Kezdjük azzal – némi földrajzi egyszerűsítéssel –, hogy a németországi árvizekről készült képek többsége azokon a vidékeken készült, amelyekről a víz nem errefelé folyik el. Valamicskével konkrétabban: nem a Duna vízrendszeréről, és nem a Fekete-tenger vízgyűjtőjéről van szó. Csakhogy a kívántnál nagyobb mennyiségű csapadék nemcsak arrafelé hullott, hanem azokon a területeken is, amelyekről a lecsorgó víz errefelé veszi az irányt, és majd a mi udvarunkon keresztül megy át a szomszédba. Szóval jutott belőle a Duna vízrendszerébe, és akár a nótában, elfolyik (majd) a Fekete-tengerbe. Ez folyamatosan történik, de az elkövetkező napokban jobban oda fogunk figyelni ezekre a történésekre, mert látványosabbnak ígérkeznek.
Valójában egy bonyolult vízügyi ereszd-el-a-hajam alakult ki, amely elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a Felső-Dunán csaknem két héttel ezelőtt heves vízszintingadozásokra került sor. A vízhozamgörbék olyan virgoncan cikáztak, hogy ez még egy kardiológusnak is tetszett volna. A szárítókötélként feszülő víztükör helyett a vízhozamgörbék úgymond tele voltak élettel.
A Felső-Duna egy bő kétméteres áradással indított, majd egyet apadt, aztán egyet áradt, újból apadt, majd kivágott egy másfeles áradást, amelynek hamarosan vége lesz, ha eső nem lesz. Nem kell ebbe belebonyolódni, így megy az, ha életre kelnek a vízhozamgörbék. Az Inn, a Felső-Duna legnagyobb mellékfolyója, hasonló tornamutatványokat produkált, két-három nappal ezelőtt kezdett apadni egy háromméteres áradást követően. Egy métert máris leadott, és ha eső nem lesz…
A gondunk ezekkel a tőlünk távolra levő vízmércékkel, hogy csupán a vízszint változását látjuk, de nem ismerjük a helyi mederviszonyokat. Arrafelé ugyanis gyorsabban pörögnek az események, tájainkon – más mederviszonyokról lévén szó – újrafogalmazódnak. Meg aztán az út folyamán további mellékfolyók csatlakoznak a tánchoz. Mindemiatt történt, hogy az ingolstadti gyakori vízszintingadozás helyett Pozsonynál egyszerre kipattant egy heves, egységes árhullám, amely áttevődött a komárom–esztergomi Duna-szakaszra is. Ez már két-három napja javában zajlik, és további egy-két napig tartani is fog. A sacc/kb. nagyjából háromméteres vízszintemelkedést mond, ennél – durván szemlélve – egy-két arasszal lesz csak kisebb. A három méternél néhány gondolattal kisebb áradás Budapestnél is fellép, és ez győzi szusszal Bajáig, Mohácsig… Szóval tájainkra is majdhogynem háromméteres befutó árhullámmal kell számolni. De!
A Dráván egyelőre csak egy kisebb áradás van kibontakozóban, amely a torkolat közelében inkább a befogadó folyó visszaduzzasztása, mintsem a vízhozam növekedése miatt ölt nagyobb méretet. Tehát hátradőlhetünk, és szivarra gyújthatunk? Talán.
A bezdáni 250-es vízre befutó három méternél néhány arasszal kisebb árhullám ugyanis az ötszázas szint háza táján tetőzik, ami a rendes árvízvédelmi szintnek felel meg ezen a vízmércén. Erről a fránya fogalomról, mármint a rendes árvízvédelmi szintről nem árt tudni, hogy jó régen állapították meg, és
gyakorlatilag semmiféle intézkedést nem igényel. Jobban odafigyelünk, és ennyi.
A történet jelenleg arról szól, kilép-e a Duna a főmederből, és elönti-e a hullámtér alacsonyan fekvő részeit. Szóval kapnak-e vizet a hullámtéren épült víkendházak. Továbbragozva, de rövid lére fogva: lesz, akinek a Duna elrontja a vízparti nyaralását. Mert nemcsak sok vizet hoz, hanem zavaros is lesz. Újabb záporok tovább bonyolíthatják a helyzetet, ám egyelőre csak azzal a vízzel foglalkozzunk, amely már lehullott.
