Vasárnap tartják meg az alkotmányozó referendumot, amelyen a szavazásra jogosult polgárok a hatályos, tizenhatodik Alkotmány módosításáról dönthetnek. „Támogatja-e a Szerb Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló aktus megerősítését?"– erre a kérdésre válaszolhatnak a szavazásra jogosultak az igen vagy a nem válasz bekarikázásával.
A Szerbiai Képviselőház, azaz a Nemzetgyűlés tavaly november 30-án fogadta el az Alkotmány olyan jellegű módosításait, amelyek okán kötelező referendumot tartani. A polgárok vasárnap reggel 7 óra és este 8 óra között szavazhatnak. Mivel a legutóbb több mint 15 évvel ezelőtt megtartott alkotmányozó referendummal ellenben ezúttal nincsen hatályban érvényességi küszöb, az alkotmánymódosítást akkor tekintik a nép által megerősítettnek, ha az urnákhoz járulók többsége igennel szavaz rá.
Az Alkotmánynak kizárólag az igazságügyi rendszerre, azaz a bíróságokra és az ügyészségekre, illetve a bírákra és az ügyészekre vonatkozó szakaszai módosulnának.
Az Alkotmány módosításának folyamata Szerbia európai uniós integrációjával összefüggésben kezdődött meg, elsősorban azzal a céllal, hogy folytatódjék a bíróságok és az ügyészségek politikai függetlenítése, illetve a törvényhozó és a végrehajtó hatalomhoz viszonyítva egyes elemzések szerint jellemző alárendeltségének a megszüntetése. Ezáltal a hatalommegosztás gyakorlati megvalósulásának, illetve a jogállamiságnak az erősítése a cél.
A Köztársasági Választási Bizottság legkésőbb 48 órával azt követően hirdeti ki a referendum eredményét, hogy megkapja az albizottságoktól az összes szavazási eredményt.
Amennyiben a voksolók többsége igennel szavaz, a módosításról szóló aktust a Nemzetgyűlésnek kell kihirdetnie, ezzel lép hatályba. Azzal kapcsolatban, hogy mi történik akkor, ha a többség esetleg nemmel szavaz, megoszlanak a vélemények. Egyes jogászok, az Alkotmány részben vonatkozó rendelkezéseinek a párhuzamos értelmezésére hivatkozva, arra az álláspontra helyezkednek, hogy az eredménytelen alkotmányozó referendumot követően egy éven belül nem lehet ugyanabban a témában alkotmányozó referendumot tartani, míg mások, a referendumról és a népi kezdeményezésről szóló törvényre hivatkozva, azt mondják, hogy négy éven belül nem lehet megismételni ebben a témában az alkotmányozó referendumot.
FÜGGETLENSÉG ÉS ÖNÁLLÓSÁG
A nép elé tárt javaslatok legtöbbjének az a lényege, hogy a törvényhozó hatalmat minél több szinten kizárják a bírák és az ügyészek megválasztásának, valamint a tisztségük feletti rendelkezésnek a folyamatából, így elsősorban a Nemzetgyűlés vonatkozó hatáskörei szűkülnének be. E logika nyomán erősödne a Bírósági Főtanács és az Ügyészségi Főtanács eddigi vonatkozó hatásköre. A Bírósági Főtanácsot az Alkotmány módosításáról szóló aktus független állami szervként definiálja, az Ügyészségi Főtanácsot pedig önálló állami szervként. Előbbi a bírák és a bíróságok függetlenségét szavatolja, az utóbbi viszonr az ügyészi tisztség gyakorlóinak az önállóságát. Mindkét szervnek 11-11 tagja lenne, ezek közül 4-4-et a Nemzetgyűlés választana meg a kiemelkedő jogászok közül, míg a többi tagot a szakma. Mindkét szervnek lenne olyan tagja is, aki tisztségéből adódóan nyeri el a tag tisztségét, a Bírósági Főtanács esetében a Legfelsőbb Bíróság elnöke lenne ez a tag, míg az Ügyészségi Főtanács esetében a Legfőbb Ügyész és az igazságügyi miniszter. Amennyiben vasárnap az igen szavazatok kerekednek felül, az országban minden bírát a Bírósági Főtanács választana meg. Hasonló lenne a helyzet az ügyészségi tisztség hordozói tekintetében is, azzal, hogy a Legfőbb Ügyészt a Nemzetgyűlés választaná meg.
Az elmondások szerint erősödne a bírói tisztség állandóságának intézménye – utóbbit a jogtudósok a bírák függetlensége egyik alapvető feltételeként nevezik meg –, elsősorban azáltal, hogy törlésre kerülne az első ízben három évre megválasztandó bírói tisztség intézménye. Ugyanennek a ligikának az értelmében törlődne az első ízben megválasztandó ügyészi tisztség – jelenleg ezt a tisztséget ügyészhelyettesnek nevezik – intézménye. A bírák elmozdíthatatlanságára vonatkozó alkotmányos rendelkezésbe szintén további garanciákat próbált beépíteni a Nemzetgyűlés. A bírák elmozdíthatatlansága a másik olyan intézmény, amely a jogtudósok szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a bírák függetlenül végezzék a munkájukat. A bírákra és az ügyészi tisztség hordozóira a tisztségük megszűnésével, illetve a tisztségükből való felmentéssel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásával is hatékonyan nyomást lehet gyakorolni. Ennek lehetőségét a javaslattevő úgy próbálta csökkenteni, hogy már az Alkotmányban meghatározásra kerülnének a tisztség megszűnésének okai. Ezeket a feltételeket csakis egy esetleges későbbi alkotmánymódosítással lehetne felülírni, az Alkotmányt viszont jóval bonyolultabb módosítani, mint egy-egy törvényt.
Követve a különböző közösségi oldalakat, valamint a különböző médiaházak riportereinek nyilatkozó polgárok észrevételeit, arra a megállapításra juthatunk, hogy legtöbbjük nem érzi magát kellőképpen tájékoztatottnak az alkotmány módosításáról szóló dokumentumról.
ÍGY TÖRTÉNT 2006-BAN
Mint arról lapunk a témával foglalkozó egyik írásában már olvashattak, a jelenleg hatályos Alkotmányt 2006. november 10-én hirdette ki a parlament, és ezzel lépett hatályba. Ezt megelőzően a parlament szeptember 30-án elfogadta az új alkotmány javaslatát, majd a képviselőház elnöke másnap kiírta a népszavazást, amelyet október 28-án és 29-én tartottak meg. A részvételi arány egyes források szerint 54,91 százalékos volt, mások szerint 51,5 százalékos, de olyanok is voltak, akik azt állították, hogy valójában 49,7 százalékos volt és manipulációk által haladta meg az 50 százalékot. A részvételi arány az akkor hatályos alkotmány okán volt fontos az új alkotmány, vagy az alkotmánymódosítás referendumon való megerősítésének a szempontjából – a jelenleg hatályos Alkotmány már úgy rendelkezik, hogy az alkotmánymódosítási aktus akkor tekinthető megerősítettnek a nép által, ha azt a referendumon részt vevő szavazók többsége támogatja, s ez az elv azóta a vonatozó törvénybe is beépült. Akármennyi is volt a részvételi arány 15 éve és 2 hónapja, a szavazók 97,31 százaléka válaszolt akkor igennel a kérdésre, hogy támogatja-e az új alkotmányt.
