Tisztelt atya!
Tizenöt éve vagyunk házasok a férjemmel, három gyerekünk van. Sok a vita, főleg mióta mindhárom gyerkőc iskolás. Egész nap rohanunk, hozzuk-visszük őket iskolába, különórákra. Estefelé már kimerültek vagyunk, és feszültek. Szinte nincs idő és lehetőség, hogy kettesben beszélgessünk a párommal. Minden a teendők egyeztetése körül forog. Sokszor összehajtunk, apróságokon is, feleslegesen. Valahogy ezen változtatni kell. Szerintem ő is látja, de nem tesz semmit. Igazából eddig én se tettem.
Az egyik ismerős páros januárban volt egy Házas Hétvége nevű programon. Boldogan jöttek onnan haza. Ki voltak cserélődve. Nem mondtak mást, csupán hogy nekünk is ajánlják. Elgondolkodtam. Mi lehet ott, ami ilyen jót tett velük? Azóta is sokat mosolyognak, jó rájuk nézni. Ön ajánlaná nekünk ezt a programot?
Brigitta
Az első baj abban van, hogy nem találnak időt és lehetőséget a kettesben való beszélgetésre, ahogy szó szerint mondja: „szinte nincs idő és lehetőség, hogy kettesben beszélgessünk a párommal.” Hagyják, hogy – mint egy örvény – magával ragadja mindkettejüket a mindennapos rohanás, az állandó jövés-menés, a rengeteg tennivaló, ami tartós kimerültséget és feszültséget okoz. Ebben a lelkiállapotban minden beszélgetés felületes, kapkodós, idegesítő, bosszantó. Zaklatottan nem képesek sem meghallgatni, sem megérteni egymást, ezért minden rögtönzött beszélgetés még jobban kimerít, fokozza a feszültséget, és szükségszerűen összevitázáshoz és összeveszéshez vezet. Ha keresnének időt és lehetőséget a kettesben való beszélgetésre, akkor helyükre tudnák tenni a tennivalókat, meg tudnák szabni a fontossági sorrendet, mindent harmóniába tudnának hozni, és még sok más dologra is lenne idejük. A tervezés és a programozás nem elveszett idő, hanem az idő megnyerése, az idő birtokba vétele. A nem tervezéssel veszítünk minden időt, a nem-programozásban veszünk el teljesen.
A második nagy baj az, hogy nem tudnak igazán beszélgetni, nem képesek a lelkük közlésére. A kettesben való beszélgetés módját meg kell tanulni. Szaknyelven párbeszédnek mondjuk, ami igazi mesterség, valódi művészet. A párbeszédre nyugodt légkört és korlátlan időt kell találni. A párbeszédben minkét félnek őszintén el kell mondania mindazt, amit gondol, amit érez, amit tervez. Ezt a hosszú, félbe nem szakítható beszédet a másiknak végig kell hallgatnia, és meg kell hallgatnia. A meghallgatásnak empátiásnak kell lennie, olyannak, hogy beleélje magát a másik lelkivilágába, és azzal kell befejeződnie, hogy „most már értelek, most már értjük egymást”. Utána össze kell egyeztetniük a meglátásaikat, olyan módon, hogy a záradékban benne legyen mindkettőjük elgondolása, de ötvözve és vegyítve, úgy, hogy az végül egy harmadik megoldás és tennivaló legyen, kettejüknek a közös gyártmánya, ami éppen ezért jobb és tökéletesebb, mint egyiküknek vagy másikuknak a saját nézete.
A Házas Hétvége program éppen ezt a kettőt tanítja mesteri szinten, és erre a kettőre képesít művészi szinten. Olyan együttléteket szervez házaspároknak, amelyen van rengeteg idejük és korlátlan lehetőségük, hogy kettesben beszélgessenek egymással, és olyan szakképesítést ad nekik, amelyben megtanulják a párbeszéd művészetét. Ezért van az, hogy akik részt vesznek egy házas hétvéges programon, azok „boldogan jönnek onnan haza, ki vannak cserélődve, nem mondtak mást, csupán azt, hogy mindenkinek ajánlják”.
A Házas Hétvége programok szervezői ezt így ajánlják:
Kedves házaspár!
