Országimázs, jogvédelem, uniós közeledés

Már nyolc éve annak, hogy Belgrád és Pristina akkori tisztségviselői ellátták kézjegyükkel a brüsszeli szerződést, aminek az volt a célja, hogy helyreállítsa a kapcsolatokat, határozott lépést jelentsen a végleges megbékélés felé, rendezze a politikai viszonyokat, megoldjon fontos fennálló kérdéseket. A brüsszeli megállapodás magába foglalta egyebek mellett a koszovói szerb községek közösségének a megalapítását is, ami a mai napig nem valósult meg, de az albán félnek azt a kötelezettségét is, hogy előbb a KFOR-nak kell jelentenie, ha a rendőrség Észak-Koszovóban akciót tervez, s csak a nemzetközi misszió jóváhagyásakor hajthat végre műveleteket a tartomány szerbek lakta részében. A brüsszeli megállapodásnak köszönhetően az észak-koszovói rendőrfőnöknek azóta szerb nemzetiségűnek kell lennie. A szerződést szerb oldalon Ivica Dačić, akkori kormányfő, a képviselőház mai elnöke írta alá Hashim Thaçi koszovói elnökkel. Dačić hétfőn azt nyilatkozta, felelőtlen hozzáállás volna azt mondani, hogy amiatt, hogy a brüsszeli megállapodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Szerbia visszavonja az aláírását. Úgy fogalmazott, hogy az országnak tartania kell magát a korábbi egyezményekhez. Az inkább Koszovót minősíti, hogy voltaképpen hozzá sem látott az elmúlt nyolc évben a vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez, s folyamatosan olyan változások álltak be a pristinai hatalmi koalíció összetétele tekintetében, amely a szerződéstől való eltávolodást és nem a vele összhangban történő cselekvést eredményezte. Dačić a nemzetközi viszonyokra is kitért a brüsszeli megállapodás sorsának elemzésekor. Mint mondta, Catherine Ashton akkori uniós biztonságpolitikai és külügyi főbiztos sajnos még a szerződés aláírásának évében távozott tisztségéről, pedig a szerb parlament elnöke szerint Ashton olyan személy volt, aki élvezte a legjelentősebb uniós országoknak a teljes támogatását, ezért szerinte a megállapodás teljesítése is másként ment volna végbe, ha továbbra is ebben a tisztségben marad és felügyeli. Mint mondta, ez nem azt jelenti, hogy utódja, Federica Mogherini rosszul végezte volna a munkáját, de minden kétséget kizárva Ashton erőteljesebb politikai támogatással rendelkezett azokban az időkben. Dačić úgy értékelte, hogy Szerbia semmit sem veszített a megállapodás aláírásával, sőt, mint mondta, nyert is, hiszen a koszovói szerbség jogot formált a saját önkormányzatiságának a kialakítására, s ahhoz sem fér semmilyen kétség a házelnök szerint, hogy az európai uniós csatlakozási tárgyalások kezdete is nagyrészt a szerződés aláírásának köszönhető. Ma elsősorban az jelenti a kulcskérdést: Koszovónak szándékában áll-e betartani a szerződésbe foglaltakat, s lehetséges-e határozottabb nyugati, uniós nyomásgyakorlás nélkül bármilyen előrelépés a Belgrád és Pristina közötti dialógusban.

A felek nemzetközi kötelezettségeket vállaltak magukra nyolc évvel ezelőtt a brüsszeli szerződés aláírásakor – jelentette ki Peter Stano, az EU sajtószóvivője. Mint mondta, ezzel összhangban teljesen normális elvárásnak számít az, hogy teljesítsék is a vállalt kötelezettségeket, függetlenül attól, hogy mennyi idő múlt el azóta. Stano kifejtette, Koszovó aláírta a szerb községek közösségének megalapításáról szóló szerződést, azt soha nem vonta senki vissza, így alkalmaznia kell ezt a rendelkezést is. Emlékeztetett, hogy a megállapodást kétharmados többséggel ratifikálta a koszovói parlament 2013-ban.

Az évforduló kapcsán Marko Đurić, Szerbia washingtoni nagykövete, a Koszovó-ügyi iroda korábbi vezetője elmondta, Belgrád felelősségteljesen viszonyult a szerződéshez, aláírása a béke éveit tette lehetővé a régióban, s Szerbia egy olyan képet alakított ki magáról a világon, mely a komolyságról, elszántságról, következetességről és megbízhatóságról szól. A szerződés, elmondása szerint, ma is egy erős kártya a szerb fél kezében, amikor a béke, a szerbség jogainak tiszteletben tartása mellett harcol. Đurić rendkívül fontosnak nevezte a dialógusnak ezt a nyolc évvel ezelőtti eredményét.