Vasúti szerelvények kattogását idéző hangfelvétellel, majd Radnóti Miklós Levél a hitveshez című versének soraival vette kezdetét – Hajvert Ákos Radnóti-díjas szavaló előadásában – a topolyai zsidók deportálásának 77. évfordulójára szervezett megemlékezés. Szatmári Adrián községi elnök beszédében köszönetet mondott azoknak, akik látva az áldatlan körülményeket, kitakarították a zsidó temetőt, lehetővé téve az utókornak a méltó tiszteletadást.
– Korábban hosszabb ideig nem esett szó a 77 évvel ezelőtt történtekről Topolyán, majd lelkiismeretes és felelős egyéneknek köszönhetően 19 évvel ezelőtt megtisztult a temető, és lassan második évtizede emlékezhetünk a néhai, ártatlanul elhurcolt topolyaiakra. Mert nagyon fontos, hogy emlékezzünk, hogy figyelmeztetésként az események ne merüljenek feledésbe. Az itt élők közös feladata megakadályozni a gyűlölködés bármilyen formáját, nehogy az emberi butaságnak ismét ártatlan áldozatai legyenek – mondta egyebek mellett a községi elnök. Cservenák Pál helytörténész tette fel képletesen, majd válaszolta meg a sokszor elhangzó „Mi lett volna ha...?” kérdést.
– Sajnos a történelemben csak tényekkel számolhatunk, kerülendő minden feltételezés. Tény tehát az, Topolya felvirágoztatásához, polgáriasodásához hozzá járultak az izraelita vallású, magyar anyanyelvű kisiparosok, kereskedők, bankárok, ügyvédek, nyomdászok, de mint földművesek is. Évtizedeken át átlagosan körülbelül 530 egyénről beszélünk, akik itt éltek a többségi nemzettel, részesei voltak a művelődési-, a sport életnek, az oktatási rendszernek, és életüket áldozták az első világháborúban az akkori hazájukért Magyarországért. Az impériumváltás után is legnagyobb többségük megőrözte nyelvét, hitét. - hallhattuk egyebek mellett, mint ahogy azt is, hogy az immár zsidónak megnevezett topolyaiak utolsó összeírását 1941-ben végezték el. Ekkor 426 zsidót tartottak nyilván Topolyán, akik közül többen katonaként nem-, de munkaszolgálatosként részt vettek a háborúban.
– Topolyáról 1944 április közepétől kezdődött meg a zsidó, és az előzőleg keresztény hitet felvevő polgárok elszállítása a különböző haláltáborokba. Egyedül azok a kisgyerekek menekültek meg, akiket sikerült elbújtatni jó szándékú embereknél. Topolyára 150 helyi és környékbeli egyén érkezett vissza, közülük előzőleg 80-an voltak valóban ide valósiak. Ezt követően nagy részük kiköltözött Izraelbe, ezzel teljesen megszűnt városunkban a zsidó közösség – mondta egyebek mellett Cservenák Pál, aki azt is elárulta, hogy a holokauszt 272 topolyai izraelita életét követelte, az önkormányzat által rendben tartott helyi zsidó temetőben utoljára a 80-as években volt temetés. A megemlékezés folytatásában Fazekas Ferenc Tisza menti főesperes tolmácsolta héber nyelven a 121. zsoltárt, majd Kovács Róbert, a szabadkai zsidó hitközség képviselője mondott imát. A temetőben felállított emlékműnél elsőként az újvidéki zsidó hitközség nevében Tipold-Mojzes Djurdjica koszorúzott, a szabadkai zsidó hitközség virágait Kovács Róbert helyezte el, az önkormányzat nevében Szatmári Adrián elnök, és Tomik Nimród, a községi képviselő-testület elnökhelyettese tisztelgett. A topolyai helyi közösség képviseletében Mirić Namestovski Kornélia koszorúzott, a topolyai polgárok nevében Kocsis Antal, és Cservenák Pál helytörténészek tisztelegtek, a Léderer család virágait Aleksa Kunić helyezte el.A rendezvényen elhangzott, hogy múlt évben a járványügyi helyzet miatt a megemlékezés az online térbe költözött. A Film Múzeum közreműködésével egy hangképes összeállítás készült, amelyben több családilag érintett egyén is megszólalt. Az idei, 19. alkalommal megszervezett rendezvényt rendhagyó módon a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság szervezésében bonyolították le.
