Nagypéntek a húsvétot a legrégibb és a legnagyobb keresztény ünnepet megelőző szent háromnap egyike. Ezen a napon a keresztény világ Krisztus szenvedéseire és keresztre feszítésére, kereszthalálára emlékezik. Nagypéntek a protestáns egyház legnagyobb ünnepe, náluk nem csupán gyásznap, ugyanis a népi hagyomány a megtisztulás és a megújulás napjának is tekinti, de ez igaz az egész nagyhétre is.
Nagypénteken Jeruzsálemben Isten bűn nélküli fia elszenvedte a mi Isten elleni lázadásunk ítéletét. Magára vállalta bűneinket és azok büntetését. Helyettünk szenvedett, azért hogy így azt, aki hisz őbenne, már ne sújtsa Isten ítélete. Ez a helyettes elégtétel, a tökéletes bűnbocsánat-kiváltás-megváltás Jézus Krisztus halálának valódi oka és célja.
A katolikus egyházban ezen a napon csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A misét azért nevezik csonkának, mert nem mutatnak be szentmiseáldozatot, elmarad a bor és a kenyér átváltoztatása. A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és az egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota. Az igeliturgián János evangéliumából olvasnak fel, illetve a passiót éneklik. Az oltárszekrény pedig üres a templomokban jelezve, hogy Krisztus nincs jelen.
A templomokban általában délután három órakor keresztútjárást is tartanak. A Biblia szerint ugyanis Jézus ebben az órában halt meg a keresztfán.
A katolikus egyház nagypénteken a szigorú böjt betartását kéri a hívektől. A 18 és a 60 év közötti hívők háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól. A 14 éves kor felettieknek pedig a húsételek fogyasztásától tartózkodni kell.
A reformátusoknál a nagypéntek volt évszázadokon át a legnagyobb ünnep. Jézus kereszthalálára való emlékezés és áldozatának hangsúlyozása felülírta még a húsvéti örömhírt is. Nagypénteken az úrasztalára fekete terítő kerül. A reformátusoknál az összes napon hangsúlyt kap a készülődés, és a nagyhét minden egyes napján van bűnbánati istentisztelet.
A protestáns egyházakban a nagypéntek a legnagyobb ünnep. Ez az év egyetlen böjti napja, amelynek végén a legtöbb református és evangélikus gyülekezetben úrvacsorát osztanak a lelkészek. Az úrvacsorát korábban életkor szerint osztották ki a hívek között, először a legidősebbek, aztán a fiatalabbak kaptak belőle. Ma már ezt a hagyományt nem tartják. Nagypénteken azonban ma is fekete oltárterítőt helyeznek el a protestáns templomokban. Régebben az is szokás volt, hogy gyászöltözetben mentek istentiszteletre a hívők.
Érdekesség még, hogy az ünnepi öltözet sok helyen a liturgikus színhez igazodott még az evangélikusoknál is, mivel nagypénteken ott is gyászruhában, feketében voltak az asszonyok és a lányok.
A nagypénteknek vannak nagyobb jelképei is. Ilyen a kakas, ami az ébrenlét és a bűnbánat fontosságát tárja elénk. A hűség, a bűnbánatra való felhívás, a hit- és az erkölcsi éberség, a igazhitűség szimbóluma. Református templomaink tetején a kakas emlékeztet a Krisztust megtagadó Péter alakjára. A pelikán a protestáns egyházművészetben az egyik legelterjedtebb jelkép. Héber neve „hányó”. A pelikánfiókák anyjuk begyének bőrzacskójából visszaöklendezett táplálékot esznek. A pelikán begyét pirosra is festik, mintha szíve vérével táplálná fiókáit. Jelképként Jézus Krisztus érettünk történt áldozatára utal.
A legalapvetőbb jelkép pedig a kereszt, ami a keresztyén vallás legfontosabb szimbóluma. Krisztus halálára, a bűn fölötti győzelemre utal.
