Nem egyszer hallhatjuk kiválóan tanuló, leendő vajdasági magyar egyetemi hallgatóktól, hogy inkább nem vágnának bele a nagyon bonyolultnak tartott jogi tanulmányokba, s az okok között általában két fő aggodalom kristályosodik ki: szerb nyelven kell tanulni, s egyébként is meglehetősen nehéz elvégezni ezeket a tanulmányokat. Akik már elvégezték az egyetemet, azok azonban egészen mást mondanak, s néha az ő szavukat is érdemes meghallgatni. A Magyar Szó munkatársai sikeres, Jogi Kart végzett tisztségviselőket, ügyvédeket, közjegyzőket szólítottak meg, s utánajártak annak, miért lenne érdemes ma is jogot tanulniuk a fiataloknak, miért számít hosszú távon is teljesen megalapozottnak egy ilyen döntés. Beszélgetőtársaink arról vallottak, hogyan élték meg a nehézségeket, hogyan jutottak el a diploma megszerzéséig, s továbbra – visszatekintve a korábban meghozott döntésre – is meggyőződésük-e, hogy megérte a nehezebbnek tűnő fák egyikébe vágni a fejszét.
– Az emberben meglehetősen korán kirajzolódnak azok a tulajdonságok, amelyek igazából birtokolják őt. El kell hogy fogadja, mert oly’ erősen meghatározzák a lényét, hogy egyszerűen azon képtelen lenne valaha is változtatni. Feltéve persze, ha akarna. Így bennem már kisiskolás koromban felsejlettek a jogász szakma csírái: habár a konfliktusokat alapjában sohasem keresem, de azokat mindig végigküzdöm, és a közvetítő, békítő szerepében is meglehetősen jól feltalálom magam – vallott a jogász szakma felé vezető út kezdeteiről Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóhelyettese, az MNT alelnöke. – Édesapám mindig is bátorított arra, hogy jogásznak tanuljak, ezért már a gimnáziumban való továbbtanulásom is tudatos döntés volt. Bennem nagyon erős az az érzés, hogy okkal születünk oda, ahová, így egyértelmű volt, hogy a jogi szakmát itthon tanulom ki. Megjegyzem, hogy én még magyarul felvételizhettem, s meggyőződésem, hogy csak ezért tudtam állami költségvetésen tanulni egészen az oklevelem megszerzéséig.
Erdődi már a mestertanulmányaival egyidejűleg az Újvidéki Gazdasági Bíróságon gyakornokoskodott, majd egy másik irányba vitte el az élet: a Magyar Szó Lapkiadó Kft. jogászaként kellett/kell helyt állnia.
– Sokrétű munkát végzek, hiszen egy kétszáz főt foglalkoztató cégben egyedüli jogászként dolgozom, egyben mint igazgatóhelyettes, és emellett közbeszerzési hivatalnokként is tevékenykedem. Mindemellett, vagy talán mindezek fölött, már több mint tíz éve a vajdasági magyar közélet elkötelezett híve vagyok. A kisebbségi jogérvényesítés a szívügyem, amit a Magyar Nemzeti Tanács alelnökeként igyekszem megfelelően gyakorolni.
Meggyőződésem, hogy egy jogásznak elsősorban jó szakembernek, de egyidejűleg kétnyelvűnek is kell lennie. A többnyelvűség Vajdaságban, különösen nekünk, kisebbségieknek feladat – nyilatkozta Erdődi.
– Nem egyszerű jogilag minősíteni az élethelyzeteket, és jó irányba terelni a folyamatokat, de én élvezem, ha valami nem rutinszerű. A jogászdiplomával pedig nagyon sok irányba megnyitódnak a lehetőségek. Vajdasági magyar jogászként pedig hatványozottan kamatoztatható az a tudás, amit folyamatosan gyarapítanunk kell. A nemrégiben megszerzett igazságügyi vizsgát követően újabb mérföldkövet sikerült teljesítenem. A megszerzett tudást továbbra is szeretném a közösségünk szolgálatába állítani – fogalmazott elkötelezettségéről a lapkiadó igazgatóhelyettese.
