Szó, a vajdasági magyar közösség napilapjának születését, elindulását ünnepeljük, még mindig oda kell figyelnünk a távolságtartásra, a maszkokra. 1944 karácsonyán, 77 évvel ezelőtt, amikor útjára indult napilapunk, az akkori vajdasági magyar közösség számára egy kapaszkodó volt, egy biztos pont, ami a szülőföldön maradás reményét erősítette. Ez volt a kezdet, és következett a több évtizedes, küzdelmes, megpróbáltatásoktól és kihívásoktól sem mentes, állhatatos munka. A Szerbiában megjelenő, egyetlen magyar nyelvű napilapként kötelességünknek tekintjük, hogy felöleljük az élet szinte minden területét. Feladatunk a vajdasági magyarságot érintő minden kérdés, probléma, jelenség bemutatása, elemzése, feltárása – mondta többek között ünnepi felszólalásában Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója.
Ökrész Rozália igazgatónő az idei év kihívásairól beszél (Ótos András felvétele)
Összefoglalójában kitért arra is, hogy a Magyar Szó az idén online térben is kitűnőre vizsgázott – tízmillióan nyitották meg lapunk weboldalát, míg tavaly csaknem 5 millió volt a honlapunk évi látogatottsága. Facebook-oldalunk elérte az 50 ezer kedvelőt, messzemenően maga mögé szorítva a többi vajdasági magyar médiumot.
Az ünnepségen körünkben köszönthettük mgr. Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Szakállas Zsoltot, a tartományi kormány alelnökét, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi –Nemzeti Közösségi Titkárság titkárát, Kudlik Zoltánt, a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság segédtitkárát, Limburger Józsefet, a Magyar Szó Kft. Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnökét, Virág Gábort, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatóját, Erdődi Edvinát, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóhelyettesét, Varjú Mártát, napilapunk főszerkesztőjét és Mókus Gábort, a Forum Nyomda vezetőjét, valamint a Magyar Szó vezetőségének tagjait, munkatársait, és nem utolsósorban az idei díjazottjainkat, jubiláló dolgozóinkat.
A MUNKA NEM ÁLLT MEG
– Nagyon sajnáljuk, hogy munkatársaink, barátaink és támogatóink közül ma sokan nem lehetnek itt, hogy nem lehetünk most itt sokkalta nagyobb számban. Bízunk abban, hogy egy év múlva ismét szabadon, a kórtól már nem veszélyeztetve tudunk majd ünnepelni – adott hangot reményének az igazgatónő, majd emlékeztetett arra, hogy a 2020-ban és 2021-ben a pandémia váratlanul és döntően befolyásolta az emberiség életét. Összezavarta a terveket, kizökkentette a rendes kerékvágásból a gazdaságot, a társadalmi és a magánéletet is.
– Így történt ez a Magyar Szóval is: egyrészt megszabta a témaválasztást azzal, hogy szinte minden más esemény elé kerültek a járvánnyal kapcsolatos történések, másrészt pedig kihatott a munkaszervezésre is. Voltak napok, amikor húsznál is több dolgozónk kényszerült betegállományba. Ennek ellenére a munka egy pillanatra sem állt le. Ha valakit helyettesíteni kellett, mindig volt olyan megbízható munkatárs, aki vállalta a többletmunkát, a felelősséget. A nyomdánk minden munkát kellő színvonalon és határidőre elvégzett, a közös szolgálat alkalmazotta pedig minden tevékenységet felügyeltek és lekövettek. A járványhelyzet a sajtót nagymértekben online térbe terelte. Mi, a Magyar Szóban ebben a térben is kitűnőre vizsgáztunk. A vajdasági magyar közösség okkal és joggal ragaszkodik a Magyar Szóhoz. Napilapunk megjelenését, vállalatunk gazdaságos működését sajnos az energia és a nyomdaipari nyersanyagok világpiaci árának szédületes növekedése nehezíti az év második felétől. Köszönettel tartozunk Pásztor István Elnök úrnak, alapítónknak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak és Hajnal Jenő Elnök úrnak azért, hogy közbenjárásukkal az anyaországi és a tartományi támogatások emelkedett szintje biztosítani fogja tevékenységünket. Terveink szerint nyomdánk két üzemrészlegének egyesítése, vagyis nyomdánk első részlegének áttelepítése után a telepi nyomdarészlegbe, székházunk jövő őszre új tartalmaknak is helyet nyújt. A bölcsőde, óvoda, sajtó és nyomdamúzeum, konferenciaterem és könyvesbolt az itt maradásunknak, szülőföldön maradásunknak ad majd további megerősítést – ismertette terveinket az igazgatónő.
