A Köztársasági Hidrometeorológiai Intézet figyelmeztetést adott ki a villámárvizek kialakulásának veszélye miatt. A jegyzék meglehetősen hosszú, szerepel benne a Kolubara, a Jadar, a Nyugat-Morava, a Dél-Morava, Ibar, Nišava, Toplica, Rasina, Pek, Timok... Van még, de a kis folyók meg a patakok felsorolása elsősorban arra hívja fel figyelmünket, hogy nyilván kimaradtunk néhány földrajzóráról.
A figyelmeztetés azonban pontosítja, hogy a szóban forgó vízfolyásoknak a felső szakaszára, valamint mellékfolyóira kell fokozottan odafigyelni. Ezekről a mellékfolyókról azonban nem árt tudni, hogy az illetékesek nem fáradoznak felsorolásukkal. Tehát nem a földrajzórákról való távolmaradás a gond, hanem az, hogy a villámárvizekkel fenyegető árkok nem szerepelnek a térképen.
Azonnal ki kell hangsúlyozni, hogy jelenleg sehol sincs árvízveszély. Legalábbis azokon a folyókon nincs, amelyeken van vízállásmérés. A hidrometeorológiai intézet ugyanis több mint 150 vízmércét kísér figyelemmel – ezek mintegy hetven különböző vizet érintenek –, és egyik sem mutat olyan vízszintemelkedést, amely indokolttá tenné a harangok félreverését. Mi több, nemhogy veszélyt nem jelentenek a mért vízszintek, de még a készültségi szintet sem érték el sehol. Akkor minek a figyelmeztetés?
(Fotó: beta)
A hidrometeorológiai intézet, mint ahogy nevéből is sejteni lehet, nemcsak a vizeket kíséri figyelemmel, hanem – képletesen mondva – az eget is nézi. Az ott látottak alapján előfordulhat, hogy Szerbia központi, déli és keleti részén komoly záporokra kerül sor. Az ilyen jellegű csapadékra jellemző, hogy foltokban öntözi meg a területet, nem teríti egyenletesen a vízgyűjtőt, ezért az áradások sem balhéznak mindenütt. Ilyenkor jutnak kifejezésre – értsd: öntenek ki – az olyan kis folyók meg patakok, amelyeken árvízvédelem nincs, ezért készültségi és árvízvédelmi szinteket sem határoztak meg rajtuk, így a honlap még akkor sem jelez, amikor a patak vize már a nagyutcán is térdig ér. Azok a jelentések, amelyek arról szólnak, hogyan öntötte el a víz azt a bizonyos falut meg a környező szántóföldeket, leginkább egyetlen vízfolyást sem neveznek meg. Ehelyett patakot, csatornát, árkokat említenek. Olyasmit, amit hiába keresünk a térképen.
Hogy az ilyen kis medrek mentén mégis árvizek alakultak ki, annak több oka van. Az egyik az, hogy egy-két nap alatt hullik a havi átlagnak megfelelő eső. A bajt pedig tetézi, ha van a közelben egy patak, amely a szomszédból is elhozza a vízfelesleget, mert a meder ennyit már nem győz nyelni. A másik, és egyben nagyobb gond a szemetelés. Mert záporok vagy vannak vagy nincsenek, a szemetelés azonban állandó. A záporpatakokon, ahol nem lehet védőgátrendszeres árvízvédelmet kialakítani, a meder karbantartásával kell elejét venni az árvizeknek. A víztömegek gyors és akadálymentes áthaladásának biztosításáról van szó. Tekintettel arra, hogy ezek a patakok meg folyócskák rövidek, valamint nagy a víztükör lejtése, a jól karbantartott medreken gyorsan lefuthatnak a vizek. Más a képlet, ha aszályos időszakban ezeket a medreket szemétlerakónak használják. A medret gyorsan feltöltő víztömeg magával ragadja a szemetet, a hidaknál levő szűkületekben halmozza, ott dugó keletkezik, és a patak, árok, akármi... kiönt. Megy ez gyorsan. Márpedig a hidak rendszerint a településeknél vannak, tehát ott önt ki, ahol emberek laknak.
A záporpatakok villámárvizei tehát olyan vízügyi műfajt képeznek, amellyel a hidrometeorológiai intézet is csupán figyelmeztetés formájában foglalkozik, hiszen az sem biztos hogy lesz, ezért célszerűtlen találgatni, mennyi lesz. A szemetelés általi emberi rásegítés méretét pedig végképp nem lehet bekalkulálni, annak kialakulásával más jellegű intézetnek kell(ene) foglalkoznia. A záporpatakok mentén történtek – ezért sem – értelmes számadatokkal nem támaszhatók alá.
Nyitókép: Amikor fahulladék zárja el a szűkületet, a folyó kikerüli a hidat (Fotó: blic.rs)
