„Olivér, én megkeresztellek téged...” – hangzott el ft. Bende Zsolt bajmoki plébános szájából január 4-én, hétfőn délután. Ugyanazon a napon, amikor a Vajdasági jótékonysági licit csoport aktivistái sajtótájékoztató keretében számoltak be az elmúlt hónapok önzetlen munkájáról, aminek eredményeképpen összegyűlt a génterápiához szükséges összeg. Ünnepnap volt tehát ez a segítő csoportnak, valamint a gyermeket támogató tömegnek is, nem beszélve a szülőkről, Gajódi Tímeáról és Pál Józsefről, akik még ma is hihetetlen csodaként élik meg az eddigi eseménysorozatot.
Nem titkolom, hogy Timi közel került a szívemhez, beszélgetéseinkben melegszívű, odaadó személyt ismertem meg. A legutóbbi telefonhívás is ezt bizonyítja: az édesanya a keresztelőről és a hitéről beszélt, illetve arról, hogyan is telnek a napok náluk. Most nagy örömben.
– Szerettem volna, hogy Olivér meg legyen keresztelve, mielőtt elmegyünk Magyarországra, hiszen már egyéves. Nálunk, katolikusoknál az a szokás, hogy amikor a baba 2-3 hónapos, akkor megkapja ezt a szentséget, ám mivel ő kórházban volt, ez eddig nem valósulhatott meg. Fontosnak tartottuk, hogy a gyermekünk Krisztushoz tartozzon – hangsúlyozta az anyuka, aki elmesélte azt is, hogy amikor felkérték Zsolt atyát, ő habozás nélkül, örömmel érkezett a családhoz. A bajmoki Szent Péter és Pál Apostolok Római Katolikus templom plébánosa és a hívőközösség eddig is a kisfiú mellett álltak: gyűjtődoboz elhelyezésével és különböző akciókkal segítették.
A keresztelő szent pillanataiban a kis Olivér huncutságát bizonyította úgy a keresztszülei, Tamara Marković és Velimir Marković, mint a többiek előtt, ugyanis felemelte, meglengette a kezecskéjét az atya felé. Szerette volna elérni, megkaparintani őt. A gyermek állapota miatt a keresztelést a családi otthonban, az óvintézkedések betartása mellett tartották meg, szűk körben, ám nagy szeretetben: csupán a szülők, a plébános és az újdonsült keresztszülők voltak jelen.
Az édesanyától megtudtuk, hogy január 11-én a kicsi az újvidéki kórházban meg fogja kapni a következő Spinraza-kezelést, ami valószínűleg egynapos, esetleg annál is rövidebb kórházi tartózkodás igényel majd. Az anyuka boldogan újságolta azt is, hogy a kisfiúnak már két fogacskája kibújt, és éppen most jelentkezett a harmadik is.
– Olivér most sokat nyálaskodik, és előszeretettel csupálja a hajamat. Én pedig hagyom magam. Jó ez, hogy erős a keze, és az is, hogy egyre ügyesebben mozog – fogalmazott Timi, aki azt is hozzátette, hogy a kicsi mind többet mozgolódik az ágyában, miközben gyakran kirántja a lélegeztetőgép csövét a nyakától.
Akár el is rettenhetnénk ezt a mondatot hallva, ám nem kell! Ilyenkor ugyanis önállóan, segítség nélkül tud lélegezni. Mindezt úgy, hogy észre sem veszi önmagáról, vagyis már nem retten el, mint kezdetben. Mindenesetre a gép ilyenkor sípszóval jelez, a szülők pedig folyamatosan résen vannak. Illetve egy kamera is került a kiságyhoz, szavatolva a kisfiú biztonságát.
Megelégedettséggel nyugtázhatjuk, hogy a történet végre jól alakul Pál Gajódi Olivér számára. A következő jelentős lépés számára a budapesti Bethesda kórház lesz, ahol január 25-én délelőtt várni fogják őt, és elkezdődhet számára egy új, egészségesebb élet. Mindannyiunk örömére!
