Nem egyszer hallhatjuk kiválóan tanuló, leendő vajdasági magyar egyetemi hallgatóktól, hogy inkább nem vágnának bele a nagyon bonyolultnak tartott jogi tanulmányokba, s az okok között általában két fő aggodalom kristályosodik ki: szerb nyelven kell tanulni, s egyébként is meglehetősen nehéz elvégezni ezeket a tanulmányokat. Akik már elvégezték az egyetemet, azok azonban egészen mást mondanak, s néha az ő szavukat is érdemes meghallgatni. A Magyar Szó munkatársai sikeres, Jogi Kart végzett tisztségviselőket, ügyvédeket, közjegyzőket szólítottak meg, s utánajártak annak, miért lenne érdemes ma is jogot tanulniuk a fiataloknak, miért számít hosszú távon is teljesen megalapozottnak egy ilyen döntés. Beszélgetőtársaink arról vallottak, hogyan élték meg a nehézségeket, hogyan jutottak el a diploma megszerzéséig, s továbbra – visszatekintve a korábban meghozott döntésre – is meggyőződésük-e, hogy megérte a nehezebbnek tűnő fák egyikébe vágni a fejszét.
Okleveles jogászként számos terület nyitva áll a jog világának ismerői előtt. Többféle kérdéskörben is érvényesülhet a jogtudomány elhivatottja. E hivatás azonban egyre kevésbé attraktív a magyar ajkú diákok körében. Lehet, hogy a tandíj és a nyelvtudás is közrejátszik mindebben. A Magyar Nemzeti Tanács jogászösztöndíja révén azonban most javulhat ez az állapot. A támogatás új lendületet adhat, megkönnyítheti a fiatalok döntését. Tóth Szalai Erika szabadkai ombudsmant arról kérdeztük, munkája során milyen tapasztalatokat gyűjtött, és hogy miért fontosak a magyar nyelvű jogászok a közösség számára.
– Nagyon fontos, hogy a polgár a saját anyanyelvén tudjon ügyet intézni, a saját hivatásomból kiindulva azt tapasztalom, hogy nagyon sok polgár nem beszéli az állami nyelvet, a szerbet, és nem tudja a saját ügyeit intézni, ha éppen olyan hivatalnokra, jogászra fut rá, aki nem beszéli a környezet nyelvét. Minden közösségnek fontos, hogy minél több magyarul beszélő jogásza legyen, különösen a jogi szférában, ahol a polgárok jogait, kötelezettségeit rendezik. Olyan jogász, aki anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet, és a jogairól és kötelezettségeiről fel tudja világosítani a polgárt, és a gyorsabb ügyintézésre is fel tudja hívni a figyelmét – emelte ki Tóth Szalai Erika. Hozzátette, hogy a polgárok gyakran megtorpannak, felhagynak az ügyek intézésével, esetleg nem tudják a legegyszerűbb, leggyorsabb, legolcsóbb módját az ügyeik intézésének. Részben értik meg az adott ügyintézőnek az utasításait, s ezért sokszor nem is valósítják meg a jogaikat.
A jogtudomány gyakorlása soha sem rutinmunka – emelte ki a szabadkai ombudsman.
– A jogászmunkát nagyon kreatív munkának tartom. Specializálódni lehet, polgári, büntető és közjogi szférát is lehet választani, és tanulmányozni. Különösen azok számára jó döntés ez, akiknek a habitusában létezik egy segítőkészség, segíteni akarás vagy az általános ügyek jó megoldási rendszerének a kidolgozása, egy jó logikájú embernek ez nagyon jó kihívást jelent az élete folyamán. Sohasem rutinmunka. Az új előírások, az új ügyek, az új tényállások mindig új szituációt teremtenek. Szerintem ez egy nagyon szép hivatás annak, aki ezt választja. Különösen annak, aki olyan ágát választja a jognak, amely kifejezetten a polgárok érdekeit képviseli, vagy annak védelmére szakosodik, abban van egy igazán szép visszajelzés, amelyből látja, hogy a polgárok jogainak előmozdításában, megvalósításában elősegíti, hogy ha a kötelezettségei közül kiválasztja a legegyszerűbb módot, megtalálja annak a könnyítéseit. Ez egy élménnyel járó munka.