Azért ajánljuk Nektek, akik már öt évnél hosszabb ideje éltek szentségi házasságban, a Házas Hétvégét, mert a Házas Hétvége időt és lehetőséget teremt kapcsolatotok átgondolására, egymás újra felfedezésére. Segítséget és eszközt nyújt ahhoz, hogy a bennetek meglévő, de a mindennapok rohanásában megkopott szeretetet megújítsátok, megőrizzétek.
„Valójában azok az egyensúlyzavarok, melyektől a mai világ szenved, azzal az alapvetőbb egyensúlyzavarral függenek össze, mely az ember szívében gyökerezik. Mivel esendő és bűnös, gyakran teszi azt, amit nem akarna, amit pedig szeretne, nem teszi meg.” (II. Vatikáni Zsinat GS 10)
A Házas Hétvége célja:
Anyagelvű, rohanó világunkban sokszor elbizonytalanodunk a házasság értékeiben.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy beletörődjünk: elmúltak a mézeshetek, a mi házasságunk is elszürkült.
Túlterheltek vagyunk, nem szánunk időt arra, hogy benső életünkről beszélgessünk. Fáradt férj-feleségként érkezünk haza, és még rengeteg tennivaló vár ránk… Sebeket hordozunk, de az évek során megtanultuk, a kényes, fájó dolgokról nem beszélünk… Nem akarjuk egymást bántani…
Ha így teszünk, falak épülnek közénk, párhuzamosan egymás mellett, nem együtt halad az életünk. Kapcsolatunk jó esetben udvarias és szerető légkörű, de távolságtartó. Kettőnk egysége is formálissá válik: kifelé minden rendben, de belül nagyon is magányosak vagyunk… Ez szenvedést, fájdalmat okoz, de a mindennapi rohanásban nem látjuk a kiutat, inkább nem is gondolunk rá. A házasságunk látszólag jó, de nem boldog…
Pedig a Teremtő Isten szándéka az, hogy az ember már itt a földön boldog legyen. Azért teremtett férfinak és nőnek bennünket, hogy egymást kiegészítsük, segítsük, boldoggá tegyük. Ez a boldogság az alapja az örömteli családi életnek és a gyermekek testi-lelki épségének, kiegyensúlyozott fejlődésének is.
A Házas Hétvége segít:
• hogy rátaláljunk arra az útra, amely visszaadja a boldog házaséletbe vetett reményünket;
• hogy a beszélgetés, önmagunk, érzéseink őszinte közlése felélessze visszahozza azt a szeretetet, melyet a házasságunk elején átéltünk;
• hogy rátaláljunk a mély egységre, a gyöngéd és felelősségteljes szeretetre, a meghallgatásra, az egymásra figyelésre és lelki sebeink gyógyítására.
A Hétvége programja:
A program lényege a házastársi szeretet megújulása, a szeretetkommunikáció hatékonyabbá tétele. Gyakran vesznek részt papok és szerzetesek is, hiszen számukra az Istennek adottságban és a közösséggel való kapcsolatban valósul meg sajátos módon, amit férj és feleség a házasság szentségében él meg. A Házas Hétvége katolikus mozgalom erőteljesen hangsúlyozza a két szentség méltóságát, összetartozását és egymást kiegészítő voltát.
A Házas Hétvége két és fél napos, péntek délután induló, vasárnap délutáni szentmisével záruló, szerves egységet képező, egybefüggő program. Ez azt jelenti, hogy nem lehet később csatlakozni vagy csupán egy részén részt venni.
Elengedhetetlen az is, hogy férj és feleség közös elhatározással végig együtt legyenek jelen. A program ideje alatt étkezésről, szállásról gondoskodnak, de gyerekek felügyeletét a helyszínen nem tudják megoldani.
A Hétvégét három házaspár és egy pap vezeti, akik saját életpéldáikat osztják meg a résztvevőkkel. A lényeg nem az, amit ők elmondanak, hanem ami annak hatásaként bennetek és köztetek végbemegy: ti ketten találkoztok egymással. Ennek érdekében külön szobát kaptok, hogy ott nyugodtan megbeszéljétek a hallottakat.
