Senki sem születik győztesnek, sem vesztesnek. A szélsőséges eseteket leszámítva szinte bárkinek bármi sikerülhet, csupán igazán akarnia kell és kitartóan dolgoznia a kitűzött cél megvalósításáért. Minden érdemi siker mögött hatalmas munka, kitartás és önbizalom, vagy akár az önmagunkba vetett hit áll. A nagyobb, vagy akár a kisebb nyelvi akadályok okán számos vajdasági magyar fiatal számára az egyik legnagyobb siker szülőhazájában szerb nyelven diplomát szerezni. Mint arról lapunkban már több alkalommal olvashattak, a magyar jogászok hiánya Szerbiában hatalmas méreteket öltött, nélkülük viszont a közösség nem használhatja ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a részarányos foglalkoztatás vonatkozásában az érvényes jogszabályok garantálnak számára, de nyelvhasználati jogait sem valósíthatja meg maradéktalanul. A törvényes garanciák nem maguktól értetődnek, utóbbiakra az emberi és kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazása előbbre vitelének céljával folytatott közbenjárás eredményeként tekinthetünk. Éppen a jogászutánpótlás céljával hirdette meg május végén a Magyar Nemzeti Tanács a jogászösztöndíj-pályázatát. Az ösztöndíjat idén tíz hallgató nyerheti el (mnt.org.rs/osztondijprogram/palyazat).
Minden foglalkozás egyformán fontos, egy egészséges társadalomnak orvosokra, tanárokra, kertészekre, mérnökökre, könyvelőkre, szakácsokra, géplakatosokra, vagy hegesztőkre ugyanúgy szüksége van, mint jogászokra, azzal, hogy jelenleg éppen az említett területen lenne számos munkahely betölthető magyar ajkú szakértőkkel. A jogtudományt a legnehezebb társadalomtudományok között szokás emlegetni, hiszen a diplomához vezető utat a kemény munka és a szék kitartó melegítése jellemzi. Számos vajdasági magyar fiatalt feltehetőleg a szerb nyelv nem kellő ismerete riaszt vissza a jogi tanulmányoktól, de az is megtörténhet, hogy a bizonyos állami karokon jellemző diszkrimináció és szabályszegő magatartás. Arról szintén olvashattak már a Magyar Szóban, hogy az újvidéki Gazdasági Akadémia Univerzitás Gazdasági és Igazságügyi Jogi Karának szabadkai kihelyezett tagozatán magyar nyelven is elérhető az általános műveltségi tesztből álló felvételi, majd később, a néhány magyar ajkú tanárnak és tanársegédnek köszönhetően, bizonyos tantárgyak esetében a tanulmányok során is használható a magyar nyelv.
Dr. Mirko Kulić, a Gazdasági és Igazságügyi Jogi Kar dékánja, a szabadkai kihelyezett tagozat egyik tanára, a legnehezebbek között nyilvántartott két tantárgyból ad elő. Lapunknak nyilatkozva arról is beszélt, hogy tapasztalatai szerint mennyire nehéz – vagy éppen nem – a magyar ajkú hallgatóknak megbirkózniuk a tananyaggal és sikeresen vizsgázni. Mint kiderült, eddigi legjobb hallgatója magyar ajkú, aki a „padežokkal" ugyanúgy hadilábon állt, mint sok más nemzettársa.
– A jogtudomány és a nyelv közötti kapocs rendkívül erős. Ahhoz, hogy valaki megértse a jogi normát, jól kell ismernie a nyelvet, amelyen az íródott. Habár nem beszélek magyarul, annyit tudok, hogy meglehetősen nagy a különbség a magyar és a szerb nyelv között. A magyar hallgatók esetében érezhető az aggodalom, vagy akár a félelem, hogy egy-egy helyzetben jól fejezték-e ki magukat. Éppen ezért azt tanácsoltuk az előadóknak, hogy amikor a hallgató, akinek a szerb nem az anyanyelve, nyelvtani hibát követ el, akkor ezt ne róják fel neki, hiszen a legfontosabb az, hogy a hallgató ne veszítse el az önbizalmát, illetve erősítse azt. Ha a hallgató, akinek nem a szerb az anyanyelve, nyelvtani hibát követ el, az nem azt jelenti, hogy nem érti a jogi normát vagy a tananyagot. Csupán arról van szó, hogy nem tudja a legideálisabban kifejezni magát szerbül, főleg nem kezdetben. Idővel, legkésőbb akkor, amikor elkezd dolgozni, tökéletesen elsajátítja a nyelvet. Azon vagyunk, hogy a szerb nyelv nem kielégítő ismerete ne legyen a minőség kárára, azaz ne befolyásolja az osztályzatokat. Példaként említeném, hogy a legjobb hallgató, akinek Szabadkán valaha előadtam, magyar ajkú. Az ő beszédét is a grammatikai hibák jellemezték, ám neki volt a legnagyobb tárgyi tudása és ezt az osztályzatai is tükrözték. A hallgatók számára a tananyag elsajátítása elsőbbséget élvez, a többi majd jön magától. Igaz, hogy kezdetben talán jobban kell igyekezniük a szerb ajkú hallgatóknál, ám legkésőbb az első vagy a második évet követően számukra is minden szempontból egyszerűbbé válik a tanulás. Tudvalevő, hogy Szerbiában a magyar nemzetiségű dr. Várady Tibor a nemzetközi magánjog legelismertebb szakértője, emellett nemzetközileg is elismert jogász. Amikor Várady Tibor szerbül beszél, továbbra is érződik, hogy a magyar az anyanyelve, ám ez soha nem jelentett számára akadályt. De említhetnénk egyéb nemzetiségek kiemelkedő szakembereit is, akiknek érződik a beszédén, hogy nem a szerb az anyanyelvük, ám ismétlem, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy kiemelkedjenek egy-egy területen. Minden nyelv megtanulható, ez nem akadálya annak, hogy valakiből jó szakértő váljék, csak igyekezni kell és igazán akarni.
