Gonczlik Ákos fiatal horgosi programszervező Istenben bízva éli mindennapjait, és önzetlenül nyújt segítő kezet másoknak. Számtalan lelki program koordinátora, illetve szervezője, többek között az Ifjúsági lelki napé, az Ez az a nap! rendezvényé és az egyházmegyei ministráns- és lektortalálkozójáé. A hithű fiatallal a koronavírus-járványról beszélgettünk.
Hogyan élted meg a kialakult helyzetet?
– Nagyon nehezen. Személy szerint sok szempontból nehezteltem erre a helyzetre. Nagyon nehezen tudtam elfogadni azt a határozatot, hogy a nyilvános szentmiséket nem lehet bemutatni, ugyanis aktív ministránsként arra kényszerültem, hogy képernyőn keresztül nézzem a szentmisét.
Melyik imádságot imádkozod a koronavírus ellen?
– Ferenc pápa felhívására az alapvetően mindennap délben imádkozott Úrangyala imádságot, a járvány mielőbbi csillapodása, a betegek mielőbbi gyógyulása és a kevesebb elhunyt érdekében napi szinten imádkozom. Hiszem azt, hogy az Úrangyala közös elimádkozásának nagy ereje van.
Hogyan tekintesz a járvány utáni időszakra?
– Programszervezőként nehéz volt elfogadnom, hogy a következő két-három hónapban nem lesz munkám. Le kellett mondanom a programokat, el kellett halasztanom őket kora őszre, de nagy valószínűséggel jövőre kerülnek megrendezésre.
Mit csináltál szabadidődben?
– Hirtelen sok szabadidőm lett, amit megpróbáltam kitölteni. Végre sikerült a kezembe venni azt regényt, amelyet már nagyon régóta olvasgattam, és most komolyabban tudtam vele foglalkozni. Több idő jutott a hobbijaimra, segítkeztem a ház körül. Online zsűriztem a KMV területi döntőjén, segítek az érettségi dolgozatok megírásában néhány végzős barátomnak, és az egyetemi felvételiben is, illetve irodalmi pályázatokra készítek fel ismerősöket. Komolyabban elkezdtem kutatni a horgosi egyházközösség történetét. Volt időm olyan embereknek, rokonaimnak írni, akikkel eddig alig értekeztem.
Szerinted mi a rendkívüli állapot pozitívuma?
– A pozitívuma a dolognak az, hogy összehozza a családtagokat. Most többet vagyok együtt a szüleimmel, akik idősebbek, és a számukra is nehéz volt ez a helyzet. Sokszor elhangzik az, hogy a járvány Isten büntetése. Személy szerint úgy érzem, Isten nem büntetni akar bennünket! Bármennyire is nehéz helyzetben él az ember, nem veszítheti el a hitét. A járvány arra tanít meg bennünket, hogy mindent, ami jön, el kell fogadni. Bármi is történjen, el fog múlni!