Felszólalásának végén külön köszönetet mondott az idei év díjazott munkatársainak, akik mindannyian színvonalas, kimagasló, elismerésre méltó munkájukkal hozzájárultak lapkiadó házunk működéséhez.
Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke megköszönte egész éves kitartásunkat, fáradalmainkat (Ótos András felvétele)
A Magyar Szó napilap fennállásának 77. évfordulója alkalmából szervezett rendezvényen mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is üdvözölte az ünneplőket, az ünnepelteket és az ünnepvárókat.
– Lassan véget érnek a várakozás hetei, és ismét az ünnep közeledtét éljük újra. Gyermekként próbáljuk napról napra újratanulni az ártatlan vágyakozást az után, ami egykor oly kedves és szeretni való volt számunkra. Fények és színek, illatok és ízek, aprócska láng és nagy hóesés idézi gyermekkorunk karácsonyait. Ilyenkor még azon sem csodálkozunk, ha úgy halljuk, mintha valahol távol, nagyon messze, a köd és a hideg fátylai mögött állandóan harangoznának. Ha viszont képzeletünk tovább tágítjuk, azt is láthatjuk, ahogy a ragyogó gyertyafényben pereg a méz és a citrom, a szegfűszeg és a mazsola, ahogy készül a mézeskalács. Ebben az ünnepélyes pillanatban szeretném megköszönni mindannyiuknak: hírhozóknak és betűvetőknek, ünneplőknek és ünnepelteknek egyaránt egész éves fáradozásukat, munkájukat, kitartásukat. A bizalmat, hogy a sok vesződség, szorongás, munka és akarat után is hisznek nemcsak a karácsony csodájában, hanem a megújulásban, a lapkiadó fejlődésében, és ennek az épületnek új tartalmakkal és reményekkel való betöltésében is!
Vajon nekünk mit hoz az angyal? – kérdezhetik ma joggal. Ha gyermekként szeretnének válaszolni erre kérdésre, akkor azt mondhatnák: az ajándék kell, a csodából a fogható és a bizonyosság kell, ha viszont felnőttként keresik a választ erre a fogas kérdésre, akkor jól tudják, hogy az nem lehet más, mint az a bizalom és bizakodás, amely sok vesződség, szorongás, munka és akarat árán értelmes dolgokat termel és új nyomdát épít, jó hírt hoz és békét a nyugtalan szívekbe – fogalmazott Hajnal Jenő, majd áldott és békés karácsonyt, jó egészséget és boldogságot kívánt mindenkinek az új esztendőben.
KOLLÉGÁINKAT ÜNNEPELTÜK
A Magyar Szó Lapkiadó Kft. munkatársai ilyenkor, az év végén önmagukra figyelnek, saját eredményeinket, kimagasló teljesítményt nyújtó kollégáinkat is ünnepeljük. Szerkesztőségünk idei életműdíjas munkatársa Fekete J. József, lapunk újságírója, akinek sokrétű és szerteágazó tevékenységére valamennyien nagy tisztelettel tekintünk. Miklós Hajnalka, lapunk belgrádi tudósítója cikkeivel elsősorban a belpolitikai rovaton találkozunk, ő az idei újságírói díj kitüntetettje. A szerkesztőség Feltörekvő Tehetség díját az idén Lackó Varjú Sára, a szabadkai rovat szerkesztője érdemelte ki, a Forum Nyomda díja pedig Miglinci Magdolnához került. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. Szakszolgálatának Év Munkatársa Díját az idén Krezić Anikó kapta.