Az elmúlt években számos kritika érte a magánegyetemeket, egyesek diplomagyárnak minősítik ezeket. Miként vélekedik az említett álláspontokról?
– Nem értek egyet a megállapítással, hogy a magánegyetemek diplomagyárak. Minden attól függ, hogy kiket alkalmaznak, mennyire elismertek az előadók saját területükön. A feddhetetlen, erkölcsi integritásukban megingathatatlan szakemberek nem engedik meg maguknak, hogy olyasmit írjanak alá, ami összeegyeztethetetlen a szakmai szabályokkal. Ha mélyrehatóbban elemezzük a témát, az állami egyetemek vonatkozásában is számos esetben megkérdőjelezhető a szabályosság. Az állami és magánegyetemekre való felosztás ilyen szempontból nem helyénvaló, de ha más nézőpontból közelítjük meg a felosztást, talán a témához kapcsolódóan arra is érdemes rámutatni, hogy egy magánegyetemen a tanár feltehetőleg nem viszonyulhat úgy a hallgatókhoz, mint az bizonyos állami karokon jellemző. Nem sértegetheti, nem alázhatja meg és nem is diszkriminálhatja őket, ellenkező esetben többé nem adhat elő az adott karon. Az állami egyetemen feltehetőleg először bizottságot alakítanának és megbíznák, hogy vizsgálja ki a hallgató állításait, a vizsgálat elhúzódna és talán soha nem is zárulna le. Egy magánegyetemen az ilyesmit rendkívül hatékonyan megoldják.
Nemrégen fejeződött be az újraakkreditálási eljárás. Miként értékeli ezt?
– Talán nem vagyok objektív, hiszen egyetemünk és kihelyezett tagozatainak vonatkozásában sikeres volt a következő hét évre vonatkozó újraakkreditálás. Azon a véleményen vagyok, hogy az állam valóban igyekszik tökéletesíteni a rendszert és meghonosítani az európai gyakorlatot, az oktatás hatékonysága magasabb szintre való emelésének a céljával. Az újraakkreditálás folyamatában mindezt a korábbiakhoz képest sikerült még magasabb szintre emelni.
Milyen napjainkban a pályakezdő okleveles jogászok helyzete a munkaerőpiacon?
– Valamennyivel más, mint akkoriban, amikor én voltam pályakezdő jogász. Akkor több társadalmi vállalat működött, de az állami szervek száma is nagyobb volt. Akkoriban a munkaközvetítő szerepe szintén más jellegű volt és a pályakezdők bizonyos prioritások alapján helyezkedhettek el. Ugyanakkor napjainkban szinte minden további nélkül érvényesülni lehet a magánszférában, utóbbi számára pedig kizárólag a minőség, azaz a tudás a mérvadó. Korábban a munkaközvetítőnél nyilvántartott bejelentkezési sorrend alapján alkalmazták volna a munkakeresőket, ma viszont az kap előbb munkát, aki megfelelő képesítéssel és kvalitásokkal, illetve ajánlásokkal rendelkezik. A minőséget részesítik előnyben, illetve a minőség napjainkban jobban kifejezésre jut, mint korábban. Az sem mellékes, hogy jelenleg a minőséget, a tudást és a tehetséget jobban megfizetik, mint korábban. A régi rendszerben pontosan meghatározták a határokat, a fizetés tekintetében is, ma viszont a legjobbakért szinte versengenek a munkaadók. A XXI. században a gazdaság számos érvényesülési lehetőséget tartogat az okleveles jogászok számára, de természetesen az igazságügyben, vagy a közigazgatásban ugyancsak elhelyezkedhetnek. Az állami szervekben a legfontosabb munkahelyek hordozói éppen a jogászok, hiszen az állam egyenlő a joggal.
