Nem egyszer hallhatjuk kiválóan tanuló, leendő vajdasági magyar egyetemi hallgatóktól, hogy inkább nem vágnának bele a nagyon bonyolultnak tartott jogi tanulmányokba, s az okok között általában két fő aggodalom kristályosodik ki: szerb nyelven kell tanulni, s egyébként is meglehetősen nehéz elvégezni ezeket a tanulmányokat. Akik már elvégezték az egyetemet, azok azonban egészen mást mondanak, s néha az ő szavukat is érdemes meghallgatni. A Magyar Szó munkatársai sikeres, Jogi Kart végzett tisztségviselőket, ügyvédeket, közjegyzőket szólítottak meg, s utánajártak annak, miért lenne érdemes ma is jogot tanulniuk a fiataloknak, miért számít hosszú távon is teljesen megalapozottnak egy ilyen döntés. Beszélgetőtársaink arról vallottak, hogyan élték meg a nehézségeket, hogyan jutottak el a diploma megszerzéséig, s továbbra – visszatekintve a korábban meghozott döntésre – is meggyőződésük-e, hogy megérte a nehezebbnek tűnő fák egyikébe vágni a fejszét.
A jogász szakma egyik szépsége – amely olykor egyben nehézséget is jelent –, ha egyszerre kell helyt állni a jog szinte minden egyes területén. Losoncz Dávid temerini ügyvéd jelenleg szintén jelen van a jogi szféra fontosabb szegleteiben.
– Az ügyvédség, amivel foglalkozom, jelenleg arról szól, hogy minden területen jelen kell lenni. A közegben, amelyben mozgunk, igazából nagyon kevesen jutottunk olyan helyzetbe, hogy szakosodjunk valamelyik jogi területen. Sokan, így köztük én is, a jog majdnem minden területével foglalkozom, a családjogtól kezdve a kártérítéseken át egészen a büntetőjogig. Ma már egyre gyakrabban szakosodnak a jogászok, főként a nagyobb városokban vannak olyan irodák, amelyek úgy épülnek fel szerkezetileg, hogy különböző részlegekre bontva működnek – mondta Losoncz Dávid, aki egy izgalmas szakmaként éli meg a jogi világot.
– Még az egyetemi éveim folyamán sem fogalmazódott meg bennem egyértelműen, hogy ügyvéd leszek. Világos volt, hogy jogi területen képzelem el a jövőmet. Igazából bíró akartam lenni. Az egyetemi évek után fogalmazódott meg bennem a döntés, amikor a temerini bíróságon gyakornokként dolgoztam. Ekkor gyakorlatban is láthattam a bíró és az ügyvéd munkáját és szerepét, így derült fény arra, hogy igazából az ügyvédi szakma áll hozzám közelebb, mert rendkívül izgalmas. Egyrészt folyamatosan vita áll fenn mindennel és mindenkivel, a bíróval, az ellenféllel, a joggal, és egy kicsit saját magunkkal és az ügyféllel is abban, miként kellene kialakítani az adott ügyet. De innentől kezdve ez egy kreatív és izgalmas dolog. A kreativitás mellé pedig társul a felelősség is. Olykor nagy felelősség hárul az ügyvédre, hogy oly módon végezze el a munkáját, hogy az ügyfél legjobb érdekét képviselje. Ez teszi a munkát egyszerre izgalmassá, de ugyanakkor kihívássá is.
Ha ebben a pillanatban megkérdeznék, hogy milyen más munkát csinálnék szívesen, nem tudnám megmondani. Ez tényleg olyan hivatás, amit vagy fel tud vállalni az ember, vagy nem. A jogászságban az a jó, hogy többféle területen lehet vele érvényesülni. Nem kell feltétlenül ügyvédnek lenni, rengeteg terület nyitott lesz. Azért biztatnék mindenkit a jogi szakmára, mert megnyit rengeteg lehetőséget, szinte minden szférához köze van, az önkormányzatoktól az alkotmánybíróságig – mondta beszélgetőtársunk.
