EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből:
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak:
Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!
És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja.
Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél!
Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Ebben az életben, itt, a földi mulandóság közepette, folyamatosan vannak olyan dolgok, események, személyek, amelyek vagy akik félelmet keltenek bennünk. Napjainkban ez nagyon is felfokozódott a járvány, a háború közelsége és a fenyegető infláció által. Sok embertársunkban, a keresztényekben is gyakran feltör a bizonytalanság, a tehetetlenség, a kilátástalanság nyomasztó érzése. Mindez ránehezedik az emberek lelkére, hangulatára, életkedvére. Nem volt ez jobb, sőt még rosszabb volt Jézus földi életének idejében. Jézus mégis többször is mondta: „Ne féljetek! Ne nyugtalankodjék a szívetek! Békesség veletek!” (Mt 10,26; Jn 14,1; 20,19) Mi az, ami rendszerint nem segít?
Jézus idejében – és ma is – az emberek, maguk az apostolok is a megoldást attól remélték, hogy Jézus helyre fogja állítani Izrael országát, vagy ahogy többször mondták, Isten országát. Ez a számukra azt jelentette, hogy megszűnik a Római Birodalom zsarnok, pogány, istenellenes és embertelen uralma, és helyreáll az, ami a Saul, Dávid, Salamon birodalmára volt jellemző, az, hogy viszonylagos jólét és béke fog honolni Izraelben. Jézus ezt minden alkalommal elutasította, és többször beszélt arról a tanítványainak, hogy az Isten országa már bennük van, közöttük van.
Napjainkban is ugyanaz a beállítottság van sokakban, mint ami volt az emberekben Jézus földi életének idejében. A legtöbben félnek, rettegnek, sötéten látják a jövőt; imáikban esetenként vagy általában azt kérik, és azt várják el Istentől, hogy úgy rendezze a dolgokat, ahogy ők jónak látják, vagy ahogy ők szeretnék. A Mennyei Atya végtelen jóságában többször meg is adja ezt nekünk, hogy ne csak elméletileg tudjuk, hanem meg is érezzük az Ő atyai szeretetét, de sosem oldja meg a dolgokat úgy, mintha a földi élet lenne életünk végső célja. Így aztán mindig marad az életünkben nyugtalanító körülmény és fájdalmas dolog. Miért? Azért, mert nekünk bizonyítanunk kell az Atyába vetett hitünket és bizalmunkat, mivel csak így lesz igazi tartalma minden hitvallomásunknak és istenszeretetünknek.
Mi az, amire Jézus alapozza a félelem nélküli életünket?
Nagyon egyszerű a válasz, csak nem könnyen tudjuk beleépíteni a gondolkodásunkba, értékelésünkbe és az életvitelünkbe. Az Atya, aki a világmindenséget egy szavával fenntartja, aki mindent megtehet, aki végtelenül szeret engem, a kis porszemet, itt van, személy szerint értem itt van a Fiúval és a Szentlélekkel, és mindent megtesz, ami a javamra válik, semmi megpróbáltatásért, szenvedésért, fájdalomért nem marad nekem adós. Jézus mondta: „Az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.” (Jel 7, 17; 21, 4) Nekünk azt a hitet és bizalmat kell erősítenünk magunkban, hogy a keresztségben lakást vett bennünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt senki és semmi nem tudja tőlünk elvenni, ha mi nem fordulunk el tőlük. Bármi történik is velünk vagy körülöttünk, mi az Isten védencei vagyunk. Összegezve a földi és az örök életet, Isten nem fog senkinek sem adós maradni. Sőt Jézus százszorosról plusz az örök életről beszélt. (Mt 19, 29)
Nem az ijesztő dolgoknak kell megváltozniuk vagy megszűnniük ahhoz, hogy a félelmeink, szorongásaink, kilátástalan tehetetlenségünk érzete megszűnjék, hanem az Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétének, irántunk való végtelen szeretetének a tudatában kell megerősödnünk. Ez belső békét és biztonságérzetet ad, és szinte érezni fogjuk Isten közelségét. Ez nem racionális döntés vagy felismerés, hanem valami olyan, mint a szerelem, amit megérez az ember a szívében, lelkében. Talán ezért is került az Énekek Éneke könyv a Bibliába.
A Szentlélek segítségével igyekezzünk a békében és a minket végtelenül szerető Isten jelenlétének minden félelmet elűző tudatában és hitében napról napra megerősödni.
Ha ezt kitartóan tesszük, akkor fogjuk igazi súlyában megérezni Szent Pál szavait, amit a tesszalonikiaknak írt első levelében: „A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, aztán mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!” (1Tesz 4, 16–18)
Minden az Isten kezében van már most ezen a földön, ebben az életben is, de Ő mindent, ami itt most mulandó, átmeneti, úgy irányít, hogy az örök dicsőséges élet felé és annak teljes öröme, biztonsága, dicsősége felé haladjunk. Ezt mi ebben az életben nem mindig tudjuk teljesen átlátni, de Istenre hagyatkozva meg tudjuk élni, és bízunk abban, hogy az életünk az Istenben be fog teljesedni. Különben, amikor a Szentlélek második ajándékáról, az értelemről beszélünk, akkor azt hangsúlyozzuk, hogy a Szentlélek megvilágosító kegyelmével az értelmünk felfogja, hogy a földi életünk a végtelen, boldog beteljesülés felé halad. Természetesen akkor, ha elfogadjuk Istent és az Ő irányítását. Ezért mondta Jézus – amikor az Isten országáról kérdezték –, hogy az Isten országa bennetek van, köztetek van. Természetfeletti módon, de valóságosan bennünk van – a keresztség és a bérmálás által – a boldog isteni életnek áldott ajándéka. Vigasztaljuk egymást ezzel a tanítással!