Az ünneplő közönség (Ótos András felvétele)
Fekete J. József, a Magyar Szó újságírói életműdíjasa lokálpatrióta világpolgárként több mint negyven esztendeje kíváncsi kis hercegként barangol az irodalom szövevényes rengetegében, sohasem feledkezve meg arról, hogy esténként visszatérjen szeretett kisbolygójára: Nyugat-Bácskába. Igényes irodalomtörténészi, kritikusi és szépírói tevékenységével párhuzamosan színvonalas publicisztikai munkát folytat, rendszerint a nyugat-bácskai (magyar) embert helyezve újságírói érdeklődésének középpontjába – hallottuk egyebek között a Sándor Zoltán kollégánk által megfogalmazott méltatásban. Fekete J. József a médiaszakma csínját-bínját a Zombori Rádióban sajátította el, ahol felelős szerkesztői, műsorigazgatói és megbízott igazgatói minősítésben csaknem harminc évet töltött. A Magyar Szóban bő egy évtizede ízes helyszíni riportokban varázsolja a vajdasági olvasók elé a zombori, bácsgyulafalvi, bezdáni, doroszlói és bácskertesi állapotokat; különös odafigyeléssel foglalkozik a helyi értékekkel és szokásokkal. Minden egyes írása a probléma átfogó ismeretéről, tárgyi tudásáról, széles látókörű tájékozottságáról, kiforrott nyelvezetéről árulkodik.
Miklós Hajnalka nap mint nap bizonyítja képességét újságunk hasábjain. A köztársasági képviselőház tudósítója, a belgrádi kormány közleményeinek és sajtótájékoztatóinak szócsöve, de újságírói rátermettségét igazán az igazolja, hogy az efféle, tálcán felkínált politikai mondanivalókba többletinformációkat, mondhatjuk, színt visz. Az információközlésen túl embereket szólaltat meg, különböző véleményeket állít szembe az olvasó tájékoztatása érdekében. Az újságírói hírt témákká duzzasztja, egy elejtett szóból is mesét tud kerekíteni. Arra hivatott, hogy az olvasóval beszélgessen – hallhattuk Kocsi Zoltán kollégánk által írt méltatásban.
A Sakktivity szervezői Lackó Varjú Sárát, a játék sztárkapitányát a következő szavakkal harangozták be rendezvényükön: Csodálatosan elbűvölő, az újságírás szépségkirálynője! Neki ez nagyon kényelmetlen volt, de igaz, ami igaz, valóban egy gyönyörű, okos és kedves, szakmájában jártas hölgyről beszéltek. Sára a személyes hangú, emberközeli riportok kategóriájában talán a legjobb, újságírói kíváncsiság és a téma iránti lelkesedés jellemzi. Megértéssel, tisztelettel, esetenként csodálattal fordul beszélgetőtársaihoz, riportjainak hangulata felismerhetővé teszi munkáját. Cikkei alaposságra és igényességre épülnek, lubickol az újságírásban. Azok, akik ismerik, tudják, hogy kutyarajongó. Soha sem adja fel, és mindig talál módot arra, hogy célba érjen, méltatta kollégánkat Kabók Erika, a Hétvége melléklet szerkesztője.
(Ótos András felvétele)
A Magyar Szó Lapkiadó Kft. az elmúlt 77 évben mindig is meghatározó szellemi központja volt a vajdasági magyarságnak, aminek köszönhetően mára óriási szellemi tőke halmozódott fel itt, a Magyar Szóban. A múlt tisztelete mellett azonban a jövő építése is fontos célunk, ugyanis gyermek- és ifjúsági kiadványainkkal, rendezvényeinkkel a felnövekvő generáció tagjainak értékrendjét is formálni kívánjuk. Ezt a célt szolgálja a minden évben nagy sikerrel megrendezett Szűcs Imre Gyermekversmondó Versenyünk is, amelyet az idén online térben tartottunk meg, ez azonban semmit sem vont le az értékéből. A temerini, negyedik osztályos Majoros Noel lenyűgözte a zsűrit különleges előadásmódjával, így kategóriájában első helyezést ért el. Az ő produkcióját, szavalatát is meghallgathattuk az ünnepségünkön.
(Ótos András felvétele)
Tóth Emőke ötödikes korában kezdett el gitározni, ma már a topolyai Mezőgazdasági Iskola és Diákotthon másodikos diákja. Állatorvosi technikus szakon tanul, szívesen ír és zenél. Ünnepségünkön édesanyjával együtt először lépett közönség elé. Tóth D. Lívia a Magyar Szó újságírója, bábozik is, ifjú kora óta népzenésznek vallja magát, citerán és furulyán játszik. Egy moldvai altatódalt dolgoztak fel, valamint Emőke kedvenc dalait, a Bagossy Brothers Company zenekar Olyan ő című szerzeményét és a Pál utcai fiúk musical Grund című slágerét is hallhattuk előadásukban.
